Nagyon sokféleképpen lehetünk hasznosak. Sokan panaszkodnak arról, hogy csak szűkös források állnak rendelkezésükre, de ha a keresztények teljes komolysággal fognák fel kötelességeiket, forrásaikat ezerszeresen megsokszorosíthatnák. Önzésünk és önszeretetünk állja el hasznavehetőségünk útját. ÜI 183.1
Milyen sokan költenek olyan dolgokra, melyek pusztán bálványok, s lekötik az időt, erőt és a gondolatokat, amelyeket magasabb célokra kellene szentelni. Milyen sok pénzt pazarolnak drága házakra és bútorzatra, önző örömökre, fényűző és ártalmas ételekre, megrontó féktelenségekre! Mennyit pazarolnak ajándékokra, amelyek senkinek sem használnak! Szükségtelen, gyakran káros dolgokra a hitvalló keresztények manapság sokkal többet költenek, mint amennyit a lelkek megmentésére áldoznak. ÜI 183.2
Sokan, akik keresztényeknek vallják magukat, oly sokat költenek ruházkodásra, hogy semmit sem tudnak félretenni mások szükségleteire. Azt hiszik, hogy költséges ruhájuknak meg kell lennie, tekintet nélkül azokra, akik a legszükségesebbet is alig tudják megszerezni. ÜI 183.3