Tizenegyedik fejezet — A keresztény kiváltsága

Sokan, akik törekszenek, hogy szívük tiszta és életük megszentelt legyen, gyakran elcsüggednek. Állandóan önmagukat szemlélik s a hit hiányát panaszolják; mivel hiányát oly élénken átérzik, úgy vélik, hogy nem tartanak igényt Isten áldására. Ezek az emberek az érzelmet a hittel tévesztik össze. Nem látják meg az igaz hit egyszerűségét és ezért lelki világukba homály borul. Ne foglalkozzunk oly sokat önmagunkkal, gondoljunk inkább Isten irgalmára és jóságára, hogy az Úr, adott szavát bizonnyal beteljesíti! Ne saját hitünkben, hanem Isten ígéreteiben bízzunk! Ha megbánjuk, hogy Isten törvényét a múltban áthágtuk, és erősen elhatározzuk, hogy a jövőben engedelmességgel adózunk neki, akkor bízvást hihetjük, hogy Isten, Krisztus érdeméért, elfogad bennünket és megbocsátja bűneinket.ME 68.1

Lelkünkre gyakran fog még homály és csüggedés borulni ami már már uralmába kerít bennünket, de bizalmunkat sohasem szabad elveszítenünk. Szemeinket Jézusra kell irányítanunk, érzelmeinktől függetlenül. Igyekezzünk összes felismert kötelezettségeinket a lehető leghűségesebben teljesíteni és nyugodjunk meg Istennek ígéreteiben!ME 68.2