A szabadság törvénye

Sok vallástanító azt állítja, hogy Krisztus a halálával eltörölte a törvényt, és az embereknek azóta nem kell megtartaniuk. Egyesek súlyos igának tartják, és a törvény szolgaságával szembeállítják az evangélium szabadságát.NR 63.1

A próféták és az apostolok azonban másképp látják Isten szent törvényét. Dávid ezt mondta: „Tágas téren járok, ha a te utasításaidat keresem” (Zsoltárok 119:45). Jakab apostol, Krisztus halála után azt írta, hogy a Tízparancsolat „királyi törvény”, a „szabadság tökéletes törvénye” (Jakab 2:8; 1:25). A Jelenések könyvének írója pedig fél évszázaddal a keresztre feszítés után áldást hirdet mindazokra, „akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (Jelenések könyve 22:14. — Károli fordítás).NR 63.2

Semmi alapja nincs annak az állításnak, hogy Krisztus eltörölte halálával Atyja törvényét. Ha a törvény megváltoztatható vagy félre tehető lett volna, akkor Krisztusnak nem kellett volna meghalnia, hogy megváltsa halálával az embert a bűn következményétől. Krisztus halála a törvény változhatatlanságát bizonyítja, és távolról sem az eltörlését. Isten Fia azért jött, hogy a „törvényt naggyá” tegye „és dicsőségessé” (Ézsaiás 42:21.— Károli fordítás). Ezt mondta: „Ne gondoljátok azt, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt”, mert „bi-zony mondom nektek, hogy amíg az ég és a fold el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből” (Máté 5:17-18). Jézus így nyilatkozik önmagáról: „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van” (Zsoltárok 40:9).NR 63.3

Isten törvénye — jellegénél fogva — változhatatlan; Alkotója akaratát és jellemét nyilatkoztatja ki. Isten szeretet, és törvénye is szeretet. A törvény két nagy elve: az Isten iránti szeretet és az ember iránti szeretet. „A szeretet... a törvény betöltése”. (Róma 13:10) Isten jelleme az igazság és az igazságosság; ilyen a törvénye is. A zsoltáríró így nyilatkozik: „Igazságod örökké igaz, a te törvényed maradandó”, és „minden parancsolatod igaz”. (Zsoltárok 119:142. 172) Pál apostol pedig kijelenti: „A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó” (Róma 7:12). Isten törvénye, amely Isten gondolatának és akaratának kifejezése, olyan maradandó, mint a Szerzője.NR 64.1

Amikor az ember megtér és megszentelődik, megbékül Istennel, mert összhangba kerül Isten törvényének elveivel. Így békül meg a bűnös Istennel. Kezdetben Isten az embert a maga képmására te-remtette. Az ember tökéletes összhangban élt a természettel és Isten törvényével. Az igazságosság elvei szívébe voltak írva. A bűn azonban elidegenítette Alkotójától. Már nem tükrözte Isten képmását. Szíve harcban állt Isten törvényének elveivel. „A test törekvése ellenségeske-dés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti magát alá, és nem is tudja magát alávetni.” (Róma 8:7) De „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” — azért, hogy az ember megbékülhessen Istennel, és Krisztus érdemei által újra összhangba kerüljön Alkotójával. Az emberi szívnek Isten kegyelme által meg kell újulnia; felülről új életet kell kapnia. Ez a változás: az újjászületés, amely nélkül — mondja Jézus — az ember „nem láthatja meg az Isten országát” (János 3:3).NR 64.2