A bibliai megszentelődés

A Bibliában bemutatott szentség az ember egész lényét — értelmét, lelkét és testét — érinti. Pál így imádkozott a thesszalonikai hívőkért: „Maga pedig a békesség Istene szenteljen titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” (1 Thesszalonikai levél 5:23). Ezt pedig másutt írja a hívőknek: „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek” (Róma 12:1). Azok, akik Istent teljes szívükből szeretik, a legjobb szolgálatot szeretnék nyújtani, és állandóan arra törekednek, hogy minden képességüket összhangba hozzák azokkal a törvényekkel, amelyek segítik az embert, hogy minden képességét Isten szolgálatába állítsa. Nem akarják a vágyaik és szenvedélyeik kielégítésével gyengíteni vagy beszennyezni a mennyei Atyjuknak felkínált áldozatot. Péter így szól: „tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak” (l Péter 2:11).NR 71.2

Minden bűnös kedvtelés bénítja képességeinket, tompítja szellemi és lelki érzékenységünket, és a minimumra csökkenti Isten Igéjének és Lelkének a szívünkre gyakorolt hatását. Pál apostol ezt írja a korin- tusiaknak: „tisztítsuk meg magunkat minden lelki és testi tisztátalan- ságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket” (2Korintus 7:1). Hány állítólagos keresztény gyöngíti ennek ellenére képességeit a nyereséghajszában és a divat imádatában; hányan ássák alá Isten képmására formált emberi méltóságukat falánksággal, borivással, tiltott élvezetekkel! És az egyház ahelyett, hogy dorgálná, nagyon sokszor még elő is mozdítja a bűnt — a szórakozás utáni vágy, a kapzsiság és az étvágy felkeltésével —, hogy feltöltse pénztárát, mert a Krisztusban megélt tiszta életre a szóbeli szeretet túl kevés. Vajon, ha Jézus belépne korunk gyülekezeteibe, és meglátná a vallás leple alatti lakmározást és szentségtelen kufárkodást, nem űzné-e ki a szentségtörőket éppúgy, mint egykor a pénzváltókat a templomból?NR 72.1

„Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg, dicsőítsétek tehát Istent testetekben.” (l Korintus 6:19-20) Az, akinek a teste a Szentlélek temploma, nem lesz káros szokás rabja. Az emberi képességek Krisztus tulajdonai. Krisztus megvásárolta az embert vére árán. Az ember minden java az Úré. Hogyan lehetne bűntelen, ha tékozolja ezt a gondjaira bízott vagyont?NR 72.2

Számos látszat-keresztény költ évente mérhetetlen összeget haszontalan és káros élvezetekre, mialatt lelkek pusztulnak el, mert nem ismerik az élet Igéjét. Istentől visszatartják a tizedet és az áldozatot, miközben többet áldoznak fel a romboló vágyak oltárán, mint amennyit a szegények megsegítésére vagy az evangélium hirdetésére adnak. Ha mindazok, akik magukat Krisztus követőinek vallják, igazán megszentelt emberek volnának, akkor ahelyett, hogy javaikat szükségtelen, sőt káros élvezetekre költenék, az Úr kincstárába vinnék, és ezek a hívő keresztények példát mutatnának a mértékletességre, önmegtagadásra és önfeláldozásra. Így lennének a világ világossága.NR 72.3

„A test kívánsága, a szem kívánsága és az élettel való kérkedés” (1 János 2:16) uralkodik az emberek tömegein. Krisztus követői azonban szentebb dologra hivatottak. „Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket.” A hozzá fűzött mennyei ígéret pedig így hangzik: „Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr” (2 Korintus 6:17-18).NR 73.1