Hetedik fejezet — János apostol jelleme

János apostol volt “ama tanítvány, akit Jézus szeretett”. Jóllehet, egyáltalán nem volt gyenge vagy ingatag jellemű, lénye melegszívű, szeretetre méltó volt. Minden lászat arra vall, hogy Krisztus különös barátságának örvendhetett és az Üdvözítő tényleg elhalmozta bizalmának és szeretetének jeleivel. Ama három tanítvány közül való volt, aki a hegyen Krisztus megdicsőülésének és a Gecsemáné kertjében halálküzdelmének tanúja lehetett. Ugyancsak János gondjaira bízta édesanyját az Üdvözítő, haláltusája utolsó órájában.ME 41.1

A szeretett tanítvány teljes mértékben viszonozta Jézus vonzalmát. János úgy csüggött Jézuson, mint a szőlőinda az erős oszlopon. Mestere iránti szeretetből, minden veszedelemnek kitéve magát, jelen volt a kihallgató teremben, mellette állt a keresztnél s midőn meghallotta, hogy az Úr feltámadott, olyan nagy sietséggel rohant a sírhoz, hogy még a heves Pétert is megelőzte.ME 41.2

János apostolnak Mestere iránti szeretete nem közönséges emberi barátság, hanem egy megértő bűnös szeretete, aki átérezte, hogy Jézus Krisztus drága vére váltotta meg bűneitől. Legnagyobb dicsőségnek tartotta, hogy az Úr szolgálatában tevékenykedhet és szenvedhet. Jézus iránti szeretete arra késztette, hogy mindazokat szeresse, akikért Krisztus meghalt. Hite gyakorlati volt. Úgy érvelt, hogy az Isten iránti szeretet, gyermekei iránti szeretetben mutatkozik meg. Aki Istent szereti, az Isten gyermekeit is szereti. Gyakran hallhatták tőle: “Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást” (1 Jn 4:11). “Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket! Ha azt mondja valaki: Szeretem az Istent, és gyűlöli az ő atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát” (1 Jn 4:19-20). Az apostol élete a legteljesebb összhangban állt tanaival. A Krisztus iránti szeretet, amely szívében izzott, arra kényszerítette, hogy a legnagyobb buzgalommal fáradozzon embertársai megmentésén, különösen pedig azokért, akik mint testvérei, az Úr gyülekezetének tagjai voltak. Hatalmas szónok volt, akinek bensőséges szavai a legmélyebb meggyőződéstől voltak áthatva.ME 41.3