Sok igazság van abban az ismert közmondásban, amely szerint mindenki a saját sorsának kovácsa. Bár a szülők felelősek gyermekeik jellemvonásaiért, nevelésükért, taníttatásukért, ugyanakkor az is igaz, hogy helyzetünk és hasznavehetőségünk nagymértékben a saját életmódunktól függ. ÜI 140.2
Dániel és társai gyermekkorukban a kifogástalan tanítások és nevelés áldásait élvezték, de mindez nem lett volna elegendő, hogy azzá tegye őket, amivé lettek. Elkövetkezett az idő, amikor önmagukért kellett cselekedniük amikor a saját tetteiktől, életmódjuktól függött a jövőjük. S akkor elhatározták, hogy továbbra is hűségesek maradnak a gyermekkorukban kapott tanításokhoz. Nagyságuk alapja az istenfélelem volt, amely a bölcsesség kezdete. ÜI 140.3
Az ihletett ige lapjain feljegyeztetett Dániel és ifjú társai története az összes elkövetkezendő korszak számára. A mértékletesség elvei iránti hűségükről vezetett feljegyzés által Isten szól a mai fiatalokhoz is, és arra kéri őket, hogy gyűjtsék össze a világosság minden becses sugarát, amelyet a keresztény mértékletesség tárgyában nekik adott, és hozzák összhangba életüket az egészség törvényeivel. ÜI 140.4