János legkedvesebb beszédtárgyát Jézus végtelen szeretete képezte. Úgy hitt Istenben, mint a kisgyermek hisz jóságos és szeretetteljes atyjában. Jól megértette Krisztus lényét és munkáját, amikor látta, hogy kortársai a sötétségben tapogatóznak, anélkül, hogy az igazság napjának sugarait meglátnák, végtelenül vágyódott arra, hogy őket Krisztushoz, a világ világosságához vezérelje. ME 48.2
A hű apostol látta, hogy lelki vakságuk, fennhéjázásuk, babonájuk és a Szentírásban való tudatlanságuk folytán olyan béklyókba vannak verve, amelyeket sohasem lehet széttörni. Az előítélet és a gyűlölet, amely Krisztussal szemben élt bennük, nemzetének romlását kellett hogy előidézze és egyben megsemmisítette az örök életbe vetett reményüket. János állandóan hirdette, hogy Jézus az egyedüli útja a megváltásnak. A názáreti Jézus messiási volta melletti bizonyságok oly meggyőzőek voltak, hogy János kijelentette: senki sem kénytelen továbbra is sötétségben maradni, ha egyszer már meglátta ezt a világosságot. ME 48.3