A lélek gyümölcse: szelídség
Az életszentség legbecsesebb gyümölcse: a szelídség. Ha ez a kegyelem szívünkben egyszer gyökeret vert, minden hajlamunk hozzá alkalmazkodik.ME 12.2
Csendes örömmel hajolunk meg Isten akarata előtt. Örömmel ragadunk meg minden egyes isteni igazságot és akaratunkat kételkedés és zúgolódás nélkül vetjük alá minden egyes isteni előírásnak. Az igazi szelídség meglágyítja a szívet és alkalmassá teszi Isten szavának befogadására. Foglyul ejti egész gondolatvilágunkat Krisztus iránti engedelmességre. Megnyitja az emberi szívet Isten szavának befogadására és Máriához hasonlóan Jézus lábaihoz vezet bennünket, hogy mint hű tanítványai hallgassuk igéit.ME 12.3
A szelídek beszéde sohasem fennhéjázó. A gyermek Sámuelhez hasonlóan könyörögnek: “Szólj Uram, mert hallja a te szolgád” (1 Sám 3:9). Midőn Józsua a dicsőség legmagasabb polcára emelkedett, Izráel legfőbb parancsolójává választották meg, szívét teljesen áthatotta magasztos küldetésének gondolata. De mennyei üzenet szólt hozzá, mint kisgyermek követte az Úr szavát. “Mit szól az én Uram az ő szolgájá- nak?” (Józs 5:14) — volt legfőbb kérdése. Pál apostol első szava ez volt, midőn Krisztus neki megnyilatkozott: “Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ApCsel 9:6).ME 12.4
Krisztus iskolájában a szelídség képezi a lélek legjellemzőbb gyümölcsét. Oly kegyelem ez, amelyet Isten Szentlelke munkál bennünk, amely arra képesít, hogy viharzó, szenvedélyes természetünket legyőzhessük. Ha azok, akik természettől fogva hevesebb vérmérsékletűek, a szelídség lelkületét ápolják magukban, minden erejüket meg fogják feszíteni, hogy szerencsétlen indulatosságukat elnyomják. Mindennap mindinkább uralják magukat, míg végre minden szeretetlenségen győzedelmeskednek. Az isteni mintaképhez akkor lesznek egészen hasonlók, ha már engedelmeskedni tudnak az isteni szabálynak: “...legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra” (Jak 1:19).ME 13.1
Ha valaki azt állítja magáról, hogy ő szelíd, ámde szavai és cselekedetei olyan forráshoz hasonlítanak, amely tisztátalan vizet ont magából, úgy bizonyosak lehetünk arról, hogy az illető lelki vakságban szenved. Előbb az igazi keresztény élet elemeit kell megtanulnia. Vannak olyanok is, akiket teljesen fogva tart a szeretetlenség démona, jóllehet Krisztus tanítványainak tekintik magukat s mégis ingerült, izgatott, sértő szavakat használnak. Az ilyeneknek előbb meg kell térni s csak azután lehetnek Krisztus gyermekei.ME 13.2
A szelídség oly belső ékesség, amelyet Isten a legtöbbre becsül. Az apostol többre becsüli a szelídséget, mint a legpompásabb és legértékesebb aranyat, drágagyöngyöt vagy ékszert. Míg a külső ékesség csak a halandó testet díszíti, a szelídség a lelket ékesíti s a múlandó embert az örökkévaló Istennel köti össze. Ez az Isten által választott ékszer. Ő, aki az eget a pompás csillagokkal díszíti, megígérte, hogy az alázatosokat dicsőségesen segíti. A mennyei angyalok azokat tekintik a legékesebbeknek, akik az Urat és az Üdvözítőt öltözik fel s akik a szív szelídségében és alázatosságában járnak vele.ME 13.3