Az egészség olyan áldás, amelynek értékét nagyon kevesen tudják felbecsülni. Legnagyobb mértékben ettől függ szellemi és testi erőnk hasznossága. Ösztöneink és szenvedélyeink székhelye a test, tehát gondosan a legjobb állapotban és teljesen lelki befolyások alatt kell tartanunk, hogy képességeinket a legjobban kihasználhassuk. Bármi legyen is az, ami csökkenti fizikai erőnket, ugyanúgy csökkenti a szellemi erőt is. Lerontja képességeinket, s nem tudunk különbséget tenni helyes és helytelen között. ÜI 135.3
A testi erőnkkel való visszaélés megrövidíti életünk időtartamát, amelyet Isten dicsőségére fordíthattunk volna, és alkalmatlanná tesz annak a munkának a végzésére, amelyet Isten bízott ránk. Ha szabad folyást engedünk rossz szokásainknak, ha éjszaka fennmaradunk, ha mohóságunkat egészségünk rovására elégítjük ki, akkor a testi gyengeség alapjait vetjük meg. ÜI 135.4
Akik ily módon megrövidítik saját életüket és a természet törvényeinek mellőzésével alkalmatlanná teszik önmagukat a rájuk bízott szolgálatra, azok rablás bűntettét követik el Istennel szemben. De éppúgy megrabolják felebarátaikat is. Azt, hogy másokat boldogíthatnak, amiért tulajdonképpen Isten e Földre küldte őket, saját életmódjukkal akadályozták meg. Továbbá alkalmatlanná tették önmagukat arra is, hogy rövidebb időn belül végezzék el a rájuk bízott feladatot. ÜI 136.1
Az Úr bűnösnek tart bennünket, ha ártalmas szokásainkkal ily módon jó cselekedetektől fosztjuk meg a világot. ÜI 136.2