János apostol ifjúságát Galilea műveletlen halászainak társaságában töltötte el. Alapos iskolai kiképzésben nem részesült, azonban Krisztus iskolájában szert tett mind arra a bölcsességre és tudásra, melynek halandó birtokába juthat. Mohón ivott a bölcsesség e forrásából és igyekezett másokat is az élet vizéhez vezetni. Szavainak egyszerűsége, az általa hirdetett igazság ereje és fensége, és az a bensőség, amely tanításaiban érződött, utat készített számára minden rendű és rangú emberhez. Még hívők sem tudták sokszor teljesen felfogni az általa kifejtett isteni igazságok titkait. Úgy látszott, hogy állandóan Isten szent Lelkétől volt áthatva. Abba az irányba igyekezett a nép gondolatmenetét terelni, hogy az a láthatatlant felfogja. Szavait átható bölcsesség harmatként érintette a szíveket és meglágyította, megtermékenyítette azokat. ME 47.1
Krisztus mennybemenetele után János úgy viselkedett, mint Urának hűséges és buzgó szolgája. A többiekkel együtt ő is örvendhetett a Szentlélek pünkösdnapi kiárasztásának és ettől fogva új erővel és buzgalommal hirdette a népnek az élet igéit. Börtönnel és halálbüntetéssel fenyegették meg, de őt nem lehetett megfélemlíteni. ME 47.2
Minden osztályból siettek emberek János prédikációinak hallgatására és betegek gyógyultak meg annak a Jézus Krisztusnak a nevében, akit a kortársai annyira megvetettek. A papok és bírák látva a betegek gyógyulását és hogy Jézust, az élet fejedelme gyanánt magasztalják, még elkeseredettebb ellenállást fejtettek ki. Attól féltek, hogy csakhamar az egész világ hinni fog benne s őket a nagy Orvos gyilkosának fogják tartani. De minél nagyobb ellenállást fejtettek ki, annál többen hittek Jézusban és annál többen fordultak el az írástudók tanaitól. A hatalmasok elkeseredése nem ismert határt, s elhatározták, hogy Jánost és Pétert elfogják és börtönbe vetik. De Isten angyala éjnek idején megnyitotta börtönük ajtaját, kivezette őket és így szólt hozzájuk: “Menjetek el, és felállván, hirdessétek a templomban a népnek az életnek minden beszédit!” (ApCsel 5:20). ME 47.3
János apostol minden körülmények között hűségesen és komolyan bizonyságot tett Uráról. Látta, hogy Isten gyülekezete veszedelemben forog. Sátán félrevezetése mindenütt tapasztalható. A nép kedélyét a kétség és a hamis tanok teljesen elvakították. Sokan, akik azt állították, hogy Isten ügye iránt hűségesek, közönséges csalók voltak. Megtagadták Krisztust és evangéliumát, kárhozatos tanokat terjesztettek és megszegték az isteni parancsolatokat. ME 48.1