A csapások

Az a csoda, hogy a pálca kígyóvá változott és a folyó vérré, nem indította meg a fáraó szívét, hanem csak növelte az izraeliták iránti gyűlöletét. A varázslók cselekedete elhitette vele, hogy e csodákat varázslás által cselekedték, habár bőséges bizonyítéka volt, hogy nem így állott a helyzet, midőn a békák csapása eltá- vozott. Isten eltüntethette volna a békákat, de nem tette, hogy a király és az egyiptomiak ne mondhassák, hogy varázslat eredményei voltak, hasonlóan a varázslók műveihez. A békák megdöglöttek és utána halmokba gyűjtötték őket. Láthatták hulláikat, amelyek megfertőzték a levegőt. Ezen alkalommal a király és minden egyiptomi bizonyítékot szerezhetett, amit haszontalan bölcselkedésük nem tudott megcáfolni, hogy e cselekedet nem varázslat volt, hanem a menny Istenének ítélete.MT 84.6

A varázslók nem tudtak tetveket előhozni. Isten nem engedte meg, hogy akár saját szemeik előtt, vagy az egyiptomiak szemei előtt megjelenjenek, hogy előidézzék a tetvek csapásait. Isten el akarta tüntetni a fáraó elől a hitetlenségnek minden mentségét. Még a varázslókat is arra kényszerítette, hogy kijelentsék: “Ez Istennek ujja!”MT 85.1

Ezután a légyrajok csapása következett. Ezek nem olyan legyek voltak, amelyek az év némely szakában ártalmatlanul bosszantanak bennünket. Az Egyiptomra hozott legyek nagyok és mérgesek voltak. Csípésük nagyon fájdalmas volt emberre és állarta egyaránt. Isten elkülönítette népét az egyiptomiaktól és nem engedte, hogy a legyek megjelenjenek vidékükön.MT 85.2

Az Úr azután dögvészt küldött barmaikra és ugyanakkor megőrizte a héberek barmait, úgyhogy egy se pusztult el közülük. Azután a kelések csapása jött emberre és állatra és a varázslók se tudták tőle megvédeni önmagukat. Az Úr azután a tűzzel elegyített jégeső csapását küldte Egyiptomra, villámlás és dörgés közepette. Minden csapás idején előre kijelentette, hogy ne mondhassák, hogy véletlenül történt. Az Úr megmutatta az egyiptomiaknak, hogy az egész föld a héberek Istenének uralma alatt áll, hogy a mennydörgés, jégeső és vihar is az ő szavának engedelmeskedik. Fáraó, a büszke király, aki egyszer azt kérdezte: “Kicsoda az Úr, hogy engedelmeskedjek az ő szavának!”, megalázta magát e szavakkal: “Vétkeztem.. .az Úr igazságos, azonban én és az én népem gonoszok vagyunk.” II. Mózes 9, 27. Kérte Mózest, hogy járjon közben Istennél, hogy szűnjék meg a rettenetes mennydörgés és villámlás.MT 85.3

Ezután az Úr a rettenetes sáskák csapását küldte reájuk. A király inkább a csapást választotta, de mégsem engedelmeskedett Istennek. Bűnbánat nélkül szemlélte, hogy egész országát ezen rettenetes ítéletek sújtják. Ekkor az Úr sötétséget küldött Egyiptomra. Az emberek nemcsak a világosságot nélkülözték, hanem a légkör is nagyon nyomasztó volt, úgyhogy nehezen tudtak lélegzeni. A héberek légköre azonban tiszta volt és lakásukban világosság fénylett.MT 85.4

Isten még egy rettenetes csapást hozott Egyiptomra, amely súlyosabb volt az előzőknél. A király és a bálványimádó papok mindvégig ellenállottak Mózes kérésének. A nép most azt követelte, hogy engedjék meg a héberek eltávozását Egyiptomból. Mózes beszélt a fáraóval és Egyiptom népével és az izraelitákkal is az utolsó csapás természetéről és hatásáról. Azon éjszaka oly rettenetes volt az egyiptomiak részére, és oly dicsőséges volt Istennek népe számára a húsvét intézményének ünnepélyes rendelkezése.MT 86.1

Az egyiptomi király és bálványimádó népe számára nagyon nehéz volt engedelmeskedni a menny Istene követeléseinek. Egyiptom királya nagyon vonakodva engedelmeskedett. A legsúlyosabb szenvedésekben is csak egy kicsit akart engedelmeskedni, de amidőn a szenvedések elmúltak, mindent visszavont, amit megadott. Így egyik csapás a másik után zúdult Egyiptomra és fáraó mégse engedelmeskedett, hanem Isten haragjának rettenetes meglátogatása kényszerítette őt megadásra. A király akkor is kitartott volna lázadásában, ha Egyiptom elpusztul.MT 86.2

Mózes és Áron megmondták előre fáraónak minden csapás természetét és hatását, amely be fog következni, ha nem bocsájtja el Izraelt. Fáraó mindenkor látta, hogy a csapások úgy következnek be, ahogyan előre megmondták, de mégse akart engedelmeskedni. Először csak azt akarta megengedni, hogy Egyiptom földén áldozzanak Istennek, de amidőn Istennek haragja sújtotta Egyiptomot, akkor megengedte, hogy a férfiak egyedül elmehetnek. Miután Egyiptomot majdnem teljesen megsemmisítették a sáskák, akkor megengedték, hogy feleségeik és gyermekeik is elmehetnek, de nem akarták elengedni a barmaikat. Mózes ekkor közölte velük, hogy Istennek angyala megöli elsőszülött gyermekeiket.MT 86.3

Minden csapás közelebbről érintette őket és súlyosabb lett és ennek a csapásnak még rettenetesebbnek kellett lennie az előzőknél. Azonban a büszke király rendkívül haragos volt és nem alázta meg magát. Midőn pedig az egyiptomiak látták a nagy előkészületeket, amelyeket az izraeliták tettek azon borzalmas éjszakára, kigúnyolták az ajtófélfáikra tett vérnek jelét.MT 86.4