Anglia és Skócia megvilágítása

Mialatt Luther megnyitotta a bezárt Bibliát Németország népe előtt, Tyndalt Istennek Lelke ugyanarra ösztönözte Angliában. A Szentírást szorgalmasan tanulmányozta és félelem nélkül hirdette az igazságról való meggyőződését. Hangoztatta, hogy minden tant alá kell vetni a Szentírás vizsgálatának. Buzgalma azonban felébresztette a pápa híveinek ellenállását. Egy tanult katholikus doktor, aki vitába szállt vele, így kiáltott fel: “Jobb lenne számunkra, ha Isten törvénye nélkül lennénk, mint pápa nélkül!” Tyndal így válaszolt: “Én ellenszegülök a pápának és minden törvényének és ha Isten megőrzi életemet még sokáig, akkor néhány éven belül egy skót szántó-vető földmüves fiú jobban fogja ismerni a Szentírást, mint ti.”MT 250.1

Elhatározott szándékát, hogy az Újszövetségi Szentírást a nép kezébe adja saját nyelvén, most megerősítette és azonnal hozzákezdett a Szentírásnak angol nyelvre való fordításához. Azonban úgy tűnt fel, mintha egész Angllia felzárkózott volna ellene, azért elhatározta, hogy Németországban keres védelmet. Itt kezdte meg az angol Újszövetségi-Szentírás kinyomtatását. Az Újszövetség 3000 példányát nemsokára befejezték, amit ugyanazon évben még másik kiadás követett.MT 250.2

Végül vértanúhalállal pecsételte meg hitét, de az általa készített lelki fegyverek más katonákat készítettek elő arra, hogy századokon át küzdjenek tovább az igazságért egészen napjainkig.MT 250.3

Skóciában az evangélium bajnoka Knox János volt. Ez az igaz-szívű reformátor nem félt az emberektől. A körülötte fellángoló vértanúság tüzei csak arra szolgáltak, hogy buzgóságát növeljék. Bár a zsarnok bárdját fenyegetően emelte feje fölé, ő megállta helyét és hatalmas ütéseket osztogatott jobb és balkéz felé, hogy lerombolja a bálványozást. Így kitartva célja mellett, imádkozva küzdötte végig az Úrnak harcait mindaddig, amíg Skócia szabaddá vált.MT 250.4

Angliában Latimer hirdette a szószékről, hogy a Bibliát a nép nyelvén kellene olvasni. Így szólt: “A Szentírás szerzője Maga Isten, azért ezen írás részesül Szerzőjének hatalmában és örökkévalóságában.” “Nincs király, császár, hatósági személy és uralkodó,.. aki ne volna köteles engedelmeskedni... Isten szent Igéjének.” “Ne térjünk mellékutakra, hanem Istennek Igéje irányítson bennüket. Ne járjunk ... ősatyáink után és ne keressük azt, amit ők cselekedtek, hanem azt cselekedjük, amit nekik is tenniük kellett volna.”MT 250.5

Barnes és Frith, Tyndal hű barátai is felkeltek az igazság védelmére, akiket Ridleyék és Krammer követtek. Az angol reformáció ezen vezetői tanult férfiak voltak és közülük többet nagyra értékeltek buzgalmukért és jámborságukért a római egyházban. A pápasággal való szembehelyezkedésük onnan eredt, hogy ezen férfiak ismerték a szentszék tévelygéseit. Babilon titkainak ismerete nagyobb erőt adott ellene tett bizonyságtételüknek.MT 251.1

Azon magasztos alapelv, amelyet Tyndale, Frith, Latimer és Ridley testvérek fenntartottak, a Szentírás isteni tekintélyé és mindenre való “elegendősége” volt. Visszautasították a pápák, zsinatok, atyák és királyok azon vélt tekintélyét, hogy uralkodjanak az emberek lelkiismeretén a vallás dolgaiban. A Biblia volt a zsinórmértékük, amelynek alárendeltek minden tant és minden igényt. Ezen szent embereket az Istenben és Igéjében való hitük tartotta fenn, amidőn életüket feláldozták a máglyán.MT 251.2