Jogosulatlan megkülönböztetés

Egyesek azt állították, hogy azon intések, tanácsok és rendreutasítások, melyeket az Úr az Ő szolgálóleánya által adott — hacsak nem különálló esetekre vonatkozó látomásokról van szó — nem bírnak több értékkel, mint bármilyen más forrásból eredő tanácsok és intések. Egyes esetekben felhozták, hogy az egyes személyeknek, vagy gyülekezeteknek adott bizonyságtételeimmel olyan levelek által lettem befolyásolva, melyeket előzőleg a gyülekezeti tagoktól kaptam. Egyesek kijelentették, hogy azon bizonyságtételek, amelyek Isten Lelkétől adottaknak vannak beállítva, tulajdonképpen, csak saját véleményem kifejezései, melyeket állítólag emberi forrásokból származó értesülésekre alapítva gyűjtöttem egybe. Ez a kijelentés azonban teljesen hamis. Ha azonban meg is történt, hogy egy kérdésre, vagy egyesek, illetve gyülekezetek felszólítására, nyilatkozatára, vagy felhívására bizonyságtétel lett írva, amely tartalmazta a felvetett kérdésre vonatkozó világosságot, akkor létrejöttének ilyen módja semmivel sem teszi annak értékét és fontosságát kisebbé. A 31-es számú bizonyságtételből idézek néhány pontot, amelyek egyenesen ezen tételre vonatkoznak: Hogy állott a dolog Pál apostolnál? Azok a hírek, melyeket Kloé házában hallott a korinthusi gyülekezetről, azok indították őt ezen gyülekezethez intézett első levélnek megírására. Magánlevelek világították meg előtte a fennálló tényállást. Ő azután válaszában olyan általános alapelveket fektetett le, melyeknek figyelembevétele esetén a fennálló bajok kiküszöbölhetők lettek volna. Nagy szeretettel és bölcsességgel figyelmezteti őket, hogy egy értelemben legyenek és ne engedjék, hogy pártviszályok uralkodjanak közöttük.BGR 43.1

Pál apostol Isten Lelkétől megvilágosított ember volt. Ennek dacára az Úr mégsem jelentette ki néki minden esetben az ő népének állapotát. Akik részt vettek a gyülekezet fejlődésében és látták oda besurranni a gonoszt, azok ő elébe hozták ezt az ügyet, és a kapott világosság által képes volt az ott kifejlődő eseményeket igaz jellemük szerint megítélni. A világosságot keresők az ő üzenetét nem úgy vették, mint egy közönséges levelet, mert hogy Isten nem adott kijelentést neki arra a bizonyos esetre vonatkozólag. Nem, soha! Az Úr megmutatta Pálnak a gyülekezetben előálló nehézségeket és veszedelmeket, hogy amikor majd valóban bekövetkeznek tudja mitevő legyen.BGR 43.2

Ő a gyülekezet oltalmazására rendeltetett. Neki vigyáznia kellett a lelkekre, mint olyannak, aki számot tartozik adni Istennek és vajjon nem kellett-e tudomásul vennie ilyen körülmények között, az ő egyenetlenségükről és viszálykodásukról szóló híreket? Bizonyára! És az a figyelmeztetés, amit ő nekik küldött, épúgy a Szentlélek ihletése alatt íródott, mint minden más levele. De amikor ezek a rendreutasítások megérkeztek, mindég voltak egyesek, akik nem akartak megjavulni; ezek azt gondolták, hogy Isten Pál által nem hozzájuk szólott, hanem Pál tisztára az ő emberi véleményét nyilvánította előttük és a saját ítéletük nem kevésbé jó, mint Pálé. A mi népünk között sokan vannak ilyen állásponton, ezek eltávolodtak a régi határkövektől és saját értelmüket követik.BGR 44.1

Ha a mi népünk azt az álláspontot foglalja el, akkor a prófétaság lelke által adott különleges figyelmeztetések és tanácsok nem befolyásolhatják őket és nem jöhet létre életükben és jellemükben semmiféle reformáció. Az Úr nem ád minden egyes nehézségben, népének minden egyes helyzetében, a mű különböző fejlődési fokozataiban, mindég egy-egy látomást. De nekem megmutatta, hogy a multban az volt gyülekezetével szembeni bánásmódja, hogy ki- választott szolgáinak elméjébe véste a mű szűkségleteit és veszedelmeit és reájuk helyezte azt a terhet, hogy figyelmeztetéseket és tanácsokat osszanak.BGR 44.2

Ilyenmódon adott Isten nekem is világosságot sok esetben úgy a gyülekezeti tagok különleges hibáira, mint a munka és egyes személyek veszedelmeire vonatkozólag, amelyek abból származnak, ha a hibák ki nem lesznek küszöbölve. Bizonyos körülmények között olyan hamis irányzatok fejlődhetnek ki és erősödhetnek meg, melyek úgy az Úr munkájának, mint egyes személyeknek romlását okozhatják, időnként megtörténik, hogy mikor az Úr munkáját, vagy bizonyos személyeket nagyobb veszedelmek fenyegetik, álom, vagy éjjeli látás útján értesítést nyerek az Úrtól. Ilyenkor ezen esetek élénken elvonulnak szemeim előtt. Egy hangot hallok, amely ezt mondja: “Kelj fel és írj, mert ezek a lelkek veszélyben forognak.” Én engedek Isten Lelke indításának és az én tollam az ő igazi állapotukat írja le. Ha utazásaim közben a legkülönbözőbb helyeken a nép előtt állok, Isten Lelke pontosan felujítja és emlékeztet engem olyan esetekre, amelyek előzően lettek megmutatva nékem. Az utóbbi esztendők folyamán az Úr megmutatta és kinyilatkoztatta előttem az ő munkájának szükségleteit. Egyesek eseteit és különböző tapasztalatait is kinyilatkoztatta előttem, hogy hol és miben szenved hiányt keresztény jellemük. Az esetek százai lettek így elém tárva; olyan esetek, melyeket Isten helyesel és olyanok is, melyeket elítél. Isten kinyilatkoztatta nekem, hogy ha egy meghatározott útat követnek, vagy ha bizonyos meghatározott jellemvonásoknak engednek, azok bizonyos meghatározott következményeket is vonnak maguk után. Ilyen módon nevelt és tanított engem, hogy láthassam a lelkeket fenyegető veszedelmeket és tanítsam, valamint figyelmeztessem őket utasításra utasítással, parancsra paranccsal szolgálván, hogy ilyen módon felismerhessék Sátán cselvetéseit és kimenekülhessenek tőréből.BGR 45.1

A reám bízott munka legfőképpen abból áll, hogy ifjat és vént, tudóst és tudatlant a Szentírás önálló kutatására figyelmeztessem, hogy elméjükbe véssem, miszerint Isten igéjének tanulmányozása a tudást bővíti a képességeket erősíti és a szellemi erőket arra képesíti, hogy az igazságra vonatkozó mélyen járó és messzeható kérdéseket felfoghassák, hogy mindenkit biztosítsak arról, miszerint a Biblia világos ismerete minden más tudományágnak felette áll és az embert azzá alakítja, amivé Isten szándéka akarja. “A te beszéded megnyilatkozása világosságot ád és oktatja az együgyüeket.” Lehetséges-e vajjon, hogy az ő igéjének kutatása által nyert világossággal, valamint azzal a különös ismerettel, amelyet nekem Isten az ő népének egyes esetei felől különböző körülmények és tapasztalatok révén adott, lehetséges-e, hogy ugyanabban a lelki bizonytalanságban és vakságban legyek, mint amilyenben tapasztalataim kezdetén voltam? Mondhatják-e az én atyámfiai azt, hogy White testvérnő annyira nehéz felfogású volt, hogy az ő ítélete ebben az irányban ma sem jobb, mint akkor volt, mielőtt még Krisztus iskolájába lépett volna és ezen különös munka részére nevelésben és iskoláztatásban részesült? Nincsen-e több értelmem, tudásom az Isten népének kötelességeire és veszedelmeire vonatkozólag, mint azoknak, akik előtt ezen dolgok sohasem lettek feltárva? Nem szeretném Teremtőmet azzal a vallomással megbántani, hogy mindaz a világosság, hatalmas erejének munkámban és tapasztalataimban megnyilatkozó minden kifejtése értéktelen volt és hogy ezáltal itélőképességem nem fejlődött, vagy az ő művére elő nem készített.BGR 46.1

Ha olyan férfiakat és nőket látok, kik ugyanazon útat választják, vagy ugyanazon jellemgyönge- ségeket ápolják, melyek más lelkeknek és az Isten művének kárára voltak és amelyeket az Úr újból és újból megkorholt, hogyan képzelhető el, hogy ne nyugtalankodjam? Ha tehetetlenség érzetével eltelt, csüggedt lelkeket látok, akik azonban lekkiismeretesen igyekszenek megtenni azt, amit Isten igaznak jelentett ki és ha látom, hogy Isten tetszéssel tekint alá az ő hűséges erőfeszítéseikre, vajjon megtehetem-e, hogy ne intézzek néhány bátorító szót, ezekhez a szegény remegő szívekhez? Hallgassak-e vajjon csak azért, mert nem minden személyes eset lett előttem közvetlen látomásban kijelentve?BGR 46.2

“Ha pedig az őrálló látja a fegyvert jönni és nem fujja meg a trombitát és a nép nem kap intést és eljő a fegyver, s utolér közülük valamely lelket; ez az ő saját vétke miatt veszett el, de vérét az őrállók kezéből kérem elő. És te embernek fia őrállóul adtalak Izráel házának, hogyha szót hallasz számból megintsed őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatéritsd a hitetlent az ő útjáról, az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kérem számon. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt hal meg, de te megmentetted a te lelkedet.”BGR 47.1

Nemrégen álmomban egy gyülekezet előtt voltam és a jelenlévők közül néhányan igyekeztek elmosni ez általam adott ünnepélyes és figyelmeztető bizonyságtétel benyomását. Így szóltak: “Mi hiszünk White testvérnő bizonyságtételeiben, azonban ha olyan dolgokat mond nékünk, melyeket nem közvetlenül látomásban szemlélt, a kérdéses esetre vonatkozólag, akkor az ő szavai nem bírnak nagyobb fontossággal, mint bárki másnak szavai.” Isten Lelke ekkor reám szállott, felálltam és az Úr nevében megfeddtem őket. Lényegében megismételtem előttük azt, amit fentebb az őrállóra vonatkozólag mondottam és hozzáfűztem, hogy ez teljesen ráillik az ő esetükre, valamint az enyémre is.BGR 47.2

Ha már most azok, akikhez ezen ünnepélyes figyelmeztetések intézve lettek így szólnak: “Ez tisztára White testvérnő személyes véleménye és én saját ítéletemet fogom követni”, — és ha továbbra is folytatják azon dolgokat, amelyekre nézve meg lettek intve, azzal csak azt mutatják ki, hogy Isten tanácsát megvetik és ennek eredménye ép ebben az lesz, amit Isten megmutatott nékem, az Isten művének hátráltatása és az ő saját romlásuk. Egyesek, akik álláspontjukban meg akarták magukat szilárdítani, kivonatokat hoznak a bizonyságtételekből, melyek — úgy vélik alátámasztják az ő nézetüket és ehhez a lehető legvilágosabb magyarázatot fűzik; de az olyan kijelentéseket, melyek az ő eljárásaikat kárhoztatják, vagy amelyek nézeteikkel nincsenek összhangban, egyszerüen White testvérnő egyéni véleményének nyilvánítják, megtagadják isteni eredetüket és a saját ítéletükkel egyszintre helyezik azokat.BGR 48.1

Ha néktek kedves atyámfiai, akik évek óta ismertek úgy engem, mint az én művemet, az én tanácsadásom többet ér mint azoké, akik nem részesültek e munka számára való különleges nevelésben, akkor ne kérjetek fel engem a veletek való együttmunkálkodásra, mert ha elfoglaljátok ezt az álláspontot, úgy elkerülhetetlen, hogy az én munkám befolyásának ellene ne dolgozzatok. Ha ti éppen olyan biztonsággal követitek saját benyomásaitokat, mint azt a világosságot, melyet Isten az ő választott szolgálóleánya által adott, akkor veszedelemben forogtok. El fogtok ítéltetni, mert elvetettétek a menny által küldött világosságot.BGR 48.2

Mialatt N.-ben voltam, az Úr megjelent előttem éjjeli látásban és drága bátorító szavakat szólott hozzám munkámra vonatkozólag és megismételte előttem azt az üzenetet, melyet már előzőleg többször reám bízott. Azokra vonatkozólag, akik elfordultak a kapott világosságtól így szólt: “Ha valaki az általam adott bizonyságtételeket megveti és lenézi, akkor nem téged, hanem engem a te Uradat vetette meg”.BGR 48.3

Vajjon milyen állapot fejlődne ki a gyülekezetben, ha a keménnyakú és becsvágyó emberek akadálytalanul követhetnék az ő saját útjaikat? Hogyan lehet ezen önfejű és becsvágyó egyének hibáit megjavítani? Milyen eszközök által érheti el őket Isten? Hogyan tartsa fenn a gyülekezetben a rendet? A véleménykülönbségek állandóan felvetődnek és a hitszakadás vajmi gyakran keresi fel a gyülekezetet. Olyan esetben, mikor viszályok és pártoskodások jönnek létre, mindegyik a maga igazát és jó lelkiismeretét hangoztatja és nem akarnak tanítást elfogadni olyanoktól, akik már régóta viselik a munka terhét és akikről tudhatják, hogy Isten vezetése alatt állanak. Világosság küldetett nékik, hogy eloszlassa a sötétséget; ők azonban sokkal büszkébbek, semhogy elfogadnák és így inkább a sötétséget választják. Elvetik Isten tanácsát, mivel az nem egyezik meg az ő nézeteikkel és terveikkel és nem támogatja helytelen jellemvonásaikat. Az Isten Lelkének működése a helyes állásponthoz juttatná őket, ha elfogadnák, azonban természetesen nem úgy közeledik hozzájuk, hogy az nékik tessék és önigazságuknak hizelegjen. Az Isten által adott világosság az ő számukra nem világosság és ezért ők a sötétségben járnak. Úgy vélik, hogy olyasvalakinek az ítéletébe, aki már régi tapasztalatokkal rendelkezik és akit az Úr egy különleges munka végzésére használt fel, nem lehet több bizalmat helyezni, mint bármely más ember hitéletébe. Vajjon terve szerint való-e az, hogy ők így cselekedjenek, vagy talán inkább az igazság ellensége működésének tulajdonít- suk-e, aki azon van, hogy fogvatartsa a lelkeket, hogy tévelygésekkel és áttörhetetlen ámításokkal vegye őket körül, mert kívül helyezték magukat azokon az eszközökön, melyeket Isten az ő gyülekezetének megtartása céljából rendelt.BGR 49.1

Az Úr gyülekezetének a történelem minden korszakában adattak útbaigazítások, figyelmeztetések és dorgálások. Krisztus idejében az önigazult farizeusok, akik azt vélték, hogy ilyen figyelmeztetésekre nékik nincsen szükségük, lenézték és megvetették azokat. Nem akarták elfogadni az Úr beszédét, melyet az ő szolgája által közvetített, mert természetes hajlamuknak nem tetszett az. Ha az Úr a mi napjainkban látomásban mutatna rá ezen emberek hibáira és megróná önigazultságukat, elítélné az ő bűneiket, akkor bizonyára éppen úgy fellázadnának, mint egykor Názáreth lakói, midőn Krisztus megmutatta nékik az ő valódi állapotukat.BGR 50.1

Ha ezen emberek nem alázzák meg szívüket az Isten előtt, ha helyet adnak Sátán sugalmazásának, akkor kétség és hitetlenség fogja uralni őket és mindent hamis megvilágításban fognak látni. Ha a kételkedés magva egyszer már el lett vetve szívükben, akkor bőséges aratása lesz ennek. Olyan igazságokban is kételkedni fognak melyek világosak és tiszta szépségben ragyogók azok előtt, akik a hitetlenséget nem táplálták önmagukban. Azok, akik szellemüket abban gyakorolják, hogy meg tagadják mindazt, amit szeg gyanánt fel tudnak használni, hogy azután egy-egy kétséget akasszanak fel rá és ezen gondolatokat másokkal is közöljék, azok mindenkor elegendő alkalmat fognak találni a kételkedésre. Ezek az igazság fejlődésének minden részletét kérdésessé teszik, kritikájuk alá vonják és kifogásolják a munka minden ágát, melyben ők maguk részt nem vesznek. Mások hibáin és tévelygésein legelnek mindaddig, mondotta az angyal, míg az Úr Jézus el nem hagyja a mennyei szentélyben folytatott közvetítői tisztét és felöltözvén a bosszúállásnak ruháit az ő szentségtelen tevékenykedésük közepette meg nem lepik. Az ilyenek nincsenek felkészülve a Bárány mennyegzőjének vacsorájára. Ezeknek az izlése annyira megromlott, hogy képesek volnának még az Úr asztalát az ő országában is kritika alá vonni.BGR 50.2

Vajjon kijelentette-e valaha Isten ezeknek az önámítóknak, hogy az ő rendreutasításainak és feddéseinek csak akkor van értékük, ha azok közvetlen látomásból származnak? Azért időztem oly sokáig ennél a pontnál, mert sokan erre támaszkodnak, amely pedig nem egyéb, mint Sátánnak a lelkek pusztulását célzó csalása. Ha furfangossága által annyira elámította és meggyengítette őket, hogy Isten Lelkének működése már semmi benyomást nem gyakorol rájuk, akkor az ő diadala teljes felettük. Egyesek, akik úgy vélik, hogy ők igazak, Júdáshoz hasonlóan legelkeseredettebb ellenségeinek szolgáltatják ki az Urat. Ezek az önmagukban bízó lelkek, akik elhatározták magukban, hogy saját utaikon járnak és saját eszméiket védelmezik, egyre rosszabbak lesznek, mígnem odáig jutnak, hogy szívesebben követnek bármilyen más útat, csak a saját akaratukat ne kelljen feladniok. Vakon haladnak a gonosz útján, de ugyanakkor a farizeusokhoz hasonló önámítással szolgálatot vélnek tenni az Istennek. Jézus vázolja azt az állapotot, melyet egy bizonyos osztály azonnal elfoglal mihelyt alkalma van igazi jellemének kifejtésére: “Halálra adja pedig testvér testvérét, atya gyermekét; támadnak magzatok szüleik ellen és megöletik őket.”BGR 51.1

Isten határozott és ünnepélyes tapasztalatot adott nékem az ő munkájával összeköttetésben, és biztosíthatlak benneteket arról, hogy amíg csak életem tart nem szünök meg felemelni figyelmeztető szavamat az Isten Lelkének indítása szerint, akár hallgat- nak reá az emberek, akár nem. A magam személyében semmi különösebb bölcsességgel nem rendelkezem csupán eszköz vagyok az Úr kezében a reám bízott munka elvégzésére. Az általam szóban és írásban nyujtott tanítások az Isten által adott világosság kifejezései. Megkíséreltem elibétek tárni azon alapelveket, amelyeket Isten Lelke évek óta elmémbe vésett és szívembe írt.BGR 51.2

És most testvérek arra kérlek benneteket, hogy ne álljatok közém és a nép közé és ne fogjátok fel azt a világosságot, amit Isten akar nyujtani nékik. Birálataitok által ne fosszátok meg a bizonyságtételeket minden hatalmától, erejétől és fontosságától. Ne véljétek, hogy saját eszménytekhez szabva széttagolhatjátok a bizonyságtételeket, csak azért, mert úgy vélitek, hogy néktek Isten képességet adott arra, hogy megkülönböztessétek, hogy melyik a mennyből jövő világosság és melyik csupán emberi bölcsesség kifejezése. Ha a bizonyságtételek nincsenek összhangban a Szentírással, akkor egyszerűen vessétek el. Krisztus és Béliál nem egyesíthetők. Krisztusért kérlek, ne zavarjátok meg a nép elméjét a ti kételyeitekkel és furfangosságaitokkal és ne tegyétek az Úr által végzett munkát hatástalanná. Megkülönböztető képességetek hiánya következtében ne tegyétek Istennek ezen munkáját a botránkozás kövévé, melybe sokan beleütköznek, elesnek, összetörnek és foglyul ejtetnekBGR 52.1

* * * * *