Ezen időben új császár lépett Németország trónjára: V. Károly. Róma kiküldöttei siettek kifejezni szerencsekívánataikat és rábírni az uralkodót arra, hogy vegye igénybe hatalmát a reformáció ellen. Másrészről Szászország fejedelme, akinek V. Károly nagy részben köszönhette koronáját, kérte őt, hogy ne tegyen lépéseket Luther ellen addig, amíg ki nem hallgatják. MT 247.1
Most minden párt a német államok gyűlésére irányította figyelmét, amely Wormsban gyűlt össze nemsokára V. Károly trónralépése után. Ezen nemzeti tanácskozás alkalmával fontos politikai kérdéseket és érdekeket kellett megvitatni, azonban ezek csak kis jelentőségűeknek tűntek fel a wittenbergi szerzetes ügyéhez képest. MT 247.2
V. Károly előzőleg utasította a választófejedelmet, hogy hozza magával Luthert a törvényhozó testület ülésére, és biztosította őt, hogy a reformátor védelmet fog kapni minden jogtalanság ellen és szabad megbeszélést nyer a vitatott kérdések megtárgyalására valamely illetékes egyénnel. Luther vágyott megjelenni a fejedelem előtt. MT 247.3
Luther barátai megrettentek és nyugtalankodtak. Ismerték az ellene fennálló előítéletet és ellenségeskedést, azért attól féltek, hogy nem tartják majd tiszteletben a neki adott védlevelet. Kérték, hogy ne veszélyeztesse életét. Luther azonban így válaszolt: “A pápa hívei nem Wormsba érkezésemet kívánják, hanem elítéltetésemet és halálomat. Nem számít. Ne értem imádkozzatok, hanem Isten Igéjének diadaláért.” MT 247.4