Péter kiszabadulása a börtönből

Heródes saját bevallása szerint úgy tért át a zsidó hitre és láthatólag nagyon buzgó volt a törvény ceremóniáinak megőrzésében. Juaea kormányzása az ő kezében volt, alárendelve Claudius római császárnak, és azonkívül a galileai negyedes-fejedelemséget is ellátta. Heródes igyekezett elnyerni a zsidók kegyét, abban a reményben, hogy így megtartja hivatalát és kitüntetését, azért igyekezett teljesíteni a zsidók kívánságát Krisztus egyházának üldözése által. Munkáját avval kezdte meg, hogy elkobozta a hívők házait és javait, majd bebörtönözte a vezetőket. Elfogatta Jakabot és börtönbe vetette, majd elküldött egy hóhért, hogy karddal ölje meg, amiképpen az előtte, uralkodó Heródes is lefejeztette Keresztelő Jánost. Ekkor vakmerőbb lett, mivel látta, hogy a zsidóknak tetszenek cselekedetei, azért bebörtönöztette Pétert. Ezeket a kegyetlenségeket a húsvét szent ünnepe előtt cselekedte.MT 209.1

Az emberek helyeselték Heródes cselekedetét, hogy megölette Jakabot, habár némelyek kifogásolták magánjellegű, zárt körben való végrehajtását. Ezek azt állították, hogy Jakab nyilvános kivégzése jobban megfélemlítette volna a hívőket és a velük rokonszenvező egyéneket. Heródes ezen okból fogságban tartotta Pétert, hogy kedvezzen a zsidóknak kivégzésének nyilvános látványosság által. Azonban azt javasolták az uralkodónak, hogy nem volna biztonságos kihozni az idős apostolt kivégzésre a húsvéti ünnepekre Jeruzsálemben összegyűlt nép elé. Attól féltek, hogy tiszteletet keltő megjelenése felébresztheti szánalmukat és részvétüket. Rettegtek, erőteljes felhívásaitól is, amelyek gyakran felébresztették az embereket, hogy kutassák Krisztus jellemét és életét, amelynek minden ravaszságukkal se tudtak ellentmondani. Erre az esetre gondolva a zsidók előre féltek, hogy a nép a király kezéből fogja kikövetelni Péter szabadonbocsátását.MT 209.2

Mialatt Péter kivégzését különböző ürügyek alatt elhalasztották a húsvét utáni időre, addig Krisztus gyülekezetének volt ideje a mély önvizsgálatra és komoly imára. Komolyan könyörögtek böjtöléssel és könnyek között. Szüntelenül imádkoztak Péterért. Érezték, hogy nem tudnák őt nélkülözni a keresztényi munkában és hogy elérkeztek arra a pontra, ahol Isten segítsége nélkül Krisztus egyháza kihalna.MT 209.3

Végre kitűzték Péter kivégzésének napját, azonban a hívők imái még mindig felszálltak a mennybe és mialatt minden erőfeszítéseiket és rokonszenvüket buzgó imában fejezték ki, Istennek angyalai őrizték a bebörtönzött apostolt. Az ember végső válságos helyzete alkalom Isten számára. Pétert két katona közé helyezték és két lánccal megbilincselték. Mindegyik láncot odaerősítették egyik őrének csuklójához, így az ő tudtuk nélkül meg sem mozdulhatott. A börtön ajtóit alaposan megerősítették és erős őrséget állítottak eléjük. Az emberi eszközökkel való kimentés vagy menekülés esélye teljesen kizárt volt.MT 209.4

Az apostolt azonban nem félemlítette meg ez a helyzet. Krisztus megtagadása után, amidőn a Megváltó visszahelyezte őt tisztségébe, rettenthetetlen bátorsággal szállt szembe a veszéllyel. Nemes bátorságot és elszántságot tanúsított a keresztrefeszített, feltámadott és mennybement Megváltó hirdetésében. Azt hitte, hogy most jött el az ideje, hogy feladja életét Krisztusért.MT 210.1

Kivégzése előtti éjjel Péter megláncolva aludt két katona között szokása szerint. Heródes emlékezve Péternek és Jánosnak menekülésére a börtönből, ahova hitükért zárták be őket, ezen esetben kétszeres elővigyázatossági rendszabályokat foganatosított. Az őriző katonákat, hogy biztosítsák különleges éberségüket, felelőssé tették a fogoly biztonságos őrizetéért. Az előbb leírt módon megláncolva tartották egy erős sziklacellában, amelynek ajtóit elreteszelték és elzárták. Tizenhat férfit vezényeltek ki a cella őrzésére, akik rendszeres időközökben felváltották egymást. Egy időben négyen látták el az őrséget. Azonban a reteszek és zárak és a római őrség, — amely a valóságban elzárta a fogolytól az emberi segítség lehetőségét, — csak azt eredményezte, hogy Istennek győzelmét annál teljesebbé tegye Péternek a börtönből való megszabadítása alkalmából. Heródes a Mindenható ellen emelte fel kezét, azért a legnagyobb megaláztatást és vereséget kellett elszenvednie Isten szolgájának élete ellen elkövetett merényletével kapcsolatban.MT 210.2