Sok vallásos családban a vendégfogadás ideje alatt mindennapi szórakozás a tánc és a kártya. Azzal érvelnek, hogy ezek csendes otthoni szórakozások, amelyeket biztonsággal élvezhet az ifjúság a szülői felügyelet mellett. így azonban az izgató örömök iránti vágyat ápolják, és amit otthon ártalmatlannak tekintettek, azt másutt sem tartják majd veszélyesnek. Járjunk azonban a végére, hogy várhatunk-e jót az ilyen szórakozásoktól? Nem adnak erőt a testnek, sem nyugalmat a léleknek. Nem plántálnak a lélekbe egyetlen erényes vagy szentséges érzelmet sem. Ellenkezőleg, lerombolják a komoly gondolatok és a vallásos szolgálat utáni vágyat. Igaz ugyan, hogy nagy az ellentét a válogatott társaság és a közönséges táncmulatság vegyes és züllött csoportjai között, azonban ezek csak a romlás létrájának különböző fokai. ÜI 225.3
A táncmulatságok, ahogyan manapság zajlanak, a romlás iskolái, félelmetes átkai a társadalomnak. Ha áttekinthetnénk nagyvárosainkban azokat, akik évente mennek tönkre emiatt, mennyi elromlott élet története tárulna elénk! Akik most készek mentegetni ezt a szokást, gyötrődnének és csodálkoznának, ha ismernék az eredményét. Hogyan látogathatnák hitvalló keresztény szülők gyermekeikkel együtt az ilyen ünnepségeket, kitéve őket a kísértésnek? Hogyan fecsérelhetik el fiatal férfiak és nők lelküket az ilyen elkábító élvezetekre? ÜI 225.4