Néha elfog bennünket érdemtelenségünk mélységes tudata, s félelmet-keltve hullámzik át lelkűnkön, ez azonban nem annak a bizonyítéka, hogy Isten megváltozott volna irányunkban, vagy mi Őiránta. Sose törekedjünk kedélyünk felcsigázására, hogy bármi is bizonyos érzelmeket keltsen bennünk. Lehet, hogy ma nem érezzük azt a békét és örömet, amelyet tegnap élveztünk, de ragadjuk meg hitben Krisztus karját, bízzunk teljesen Őbenne, akár fényben járunk éppen, akár homályban. ÜI 61.2
Sátán a füledbe súghatja: “Te sokkal bűnösebb vagy, semhogy Krisztus megmenthetne!” Bár elismered, hogy bűnös és méltatlan vagy, mégis ellene szegezheted a kísértőnek: “Krisztus engesztelő áldozatának érdeme által Ő az én Üdvözítőm. Nem saját érdemeimben bízom, hanem a Megváltó drága vérében, amely megtisztít engem. Most is Őrajta csüng gyenge lelkem.” A keresztény élete az állandó élő hit élete legyen. A megingathatatlanul erős hit hoz békét és biztonságot. ÜI 61.3