Sátán úgy környékezi meg kísértéseivel az embert, hogy a világosság angyala képében közeledik hozzá, miként Krisztussal is tette. Azon fáradozik, hogy az embert testileg és erkölcsileg meggyengítse, kísértéseivel legyőzze, s azután ujjongjon romlásán. Sikerül is neki, hogy az olyan embert mohó étvágyának kielégítésére csábítsa, aki enged a kísértésnek, tekintet nélkül a mértéktelenség következményeire. Jól tudja Sátán, hogy lehetetlen hűségesen teljesítenünk Isten és embertársaink iránti kötelességeinket, ha legyengítjük Istentől nyert képességeinket. Ha felfogóképességünk a mértéktelenség bármilyen fajtája következtében elhomályosul, semmit sem érthetünk meg az örökké-valóságról. ÜI 136.3