30. fejezet — Önállóság és tisztelettudás

Minden gyermeket önállóságra kell nevelni — Amennyire csak lehetséges, minden gyermeket önállóságra kell nevelni. Ha sokféle dologban kell képességeit gyakorolnia, rá fog jönni, hogy melyek az erősségei és melyek a hiányosságai. Az igazán bölcs tanító különleges figyelmet szentel a gyengébb képességek fejlesztésére, hogy a gyermekben kiegyensúlyozott, harmonikus jellemet alakíthasson ki.^{1A keresztény nevelés alapjai, 57. 1.}
Gyn 106.1

A túlzott jólét gyengeséghez vezet — Ha a szülők életük folyamán arra ösztönzik gyermekeiket, hogy ellássák magukat, jobbat tesznek, mint ha nagy összeget hagynának rájuk örökségként. Azok a gyermekek, akik főleg a saját erejükre támaszkodnak, jobb felnőttekké válnak és alkalmasabbak lesznek a gyakorlati életre, mint azok, akik apjuk vagyonától függnek. Azok a gyerekek, akik saját erőforrásaikra vannak utalva, általában értékelik képességeiket, kihasználják előnyeiket, fejlesztik és irányítják ügyességüket, hogy elérjék céljukat az életben. Többnyire szorgalmasak, takarékosak és olyan erkölcsi értékekkel bírnak, melyek a sikeres keresztény élet alapvetéséhez szükségesek. Azok a gyermekek, akikért szüleik anyagilag sokat tesznek, gyakran a legcsekélyebb elkötelezettséget sem érzik irántuk.^{2BT III., 122-123.1.}
Gyn 106.2

A nehézségek és akadályok fejlesztik az erőt — Az akadályok erősítik meg az embert. Nem a segítség, hanem a nehézségek, megpróbáltatások, elutasítások fejlesztik az ember erkölcsi erejét. A túlzott jólét és a felelősségek alóli kibúvás elpuhulást és visszafejlődést eredményez azoknál, akiknek az erkölcsi és lelki erő birtokában felelős embereknek kellene lenniük. ^3Uo.,495.1.Gyn 106.3

Fontos, hogy már a legelső évektől kezdve a jellembe szövődjenek a szigorú becsületesség elvei, hogy a fiatalok elérhessék az érett felnőttkor legmagasabb mértékét. Mindig szem előtt kell tartaniuk, hogy áron vétettek meg; mind testük, mind lelkük Isten tulajdona és Őt kell dicsőíteniük. A fiataloknak komolyan meg kell fontolniuk, hogy mi a céljuk és mi lesz az életpályájuk, s olyan alapokat kell lerakniuk, hogy minden tisztességtelenségtől és romlottságtól mentes szokásaik legye- nek. Ha olyan állást szeretnének, ahol befolyással lesznek másokra, önállónak és megbízhatónak kell lenniük.^{4Youth’s Instructor, 1893. jan.5.}
Gyn 106.4

Fel kell készíteni a gyermekeket, hogy bátran nézzenek szembe a nehézségekkel — Az otthoni és az iskolai nevelés után mindenkinek szembe kell néznie az élet nehézségeivel. E nehézségek bölcs kezelésének leckéjére meg kellene tanítani minden gyermeket és fiatalt. Valóság, hogy Isten szeret minket, a mi boldogságunkért munkálkodik, és ha az Ő törvényeit megtartották volna, soha nem kellett volna megismernünk a szenvedést. Nem kisebb igazság az sem, hogy ezen a világon a bűn következményeként mindenki megismeri a szenvedéseket, nehézségeket és terheket. Élethosszig tartó áldást nyújthatunk a gyermekeknek és fiataloknak azzal, ha megtanítjuk őket, hogy bátran nézzenek szembe a nehézségekkel és megpróbáltatásokkal.Gyn 107.1

Miközben szükséges, hogy együttérzésünket tapasztalják, vigyázzunk, hogy soha ne tápláljuk gyermekeinkben az önsajnálatot. Arra van szükségük, ami serkent és erősít, nem arra, ami gyengít. Meg kell tanulniuk, hogy ez a világ nem gyakorlótér, hanem csatamező, és mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy jó katonákként elviseljük a nehézségeket. Legyenek erősek, harcedzettek, és tagadják meg magukat! Tanítsuk meg nekik, hogy a jellem igazi próbái: a készséges teherhordozás, a nehéz helyzetek elfogadása, s a ránk váró feladatok elvégzése még akkor is, ha ez földi elismerést vagy jutalmat nem szerez.^{5 Nevelés, 295.1.}
Gyn 107.2

Erősíteni a tisztelettudást — A bölcs tanító igyekszik növelni tanítványai bizalmát és erősíteni bennük a tisztelettudást. A gyermekek és ifjak áldására szolgál, ha bíznak bennük. Már az egészen kicsi gyermekek között is sokan nagyon tisz- telettudóak, ők maguk is arra vágynak, hogy bizalommal és tisztelettel kezeljék őket, s ehhez joguk is van. Ne érezzék, hogy nem mehetnek ki és jöhetnek be anélkül, hogy figyelnék őket. A gyanakvás megmételyezi a lelket, és éppen azt a gonoszságot idézi elő, amit meg akartok akadályozni. Éreztessétek a fiatalokkal, hogy bíztok bennük, és csak kevesen lesznek, akik nem akarnak méltóvá válni bizalmatokra.^{6Uo., 289-290.1}Gyn 107.3