Mit tegyünk, hogy elnyerjük a bűnbocsánatot?
Ha Isten végtelen kegyelmét megértettük, akkor ez azt jelenti, hogy most már az ember szabadon áthághatja Isten törvényét? Pál ezt mondja: „Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek!” (Róma 3:31) „Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne?” (Róma 6:2) János pedig kijelenti: „Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek.” (1 János 5:3) Az újjászületéssel a szív összhangba kerül Istennel és törvényével. Hatalmas ez a változás, melynek nyomán a bűnös átment a halálból az életbe; a bűnös szent, a törvényszegő és lázadó pedig engedelmes és hűséges lett. Véget ért a régi, Istentől elidegenedett élet; megkezdődtek az új napok, a megbékélt ember napjai, a hit és szeretet élete. „A törvény követelése beteljesül bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem lélek szerint.” (Róma 8:4) Az ember pedig szívből kiáltja: „Mennyire szeretem törvényedet! Egész nap azon elmélkedem.” (Zsoltárok 119:97)NR 67.1
„Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket.” (Zsoltárok 19:8) A törvény nélkül az embernek nincs igazán fogalma Isten tisztaságáról és szentségéről, sem pedig a maga bűnösségéről és tisztátalanságáról. Nem látja be igazán bűnös voltát, és nem érzi a megtérés szükségességét. Az ember megsértette Isten törvényét, és ezért elveszett állapotban van. Nincs azonban elveszett állapotának tudatában, és ezért azt sem ismeri fel, hogy szüksége van Krisztus engesztelő vérére. A megváltás reménységét szívének gyökeres megváltozása és életének megújulása nélkül fogadta el. Szép számmal találkozhatunk az ilyen felszínes megtérésekkel, és tömegek csatlakoznak az egyházhoz, akik soha nem forrtak össze Krisztussal.NR 67.2