Loading...
Larger font
Smaller font
Copy
Print
Contents

Bizonyságtételek a gyülekezet részére

 - Contents
  • Results
  • Related
  • Featured
No results found for: "undefined".
  • Weighted Relevancy
  • Content Sequence
  • Relevancy
  • Earliest First
  • Latest First
    Larger font
    Smaller font
    Copy
    Print
    Contents

    Az Isten házában való magaviselet

    (Testimonies, Vol. V, p. 491-500.)

    Az alázatos és hivő lélek számára Isten háza a menny kapuja a földön. A hálaének, az ima és a Krisztus képviselői által hirdetett igék, Istennek arra rendelt eszközei, hogy egy népet előkészítsen a mennyei közösség számára, ama fenséges istentiszteletre, melyen tisztáttalan semmikép sem lehet jelen.BGR 200.1

    Abból a szentségből, mely a földi szentéllyel kapcsolatban megnyilvánult, megtanulhatják a keresztények, hogy miképpen tekintsenek arra a helyre, ahol az Úr egyesül az ő népével. Az istentiszteleteket illetően a nép inkább kárára, mint javára változott meg szokásaiban és erkölcseiben. Ama szent dolgok, melyek összekapcsolnak bennünket Istennel, csakhamar elveszítik elménkre és szívünkre gyakorolt befolyásukat és egészen közönséges dolgok számba lesznek tekintve. Rég eltünt már az a mélységes tisztelet, mellyel Istennek hajdani népe közeledett azon szentélyhez, melyben istentiszteletét végezte. Isten maga adta az ő szolgálatára vonatkozó rendelkezéseket és fölébe emelte azokat minden mulandó dolognak.BGR 200.2

    A család szentélye az otthon; az a hely pedig ahol erőgyűjtés céljából magányos áhítatra elvonulunk, a benső kamra vagy az erdőnek csendje; az összejöveteli helység ellenben a gyülekezet szentélye. Az istentiszteletek idejére, helyére és módozatára vonatkozólag szabályokat kell felállítani. Semmiféle szent és istentisztelethez tartozó dologgal nem szabad tiszteletlenül, vagy közömbösen bánni. Hogy az emberek megfelelően hirdethessék az Úr dicsőségét összejöveteleik alkalmával, a közönségest a szenttől meg kell különböztetniök lelkűkben. Az isteni dolgokkal foglalkozók lelkének fenséges felfogásuk nemes gondolkozásuk és törekvésük van. Boldogok azok, kiknek van egy szentélyük. Legyen az akár pompás, akár igénytelen; a városban, vagy a hegyek barlangjaiban, a sátorban, vagy kint a vadonban, ha ezzel legjobbjukat ajánlották fel Mesterüknek, akkor az ő jelenléte meg fogja szentelni ezt a helyet, és a seregek Ura számára szent lesz az.BGR 200.3

    Az áhitatos hívek tisztelettel lépjenek be a gyülekezeti helységbe és csendesen foglalják el helyüket. Ha kályha van a teremben, nem illik hanyag módon aköré gyűlni. Ne tűrjük Isten házában sem az istentisztelet előtt, sem pedig utána a közönséges beszédet, suttogást és nevetgélést. Buzgó és igazi istenfélelem jellemezze az imádkozókat. Ha egyeseknek várakozniok kell az istentisztelet megkezdéséig, őrizzék meg az áhitatot csendes elmélkedés által és emeljék szíveiket fel Istenhez imában, hogy az istentisztelet olyan áldással lehessen szíveikre, hogy képesek legyenek mások megtérítésére és megmentésére. Gondoljanak arra, hogy mennyei hírnökök tartózkodnak azon a helyen. Az Istennel való dicső érintkezés nem egy órájától fosztjuk meg magunkat, mert nyugtalanok vagyunk és nem használjuk fel az elmélkedés és imádkozás pillanatait. A lelkiállapotot, a szívet és lelkületet gyakran kell vizsgálat tárgvává tenni és föl kell tárni azokat az igazság napjának sugarai előtt. Ha az emberek igazi istenfélelemmel járulnának az Úr elé és az Isten házában arra gondolnának, hogy az ő jelenlétében vannak, akkor a nagy csendességben kivánatos ékesség nyilatkozna meg. Mégha egyéb helyeken megengedettnek is tartjuk a suttogást, nevetgélést és beszélgetést, az összejövetel házában, ahol az Urat imádjuk, ne legyen ez megengedve. A lelkületet elő kell készíteni Isten igéjének hallgatására, hogy annak benyomása maradandó legyen és befolyásolja a szívet.BGR 201.1

    A prédikátor komoly, ünnepélyes arcvonásokkal lépjen be az Isten házába. Mihelyt a szószékhez ér, csendes imában boruljon le és komolyan kérje Isten segítségét. Mily nagyszerű benyomást fog gyakorolni ez a jelenlévőkre! Ünnepélyes és mély istenfélelem fogja megszállni a népet. Prédikátoruk Istennel beszélget, Istennek ajánlja fel magát, mielőtt a gyülekezet színe elé merne lépni. Ünnepélyes komolyság nyugszik meg mindenkin és Isten angyalai nagyon közel vannak. Minden egyes istenfélő, aki az összejövetelen jelen van, lehajtott fővel, csendes imában egyesüljön a prédikátorral, hogy az Úr megtisztelhesse a gyülekezetet az ő jelenléte által és erőt kölcsönözzön az emberi ajkakról származó igazságnak. Ha az összejövetel imával kezdetét vette, minden térd hajoljon meg a Szentnek jelenlétében és minden szív emelkedjék csendes, de mély áhítattal Istenhez. A hűséges és áhitatos hívek imái meghallgatásra találnak és az Ige prédikálását eredmény fogja kísérni. A prédikációk hatástalanságának legtöbb esetben az az oka, hogy az imádkozok közönyösen viselkednek Isten házában. A sok ajakról felcsendülő, értelmes szavakban kifejezésre jutó ének, egyike az Isten eszközeinek, a lelkek megváltási munkájában. Az egész istentisztelet alatt komolyság és szent áhitat uraljon minket, mintha csak a Mindenhatónak látható jelenlétében volnánk.BGR 201.2

    A prédikációknál gondoljatok arra, kedves testvérek, hogy magának az Istennek hangját halljátok hivatott szolgája ajkáról. Hallgassátok őt figyelemmel. Ne szunnyadjatok el egy pillanatra sem, mert ezáltal éppen azokat a szavakat veszíthetitek el, amelyekre leginkább szükségetek volna, melyeknek figyelembevétele megőrizhette volna lábaitokat a hamis útra való letéréstől. Sátán és angyalai azon fáradoznak, hogy értelmeteket és gondolataitokat megzavarják, hogy így ne halljátok az intéseket és figyelmeztetéseket; vagy ha halljátok is, azok semmi benyomást se gyakoroljanak a szívre és semmi változást se idéz- zenek elő az életben. Olykor egy kis gyermek annyira leköti a hallgatók figyelmét, hogy a drága isteni mag nem talál olyan talajra, ahol kikelvén gyümölcsöt hozhatna. Máskor, fiatalemberek oly csekély tiszteletet tanusítanak Isten háza iránt, hogy a prédikáció alatt állandóan beszélgetnek. Ha az ilyenek láthatnák Isten angyalait, akik letekintve reájuk feljegyzik eljárásukat, akkor szégyenkezéssel vegyes félelemmel telnének el önmagukkal szemben. Isten figyelmes hallgatókat kiván. Miközben az emberek aludtak, azalatt Sátán is elvetette a konkolyt.BGR 202.1

    Mikor az áldást kérik, maradjanak még mindnyájan nyugodtan, nehogy elveszítsék Krisztus békességét. Minden tolongás, vagy hangos beszélgetés nélkül távozzanak, tudván azt, hogy Isten jelenlétében időznek, hogy az ő szeme rajtuk nyugszik és hogy úgy kell cselekedniök, mint az ő személyes jelenlétében. A kijáratoknál ne gyülekezzenek össze apró csoportokban, hogy egymást üdvözöljék, vagy hogy egymással beszélgessenek, elzárván így az útat mások kimenetele előtt. Az Isten házának körzetét szent ünnepélyességgel kell körülvenni. Ne legyen régi barátok találkozó helye, vagy mindennapi gondolatok kicserélésének és világi ügyek elintézésének a színhelye. Ilyesmi nem tartozik Isten házába. A gondtalan hangos nevetés és suttogás, a lábakkal való csoszogás nem egyszer megcsufolták már Istent és az ő angyalait.BGR 203.1

    Ti szülők, úgy neveljétek bele gyermekeitek szívébe a kereszténységet, mint magasztos dolgot! Legyetek segítségükre abban, hogy Jézust befogadhassák mindennapi tapasztalataikba. Tanítsátok őket Isten iránti legnagyobb fokú tiszteletadásra úgyhogy, midőn belépnek oda szíveik meglágyuljanak és az alábbiakhoz hasonló gondolatokkal foglalkozzanak: “Itt Isten lakozik! Ez az ő háza! Tiszta gondolatokat és szentséges indokokat kell magamban táplálnom. Nem sza- bad megtűrnöm szívemben az irigységet, hazugságot és a gonosz gondolatokat, mert hiszen a szent Isten elébe járulok. Ez az a hely, ahol Isten találkozik az ő népével és megáldja azt. A magasságos és fenséges, aki örökkévalóságában lakozik, rámtekint, vizsgálgatja szívemet, ösmeri életemnek legtitkosabb gondolatait és cselekedeteimet is!”BGR 203.2

    Kedves testvérek! Nem akartok-e vajjon kissé gondolkozni ezen és megvizsgálni Isten házában való magaviseleteteket, valamint azt, hogy milyen erőfeszítéseket tesztek gyermekeitek oktatása és példaadó magaviseletetek által ezen tisztelet ápolása érdekében? Nagy kötelezettségeket hárítotok a prédikátorra, felelőssé teszitek őt gyermekeitek lelkiüdvösségéért, de ti nem érzitek szülői és nevelői kötelességeteket, hogy Ábrahámhoz hasonlóan megparancsolnátok házatok népének az Úr törvényeinek és rendeléseinek megtartását. Fiaitok és leányaitok rossz példaadástok és hanyag előirásaitok által megromlanak. Azonban dacára az otthoni nevelésben megmutatkozó hiányosságnak, a prédikátortól mégis elvárjátok, hogy hanyagságtokat jóvátegye és elvégezze azt a csodálatos munkát, mellyel gyermekeitek szívét és életét erényessé illetve istenfélővé formálják. Ha a prédikátor minden tőle telhetőt megtett a gyülekezet érdekében, amit csak lehetett szeretetteljes hűséges intések, türelmes nevelés és buzgó ima által, fáradozását azonban mégsem kiséri eredmény, akkor a szülők gyakran őket dorgálják meg azért, hogy gyermekeik megtéretlenek, holott ez saját hanyagságuk következménye is lehet. A teher nagy része a szülőkön nyugszik; kivánják-e ők, ezen Istentől reájuk bizott munkát hűségesen végrehajtani? Akarnak-e türelemmel alázatossággal és kitartással dolgozva előbbre jutni, hogy elérvén a magasztos célt, gyermekeiket is magukkal vigyék? Nem csoda, hogy gyülekezeteink gyöngék és nem uralkodik közöttük mélységes komoly istenfélelem. Jelenlegi szokásaik, melyek Istent megcsúfolják és a szentet, a mennyeit földivé alacsonyítják, ellenük tesznek tanuságot. Nékünk komoly próbáratevő és megszentelő igazságunk van, de ha szokásaink és eljárásaink nincsenek ezzel az igazsággal összhangban, akkor bűnösök vagyunk, mert vétkezünk ezen nagy világosság ellen. Akkor Isten ama nagy napján a pogányoknak könnyebb lészen dolguk, mint nekünk.BGR 204.1

    Sokkal többet lehetne tenni az igazság világosságának terjesztése érdekében, mint amennyit jelenleg teszünk. Isten elvárja tőlünk, hogy sok gyümölcsöt teremjünk. A gyülekezet minden tagjától nagyobb hűséget, buzgóságot, szeretetet, komolyságot és erőfeszítést kiván a szomszédjaikért és olyanok érdekében, akik Krisztus nélkül vannak e világban. A szülőknek egy magasztos terv szerint kell megkezdeniök munkájukat. Mindazok, akik Krisztus nevét viselik, öltözzék fel a teljes fegyverzetet, kérjék intsék a lelkeket és igyekezzenek megnyerni őket. Ily módon minél többeket vezessetek Isten házába, az igazság hallására. Sokkal buzgóbbaknak kell lennünk, midőn a léleknek romlásból való kiragadásáról van szó.BGR 205.1

    Nagyon is igaz, hogy az Isten háza iránti tisztelet kialvóban van. A szent dolgok és helyek között nincsen különbség téve, a szent és magasztos nincs megbecsülve. Vajjon nem ez-e oka annak, hogy családjainkban hiányzik a komoly istenfélelem? Nem azért történik-e ez, mivel a vallásról való magasztos fogalmaink porba vannak tiporva? Isten annak előtte az ő népének pontos szabályokat és utbaigazításokat adott. Nem ugyanaz a hatalmas Isten ő, aki az egeknek egein uralkodik? Nem lenne-e helyes számunkra, ha olvasnánk azokat a rendelkezéseket, melyeket maga Isten adott az izráelitáknak, hogy mi is, akik a dicső igazság világosságával rendelkezünk, követhessük az izráeliták példáját az Isten háza iránti példaadás megnyilvánításában? Sok okunk van arra, hogy istentiszteleteink alatt komoly, odaadó lelkületről tegyünk tanuságot. Sőt nékünk a zsidóknál több okunk van arra, hogy az istentiszteleteken áhitatosak és tiszteletteljesek legyünk. Az ellenség azonban munkában van, hogy megrendítse a keresztény istentisztelet szentségébe vetett hitünket.BGR 205.2

    Az Istennek szentelt helyen nem szabad világi üzleteket lebonyolítani. Ha gyermekek istentiszteletre gyülekeznek olyan helységben, amely a hét folyamán iskola, vagy üzlethelyiség céljait szolgálja, akkor mi sem természetesebb, minthogy vallási tevékenységükbe belekeverednek a hét folyamán előfordult dolgokról szóló gondolatok és cselekedetek is. Az ifjúság kiképzése olyan természetű legyen, hogy a szent dolgokat szentnek tartsák és az Isten házában való magatartásukban igazi odaadás nyilatkozzék meg. Sokan azok közül, akik a mennyei király gyermekeinek valják magukat nem becsülik eléggé ezen örökkévaló dolgok fenségét.BGR 206.1

    Csaknem mindenkinek szüksége van arra vonatkozó oktatásra, hogy milyen magaviseletet tanusítson az Isten házában. A szülők azonban ne csak oktassák gyermekeiket, hanem egyenesen parancsolják meg nekik, hogy a szent helyre nyugodtan és tiszteletteljesen lépjenek be. Isten szent templomában az imádkozok erkölcsi érzékének meg kell nemesednie, tisztulnia és szentelődnie. Sajnos ezek a dolgok nagyon el lettek hanyagolva. Mellőzésük miatt rendetlenség és tiszteletlenség uralkodik, miáltal Isten megcsúfoltatik. Ha a gyülekezet vezetőinek, a prédikátornak és a népnek, az atyáknak és anyáknak nincsenek magasztos nézeteik ezen dolgok felöl, hogyan várhatják, hogy a tapasztalatlan gyermekek ilyennel rendelkezzenek? A gyerekeket gyakran csoportokba gyűlve, szüleiktől távol találhatjuk minden felügyelet nélkül. Eltekintve ettől, ők is Isten jelenlétében időz- nek és mialatt sugdosnak, nevetnek, felületesen, közönyösen, tiszteletlenül és figyelmetlenül viselkednek Isten szeme letekint rájuk és látja őket. Ritkán kapnak oktatást arra vonatkozólag, hogy a prédikátor Isten küldötte, hogy az általa hozott üzenet Istentől rendelt eszközt képez a lelkek megmentésére. Mindazok számára, kiknek előjogukat képezi annak hallgatása élet illata lesz az életre, vagy halál illata a halálra. Az ifjúság gyengéd és fogékony lelkülete ép úgy méltányolja az Isten szolgájának munkáját, mint az ő szülei teszik ezt. Sok családfő odahaza bírálgatja a prédikációt, miközben egyes dolgokat elfogadnak, másokat pedig elvetnek belőle. Ily módon Isten üzenetét birálják, kérdésessé teszik azt és könnyelmüen kezelik. Vajjon milyen befolyást gyakorolhatnak ezen könnyelmű és tiszteletlen megjegyzések az ifjúságra! Azt majd csak a mennyei könyvek fogják kinyilvánítani. A gyermekek számos dolgot sokkal gyorsabban fognak fel, mintsem a szülők azt gondolnák. Ezáltal erkölcsi érzékük helytelen irányítást nyer, amelyet teljesen helyrehozni később sohasem lehet már. A szülők panaszkodnak gyermekeik szívkeménysége miatt, hogy mennyire nehéz lelkiismeretüket felébreszteni, az Isten akaratának való engedelmeskedésre; a mennyei könyvek azonban kimutatják ennek igazi okait. A szülők nem voltak megtérve. Nem állottak összhangban a mennyel és a művel. Korlátolt és lekicsinyelő fogalmaik a prédikátori tisztséget és az Isten szentélyének szentségét illetőleg be lettek szőve gyermekeik nevelésébe. Kérdéses, hogy aki éveken keresztül az otthoni nevelés ezen romlott befolyása alatt állott, fog-e valaha is igaz tisztelettel és megbecsüléssel tekinteni a prédikátori hivatásra, melyet Isten a lelkek megmentése érdekében rendelt eszközül. Tiszteletteljesen válogatott szavakkal és finomult érzéssel kell ezen dolgokról beszélgetnünk, hogy akivel csak érintkezünk, meg- ismerhesse rólunk, miszerint mi Isten szolgáinak üzenetét Isten üzenete gyanánt fogadjuk el.BGR 206.2

    Szülők, legyetek elővigyázatosak, midőn példát és fogalmakat adtok gyermekeiteknek! Ezekbe a gyengéd lelkekbe igen könnyen bevésődnek a benyomások. Ha például az istentisztelet prédikátora valami hibát követne el, akkor óvakodjatok arról beszélgetni. Beszéljetek a jóról. Az általa előadott szép gondolatokról, melyeket úgy fogadtatok el, mint az Isten eszköze által jövőket. Könnyű felismerni, hogy miért gyakorol oly kevés benyomást a gyermekekre az Ige prédikálása és hogy miért viseltetnek a gyermekek oly kevés tisztelettel Isten házával szemben. Ebben a tekintetben hiányos volt a nevelésük. Szüleiknek szüksége van a naponkénti, Istennel való közösség ápolására. Saját gondolataikat meg kell tisztítaniok és nemesíteniök, ajkaikat az oltárról származó égő parázzsal kell érinteniök; akkor aztán szokásaik és cselekedeteik a család körében jó benyomást fognak gyakorolni gyermekeik vallási álláspontjára jellemére és lelkületére. Ilyen szülők nagy munkát fognak végezni Istennek. A földi és érzéki dolgok egyre jobban háttérbe szorulnak az otthonban és tisztaság, valamint hűség növekedőben lesznek. Az élet olyan ünnepélyességgel lesz felruházva, amiről még csak nem is álmodtak soha. Akkor azután semmi olyasfélét, ami az Isten tiszteletére és imádására szolgál nem fognak a közönséges dolgok közé lealacsonyítani.BGR 208.1

    Gyakran midőn Isten házába belépek fájdalmat okoz nekem látván a jelenlévő férfiak és nők rendetlen ruházatát. Ha ezen emberek külseje alapján kellene itélni szívük és jellemük felől, akkor bizonyára semmi mennyeit sem találnánk benne. Fogalmuk sincs azon rendről, tisztaságról és finom magaviseletről, amelyet Istén megkíván mindazoktól, akik az ő jelenlétében imádni kívánják őt. Milyen benyomást tesznek ezen dolgok a hitetlenekre és az éles felfogó- képességű, gyors következtetésű ifjúságra! Sokan Isten háza iránt nem viseltetnek más megszenteltebb gondolatokkal, mint bármilyen más közönséges hely iránt. Egyesek szennyes, rendetlen ruhában, kalappal a fejen lépnek be. Az ilyenek nem gondolnak arra, hogy most Istennel és szent angyalaival akarnak találkozni. E tekintetben alapos változásnak kell végbemenni gyülekezeteinkben. Még a prédikátorainknak is magasztosabb fogalommal és nagyobb fogékonysággal kell rendelkezniök ezen dolgokra nézve. A munkának ezen része eddig igen el volt hanyagolva. A viselkedésben és ruházkodásban való tiszteletlenség következtében Isten gyakran elfordul azoktól, akik az ő imádására gyűltek össze és megfosztotta őket az áhítatos hangulattól.BGR 208.2

    Mindenkit ki kell oktatni arra nézve, hogy ruházatukban tiszták, csinosak és rendesek legyenek, de nehogy a külső diszítgetések ellentétes hibájába essenek, ami szintén nem méltó a szentélyhez. Ruházatban való látványosság még csak növeli a tiszteletlenséget. Az emberek figyelme gyakran egyik, vagy másik ruhadarabra irányul, miáltal olyan gondolatok hatolnak szíveikbe, melyek elvonják őket Istentől. Egyedül Istennek szabad lefoglalni gondolatainkat, ő legyen imádásunk tárgya. Mindaz megsérti őt, ami ezen ünnepélyes és komoly szolgálattól eltereli az ember figyelmét. A sok csokrokkal, szalagokkal és tollakkal való diszítgetés, az arany és ezüst viselése a bálványimádásnak egy neme, melyek nem illenek azon szent istentisztelethez, ahol minden imádó szemének csupán Isten dicsőségére kellene irányulnia. A ruházat legyen a Biblia előírásainak megfelelő. A divat bálványa, nemcsak a világot uralja, hanem gyakran becsúszik a gyülekezetbe is. A gyülekezet tegye Isten igéjét zsinórmértékké e dologban és a szülők is jól fontolják meg ezen tárgyat. Ha észreveszik, hogy gyermekeik hajlanak a világi divathoz akkor Ábrahámhoz hasonlóan határozott parancsot adjanak házuk népének. Ahelyett, hogy a világgal összeköttetésbe hoznátok őket, ahelyett inkább vezessétek Istenhez. Senkise szentségtelenítse meg Isten szentélyét feltünő ruházkodással; mert Isten és az angyalok jelen vannak ott. Izráel Szentje így szól az ő apostola által: “Akinek ékessége ne legyen külső, hajaknak fonogatásából és aranynak felrakásából, vagy öltözékek felvevéséből való, hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt.”BGR 209.1

    Ha egy gyülekezet megalakulásánál e tekintetben nem nyertek oktatást, akkor itt a prédikátor elhanyagolta kötelességét és Istennek fog kelleni számot adnia, azon befolyásokért, amelyeket uralkodni engedett. Ha a nép nem nyer helyes fogalmat az igazi istentiszteletre és tiszteletadásra vonatkozólag, akkor egyre jobban növekedni fog az a hajlam, hogy a szentet és örökkévalót a közönségessel egy fokra helyezzék és így megtörténhetik, hogy az igazság vallói Istent megsértik és a vallás gyalázatát szolgálják. Hamis és fejletlen fogalmaikkal sohsem lesznek képesek a szent mennyet becsülni és nem fognak tudni előkészülni a mennyei udvarokban az imádókkal való egyesülésre, mert ottan, ahol csak tisztaság és tökéletesség uralkodik, minden lény csak tökéletes tisztelettel közeledhetik Istenhez és az ő szentségéhez.BGR 210.1

    Pál úgy írja le Isten hirnökének munkáját, mint amely által mindenkit tökéletesen kell előállítani a Krisztus Jézusban. Akik elfogadják a mennyei igazságot, azok megtisztulnak, megnemesednek és megszentelődnek általa. Azonban sok erőfeszítést igényel, amíg elérhetjük az igazi férfiúság isteni álláspontját. Az idomtalan köveket faragni és durva oldalait csiszolni kell. Korunkat a felületes munka, könnyű módszerek, kérkedő szentség jellemzik, amelyek távol állanak attól a jellemtől, amelyet Isten megkíván. Minden módszer, amely az utakat megrövidíti, vagy az elkülönített ösvényt könnyebbé teszi, minden tanítás, amely nem Isten törvényét emeli a keresztény jellem zsinórmértékéül, hamisnak bélyegzendő. A jellem tökéletesedésének munkája élethossziglani fáradságot igényel és mindazok számára elérhetetlen, akik nem akarnak az Istentől rendelt mód szerint lassan és fáradságosan arra törekedni. Ebben a tekintetben nem szabad félrelépnünk, hanem napról-napra növekednünk kell Krisztusban, aki a mi élő főnk.BGR 210.2

    * * * * *

    Larger font
    Smaller font
    Copy
    Print
    Contents