Krisztus második eljövetele

Nemsokára megjelent a nagy fehér felhő, amelyen az embernek Fia ült. Amidőn e felhő először tűnt fel a távolban, nagyon kicsinek látszott. Az angyal azt mondta, hogy ez az ember Fiának jele. Midőn közeledett a földhöz, megláthattuk Jézus rendkívüli dicsőségét és fenségét, amint közeledett, mint Győző. A szent angyalok kísérete követte Őt útján, fejükön ragyogó koronával.MT 294.1

Nyelv nem tudja kifejezni ezen jelenet dicsőségét. A fenségnek és felülmúlhatatlan dicsőségnek élő felhője mindig közelebb jött és mi világosan megláthattuk Jézus kedves személyét. Most nem viselt töviskoronát, hanem a dicsőség koronája ragyogott szent homlokán. Ruhájára és csípőjére e név volt felírva: “Királyoknak Királya és uraknak Ura.” Arca oly fényes volt, mint a déli nap, szemei, mint a tűzláng és lábszárai, mint a finom sárgaréz. Szava úgy zengett, mint sok zenei hangszer. A föld rengett Előtte, és az egek eltávoztak Előle, mint az összehengerített papírtekercs és minden hegy és sziget elmozdult helyéből. “A földnek királyai és fejedelmei, a gazdagok és vezérek és hatalmasok és rabszolgák és minden szabadok elrejtették magukat a barlangokba és a hegyek sziklahasadékaiba és így szóltak a hegyeknek és kőszikláknak: Essetek reánk és rejtsetek el minket Annak tekintete elől, aki a királyiszékben ül és a Bárány haragjától, mert eljött az Ő haragjának nagy napja és ki állhat meg?” Jel. 6, 15-17.MT 294.2

Azok, akik rövid idővel ezelőtt ki akarták irtani Istennek hűséges gyermekeit, most meglátták Istennek dicsőségét, amely megnyugodott a hívőkön. Minden rettegésük közepette meg kellett hallaniuk a szentek hangjának örömteljes dallamait, amint így szóltak: “Íme, ez a mi Istenünk, akit vártunk, aki megtart minket.” Esa 25, 9.MT 294.3