Továbbá így ír az apostol a hívőknek: “Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket ” (Róm 12:1). Hajdan Izráel utasítást kapott, hogy beteg, vagy hibás állatot ne mutasson be az Úrnak áldozatul. Áldozati célra csak a legegészségesebb állatokat választották ki. Malakiás próféta által komolyan kárhoztatja népét az Úr, mert eltértek ettől az utasítástól. ME 21.2
“A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok, akik utáljátok az én nevemet és ezt mondjátok: Mivel utáljuk a te nevedet? Megfertéztetett kenyeret hoztok oltáromra, és azt mondjátok: Mivel fertéztetünk meg téged? Azzal, mikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetni való. Hogyha vakot hoztok áldozatul: nem bűn-é az? vagy ha sántát hoztok és bénát: nem bűn-é az? Vidd csak azt a te fejedelmednek: vajon kedvvel fogad-é, avagy reád tekint-é, azt mondja a Seregeknek Ura... pedig a rablottat hozzátok, meg a sántát és betegest; ételáldozatot is hoztok, de hát kedves-é az a ti kezetekből? azt mondja az Úr?” (Mal 1:6-8, 13). ME 21.3
Ezen igékből még napjainkban is levonhatja a tanulságot Isten népe. Midőn az apostol felszólítja testvéreit, hogy “szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul” (Róm 12:1), egyúttal az igazi kegyesség alapelveit is világosan eléjük tárja. Ez nem csupán üres tantétel, nem az érzelmek hullámzása, sem üres szóáradat, hanem élő és ható elv, amelyet a mindennapi életben gyakorlatilag kell alkalmaznunk. Ez az elv megkívánja tőlünk, hogy úgy együnk, igyunk és ruházkodjunk, hogy általa testi egészségünket, szellemi frissességünket és erkölcsi erőnket elősegítsük. Akkor testünket nem a rossz szokások folytán megromlott áldozatként mutatjuk be az Úrnak, hanem mint “szent és Istennek kedves áldozatot”. ME 22.1