Egy vértanú halála

A papok és főemberek magukon kívül voltak ezen kijelentés miatti haragjukban. Inkább hasonlítottak ragadozó vadállatokhoz, mint emberi lényekhez. Fogaikat csikorgatva rohantak Istvánra, aki azonban nem ijedt meg, mert el volt rá készülve. Arca nyugodt volt és angyali fényességben ragyogott. A feldühödött papok és a felingerelt csőcselék nem félemlítette meg őt. “Mivel pedig teljes volt Szentlélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látta Istennek dicsőségét és Jézust állani Istennek jobbja felől és monda: íme látom az egeket megnyílni és az embernek Fiát Istennek jobbja felől állani.” Csel. 7, 55-56.MT 190.2

István látomása elhalványította a körülötte lejátszódó jelenetet. A menny kapui félig megnyíltak és István meglátta Isten királyi udvarainak dicsőségét és Krisztust, amint éppen felkelt trónjáról, készen állva arra, hogy támogassa szolgáját, aki kész volt vértanúhalált halni az Ő nevéért. Amidőn István kijelentette az előtte megnyíló dicsőséges jelenetet, az több volt annál, mint amit üldözői képesek voltak elviselni. Befogták füleiket, hogy ne hallják szavait és hangos kiáltással egyakarattal rohantak reá. “Megkövezték azért Istvánt, aki imádkozott és ezt mondta: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet. Térdre esve pedig nagy felszóval kiáltotta: Uram, ne tulajdonítsd nekik e bűnt! És ezt mondván elaludt.” Csel. 7,59-60.MT 190.3

A hűséges vértanú ezen legnehezebb haláltusa közepette isteni Mesteréhez hasonlóan imádkozott gyilkosaiért. Az első köveket az Istvánt vádoló tanúknak kellett reá dobniuk. Ezek a személyek letették ruháikat Saulus lábaihoz, aki tevékeny részt vett a vitában és beleegyezett a fogoly megölésébe.MT 191.1

István vértanúsága mély benyomást tett mindazokra, akik végignézték. A gyülekezet számára súlyos próba volt, azonban Saulus megtérését eredményezte, aki nem tudta kitörölni emlékezetéből a vértanú állhatatosságát és megdicsőülését. Istennek pecsétje arcán és szavain, — amelyek mindenkinek lelkét elérték, akik hallották, kivéve azokat, akik az igazság iránti ellenállásuk folytán megkeményedtek, — megmaradtak a szemlélők emlékezetében és tanúskodtak az általa hirdetett igazság mellett.MT 191.2

Istvánra nem mondtak ki törvényes ítéletet, azonban a római hatóságokat nagy összeggel megvesztegették, hogy ne rendeljenek el nyomozást az ügyben. Sault láthatólag vak buzgóság töltötte be István kihallgatásának és megkövezésének jeleneteinél. Bosszantotta azon titkos meggyőződése, hogy Isten becsülte Istvánt éppen azon időben, amidőn az emberek meggyalázták őt.MT 191.3

Azonban Saulus tovább üldözte Istennek egyházát és vadászott reájuk. Megragadta őket házukban és átadta őket a papoknak és főembereknek, hogy bebörtönözve megöljék őket. Az üldözés folytatásában kifejtett buzgalma rémületet jelentett a keresztényeknek Jeruzsálemben. A római hatóságok nem tettek különleges erőfeszítést, hogy megállítsák a kegyetlen munkát, sőt titokban segítették a zsidókat, hogy megnyerjék őket és biztosítsák kegyüket.MT 191.4

A tanult Saulus hatalmas eszköz volt Sátán kezében, hogy keresztülvigye Istennek Fia elleni lázadását. Azonban Ő, aki Sátánnál hatalmasabb, kiválasztotta Saulust, hogy elfoglalja a vértanú István helyét, hogy munkálkodjék és szenvedjen az Ő nevéért. Saulust a zsidók nagyra értékelték tanultsága és a hívők üldözésében tanúsított buzgalma miatt. István haláláig nem volt tagja a sanhedrinnek (zsidó tanácsnak), de utána megválasztották e testület tagjának, azon esetnél vitt szerepének jutalmáúl.MT 191.5