A béna meggyógyítása

Rövid idővel a Szentlélek kitöltetése után és azonnal egy buzgó ima után Péter és János felmentek a templomba imádkozni, ahol láttak egy szegény sorsban levő szenvedő 40 éves nyomorékot, aki nem ismert más életet a fájdalomnál és betegségnél. Ez a szerencsétlen ember régen vágyakozott Jézushoz menni, hogy meggyógyuljon, de majdnem tehetetlen volt és a nagy Orvos munkaterületétől távol élt. Végre komoly könyörgései által rábírt néhány kedves személyt, hogy a templom ajtajához vigyék. Azonban odaérkezve tudomást szerzett róla, hogy a Gyógyítót, akibe reményét helyezte, kegyetlenül megölték.MT 178.1

Csalódása felindította azoknak szánalmát, akik tudták, mily epekedve remélte és várta, hogy Jézus meggyógyítsa, azért naponta a templomhoz hozták, hogy kéregetéssel enyhítse jelen szükségét. Midőn Péter és János elhaladtak mellette, tőlük is könyöradományt kért. A tanítványok részvéttel tekintettek reá, “És Péter reá függesztvén szemeit, Jánossal így szólt: Nézz mireánk! Aranyom és ezüstöm nincsen nékem, de amim van, azt adom neked. A názáreti Jézus nevében kelj fel és járj!” Csel. 3, 6.MT 178.2

A szegény ember arca elszomorodott, amikor Péter feltárta előtte a saját szegénységét, de tekintete újra hittel és reménységgel ragyogott fel, amidőn Péter így folytatta: “Kelj fel és járj!” és “jobbkezénél megragadva felemelte őt és azonnal megerősödtek az ő lábai és bokái és felszökvén megállt és járt és bement velük a templomba, járkálva, szökdelve és dicsérve az Istent. És megismerték őt, hogy ő volt az, aki alamizsnáért ült a templomnak Ékes-kapujában és megteltek csodálkozással és azon való álmélkodással, ami történt ővele.” Csel. 3, 7-10.MT 178.3

A zsidók elámultak, hogy a tanítványok Jézuséhoz hasonló csodákat képesek cselekedni. Azt vélték, hogy Jézus halott, azért azt várták, hogy Ővele megszűnik minden ilyen csodálatos megnyilatkozás. Mégis itt volt ez az ember, aki 40 évig gyámoltalan nyomorék volt és most teljes örömmel használja végtagjait minden fájdalomtól mentesen és boldogan hisz Jézusban.MT 178.4

Az apostolok látták az emberek csodálkozását, azért megkérdezték tőlük, hogy miért lepődnek meg a csodán, amelyet láttak és szemlélik őket áhitattal, mintha saját erejükkel cse- lekedték volna e dolgot. Péter biztosította őket, hogy a názáreti Jézus ereje által cselekedték azt a csodát, akit ők megtagadtak és keresztre feszítettek, akit azonban Isten harmadnapon feltámasztott a halálból. “És az Ő nevében való hit által erősítette meg az Ő neve ezt, akit láttok és ismertek és a hit, amely Őáltala van, adta neki ezt az épséget mindnyájatok szeme láttára. De most atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, amiképpen a ti fejedelmeitek is. Az Isten pedig amikről eleve megmondotta minden Ő prófétájának szája által, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, Ő úgy töltötte be.” Csel. 3, 16-18.MT 178.5

E csodatétel hírére az emberek összesereglettek a templomban és Péter a templom egyik részében szólt az emberekhez, míg János a másik részében. Az apostolok nyíltan beszéltek a zsidók nagy bűnéről, hogy megtagadták és megölték az Élet Fejedelmét, de óvatosak voltak, hogy ne kergessék őket őrületbe vagy kétségbeesésbe. Péter kész volt lecsökkenteni bűnük borzalmasságát, amennyire csak tehette, feltételezve, hogy tettüket tudatlanságból cselekedték. Kijelentette nekik, hogy a Szentlélek felhívja őket, hogy bánják meg bűneiket és térjenek meg, mert nincsen más remény számukra, csak Krisztus kegyelme által, akit ők keresztre feszítettek. Csak az Őbenne való hit által törölheti el bűneiket az Ő vére.MT 179.1