55. fejezet — Egység a fegyelmezésben

Tapintatosan irányítva — A fiatalok között nagyon sokféle jellemű és neveltetésű gyermekkel találkozhatunk. Némelyek a zsarnoki szigor légkörében éltek, amely a makacsság és dac szellemét fejlesztette ki bennük. Mások családjuk kedvencei voltak, s a túlságosan elnéző szülők megengedték nekik, hogy hajlamaikat kövessék. Minden hibájukra találtak kifogást, míg teljesen el nem torzult a jellemük. Ahhoz, hogy a tanító jól nevelhesse a sok különböző gondolkodású fiatalt, igen tapintatos, jó megérzéssel bíró és szilárdan kormányzó vezetőnek kell lennie. Gyakran szembetalálkozik majd a szabályok megvetésével, sőt gyűlöletével. Némelyik gyerek latba veti minden találékonyságát, hogy elkerülje a büntetéseket, míg mások félvállról veszik azokat. Mindez csak nagyobb türelmet és komolyabb igyekezetet követel meg azoktól, akikre a nevelést bízták.^{1BT V., 88-89.1.}
Gyn 224.1

Kevés, de jól megfontolt szabályra van szükség — Az iskolában csakúgy, mint otthon, bölcs fegyelmezésre van szükség. A tanár állítson fel szabályokat a diákok viselkedésének irányításához. Csak kevés, de jól megfontolt szabály legyen, és miután kimondta, szigorúan tartassa is be ezeket. Minden alapelvet, ami a meghozott szabállyal kapcsolatban van, tárjon világosan és érthetően a tanulók elé úgy, hogy meggyőződhessenek igazságos voltáról.^{2Tanácsok szülőknek..., 153.1.}
Gyn 224.2

A tanítónak engedelmességet kell követelnie — Mindenkinek jól meg kell értenie az engedelmesség kérdését otthon és az iskolában egyaránt. Vannak olyan gyerekek az iskolában, akik az értük felszálló imák és a miattuk átélt lelki gyötrelmek dacára makacsul ellenállnak minden feddésnek és esedezésnek, ezért velük nagyon fontos megértetnünk, hogy az engedelmesség nekik is kötelező. Vannak tanárok, akik nem értenek egyet azzal, hogy az engedelmesség kikényszerítése jó módszer. Úgy gondolják, az ő dolguk, hogy tanítsanak, és ebben igazuk is van, hiszen valóban ez a feladatuk. De mire mennek az oktatással, ha a gyerekek az eléjük állított szabályokat semmibe veszik, és a tanár nem tekinti jogának, hogy tekintélyét érvényesítse?^{3RH, 1904. szept. 15.}Gyn 224.3

Szükség van a szülők együttműködésére — Nem szabad hagyni, hogy a tanár egyedül hordozza terheit. Szüksége van minden gyülekezeti tag együttműködésére, támogatására, kedvességére és szeretetére. A szülők bátorítsák őt azzal, hogy kifejezik hálájukat és elismerésüket munkájáért. Soha ne tegyenek vagy mondjanak olyasmit, ami a gyermeket engedetlenségre bátoríthatja a tanárral szemben.Gyn 225.1

Sajnos tudom, hogy a legtöbb szülő nem működik együtt a tanítóval. Otthonukban nem ápolják az iskola jó befolyását, hanem ráhagyják gyermekeikre, hogy korlátozás nélkül azt csináljanak, amit csak akarnak. S ha a tanár az engedelmesség érdekében a tekintélyét érvényesíti, akkor a gyerekek eltúlozva és elferdítve adják elő szüleiknek az őket ért sérelmeket. Lehet, hogy a tanár csak fájdalmas kötelességét volt kénytelen megtenni, a szülők mégis gyermekeiket sajnálják még akkor is, ha rosszak voltak. Az iskolában megbüntetett gyermekek szülei közül a leggyakrabban éppen azok viselkednek ilyen következetlenül, akik indulatból törvénykeznek maguk körül.^{4Tanácsok szülőknek..., 153-154. I.}Gyn 225.2

Amikor a szülők helyt adnak gyermekeik iskolai tekintély és fegyelem elleni panaszainak, nem veszik észre, hogy ezzel csak azt az erkölcsromboló hatalmat támogatják, amely ma amúgy is félelmetes mértékben uralkodik.^{5BT V., 112.1.}
Gyn 225.3

Támogassátok a hűséges nevelőt! — Ha az iskolában megfékezik, megróják vagy megfenyítik gyermekeiket, pontosan azok a szülők szállnak szembe a legkeserűbben a tanítóval, akik sohasem éreztek kellő felelősséget gyermekeik üdvössége iránt, s akik nem nevelték, nem fegyelmezték meg őket eléggé. Némelyik gyermek a gyülekezet és a “Krisztus-váró” név szégyene.^{6Uo., 51.1.}Gyn 225.4

A szülők tanítsák meg gyermekeiknek, hogy legyenek hűségesek Istenhez, és mindenkihez, akivel életükben kapcsolatba kerülnek... Azok a szülők, akik ilyen nevelést nyújtanak, valószínűleg nem bírál- gatják a tanítót. Érzik, hogy gyermekeik érdeke és az iskolával szembeni igazságos hozzáállás megköveteli, hogy amennyire csak lehetséges, támogassák és becsüljék a tanítót, aki megosztja velük a felelősséget. ^{7Nevelés, 283.1.}
Gyn 225.5

Soha ne bíráljátok a tanítót a gyermek jelenlétében! — Szülők, soha ne bíráljátok a tanár viselkedését gyermekeitek jelenlétében - még akkor sem, ha úgy érzitek, hogy túl szigorú hiszen éppen az ő örök életük érdekében próbálja fékezni és fegyelmezni őket. Ha azt szeretnétek, hogy szívüket a Megváltónak adják, inkább támogassátok a tanítót a gyermekeitek üdvösségéért tett erőfeszítéseiben. Mennyivel jobb hatással van a gyerekekre, ha az anya ajkáról dicsérni hallják a tanító munkáját, nem pedig kritizálni! Az ilyen szavak mély benyomást tesznek rájuk, és tiszteletet ébresztenek bennük a tanár iránt.^{8Tanácsok szülőknek..., 154-155. 1.}Gyn 225.6

Ha bármilyen bírálat vagy észrevétel merül fel, amit mindenképpen közölni kell a tanárral, tegyétek személyesen és négyszemközt. Ha ez eredménytelennek bizonyult, akkor tárjátok az ügyet az iskola felelős vezetői elé. Semmit sem szabad tenni vagy mondani, ami a gyermekben gyengítheti a tiszteletet az iránt, akitől oly nagy mértékben függ a jellemfejlődése.^{9Uo., 161-162.1.}Gyn 226.1

Ha a szülők a tanárok helyébe képzelve magukat látnák, hogy milyen nehéz fegyelmezni és kézben tartani több száz, különféle neveltetéssel és gondolkodásmóddal az iskolába került nebulót, akkor mindjárt más szemmel néznék a dolgokat.^{10BT IV., 429.1}
Gyn 226.2

A fegyelmezetlenség otthon kezdődik — Amikor a szülők - azt gondolván magukról, hogy szeretik a gyermeküket - engedik, hogy kedve szerint azt tegyen, amit akar, akkor ezzel mégis a legnagyobb kegyetlenséget cselekszik. A gyermekek értelmesek, fel tudják fogni, ami körülöttük történik. Bármennyire is helyesnek látszik a szülők szemében saját eljárásuk, ezzel a meggondolatlan kényeztetéssel sokat ártanak a kicsinyek lelkének. Ahogyan idősödnek, fegyelmezetlenségük csak növekszik. Ha a tanító megpróbálja rendreutasítani őket, e szülők többnyire a gyermek mellé állnak, és a gonoszság csak tovább növekszik - ha lehetséges, a megtévesztésnek még sötétebb álruhájába bújva, mint azelőtt. Az ilyen gyermekek társaikat is rossz irányba vezetik, de a szülők még mindig nem látják a bajt. Inkább hallgatnak gyermekeikre, mintsem a tanítókra, akik keseregnek a gonoszság miatt.^{11RH, 1901. jan. 20.}
Gyn 226.3

A tanítók munkája megkétszereződik az együttműködni nem akaró szülők miatt — A gyermekeik fegyelmezését elhanyagoló szülők kétszeresen is megnehezítik a tanár munkáját. A gyermekek magukon viselik szüleik féktelen és ellenszenves jellemvonásainak bélyegét. Mivel otthon rájuk hagytak mindent, ezért az iskola fegyelmét terhesnek és túlságosan szigorúnak érzik. Ha az ilyen gyerekeket nem irányítják megfelelően, a többieket is megfertőzik engedetlen és eltorzult jellemükkel... Azt a jó befolyást, amely az iskolában éri őket, és amely ellensúlyozhatná az otthoni hiányos nevelés következményeit, teljesen lerombolja, ha szüleik támogatják őket helytelenségeikben.Gyn 226.4

Az Isten Szavában hívő szülők vajon folytatják-e ezt a tévúton haladó nevelést, és megerősítik-e gyermekeikben a gonosz hajlamokat? Jobb lesz, ha észhez térnek az igazságot valló apák és anyák, és nem lesznek részesei többé ennek a gonoszságnak. Ne hajtsák végre Sátán fondorlatait azzal, hogy elhiszik megtéretlen gyermekeik hazug állításait! Éppen elég a tanároknak az ilyen gyermekek befolyása ellen küzdeni, s még nehezebb a dolguk, ha a szülők megerősítik a rosszat.^{12RH, 1900. okt. 9.}Gyn 227.1