Az első angyali üzenet

Az első angyali üzenet jövendölése, amelyet Jel. 14. fejezete tár elénk, az 1840-44-es advent mozgalomban teljesedett be. A hit és ima emberei mind Európában, mind Amerikában mélyen megindultak, amikor figyelmüket felhívták a jövendölésekre és az ihletett Szentírást nyomon követve látták a meggyőző bizonyítékokat, hogy minden dolognak vége elérkezett. Istennek Lelke arra késztette szolgáit, hogy közöljék másokkal is a figyelmeztetést. Az örökkévaló evangélium üzenete közel és távol elterjedt: “Féljétek az Istent és Neki adjatok dicsőséget, mert eljött az Ő ítéletének órája.” Jel. 14, 7.MT 254.1

Ahova a misszionáriusok behatoltak, elvitték Krisztus közelgő visszajövetelének örömhírét. A különböző országokban voltak elszigetelt keresztény közösségek, melyek egyedül a Szentírás tanulmányozásának következtében eljutottak arra a hitre, hogy a Megváltó eljövetele közel van. Európa némely részében, ahol oly elnyomó törvények léteztek, hogy megtiltották Jézus második eljövetelének hirdetését, kis gyermekek hirdették és sokan hallgattak az ünnepélyes figyelmeztetésre.MT 254.2

Miller Vilmosnak és társainak Amerikában kellett hirdetniük az üzenetet és a munkájuk által felgyulladt fény a távoli országokban is felragyogott. Isten elküldte angyalát, hogy felindítsa egy gazdálkodó fériú szívét, — aki nem hitt a Bibliában, — hogy tanulmányozza a jövendöléseket. Az angyalok ismételten meglátogatták Istennek e kiválasztott emberét, hogy vezessék gondolatait és megnyissák értelmét a jövendölések megértésére, amelyek mindig hományban voltak Isten népe előtt. Az igazság láncolatának kezdetét, kiindulópontját megkapta és láncszemről-láncszemre kutatta azt. Ámulattal és csodálattal tekintett Istennek Igéjére, amelyben az igazságnak tökéletes láncolatát fedezte fel. Azon Ige, amelyet ő nem tekintett ihletettnek, most feltárult előtte szépségében és dicsőségében. Látta, hogy a Szentírás egyik része megmagyarázza a másikat és amidőn egyik szakasz homályos volt értelme előtt, a Szentírás másik részében megtalálta annak magyarázatát. A legnagyobb tisztelettel, örömmel és áhítattal tekintett Isten Igéjére.MT 254.3

Amidőn végig követte a jövendöléseket, látta, hogy a föld lakói a világ történelmének záró jelenetei közepette élnek, azonban nem is sejtik azt. Az egyházakat szemlélve látta, hogy megromlot- tak. Jézustól elvonták szeretetüket és a világhoz ragaszkodtak. A világ dicsőségét keresték a felülről származó dicsőség helyett. Világi gazdagság után törtettek, ahelyett, hogy mennyei kincseket gyűjtöttek volna. Mindenütt képmutatást, sötétséget és halált látott. Lelke felbuzdult. Isten felhívta őt, hogy hagyja el gazdaságát, amiképpen Elizeust is elhívta, hogy ökreit és szántóföldjét elhagyva kövesse Ilést.MT 254.4

Miller Wilmos reszketve kezdte meg Isten országa titkainak feltárását az emberek előtt: hallgatóit végig vezetve a jövendöléseken keresztül Krisztus második eljöveteléig. A Szentírás bizonyságtétele, amely Jézus Krisztus második eljövetelét 1843-ra jelölte meg, széleskörű érdeklődést keltett. Sokan meggyőződtek róla, hogy a prófétai időszak érvei helyesek voltak és büszke véleményüket feladva örömmel fogadták az igazságot. Néhány lelkész félretette felekezeti nézetét és érzéseit; és fizetését és gyülekezetét otthagyva egyesült Jézus eljövetelének hirdetőivel.MT 255.1

Azonban csak kevés lelkész fogadta el ezt az üzenetet, azért nagyrészt alázatos, laikus munkásokra bízták. Gazdálkodók elhagyták földjüket, a kézművesek szerszámaikat, a kereskedők üzletüket, a szakmabeli emberek foglalkozásukat, de a munkások száma mégis kevés volt az elvégzendő munkához képest. Egy istentelen egyház és gonoszságban veszteglő világ terhe ránehezedett a hű őrállók lelkére. Szívesen eltűrték a nehéz munkát, nélkülözést, szenvedést, hogy az embereket bűnbánatra hívhassák fel üdvösségük érdekében. Habár Sátán ellenük támadt, a munka mégis állandóan előre haladt és az adventi igazságot ezrek fogadták el.MT 255.2