A bűnösnek Krisztusra van szüksége

Az ember teremtésekor nemes testi és lelki tulajdonságokat és képességeket kapott. Tökéletes, Istennel összhangban élő lény volt. Gondolatai tiszták, céljai szentek voltak. De az engedetlenség megrontotta ezeket az erőket és tulajdonságokat, s a szeretet helyét az önzés foglalta el. A bűn következtében az ember természete annyira legyengült, hogy saját erejéből képtelen volt a gonosz hatalmának ellenállni. Sátán foglya lett és az is maradt volna örökké, ha Isten szeretetétől ösztönözve, közbe nem lép. A kísértőnek az volt a szándéka, hogy Istennek az emberrel való, már a teremtésnél meglévő tervét keresztezze, s ezáltal fájdalmat és romlást hozzon a világra. Nem riadt vissza még attól sem, hogy minden rosszat az isteni teremtés következményének tűntessen fel.JV 13.1

Bűntelen állapotában az ember a legbensőbb és legboldogítóbb összeköttetésben állt azzal, akiben van a“bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve” (Kol 2:3). A bűnbeesés után azonban többé nem lelte örömét az ember a szentségben, és mindinkább elrejtőzött Isten jelenléte elől. A meg nem újult szív ma is hasonló állapotban van. Miután nem él összhangban Istennel, nem is talál örömet a vele való közösségben. A bűnös nem tudna örülni Isten jelenlétének, visszariadna a szent lények társaságától. Még ha szabadon léphetne is be a mennybe, nem volna öröm számára. Az önzetlen szeretet, amely ott uralkodik, és amely a legszorosabb összeköttetésben áll Isten végtelen szeretetével, nem találna visszhangra szívében. Gondolatai, érdekei és indokai épp az ellentétét képeznék azoknak, amelyek a menny ártatlan lakóinak szívét uralják. Zavaró hang lenne a menny összhangjában. Számára a menny a kínszenvedés lenne, vágyakozna elrejtőzni Előle, aki maga a világosság és minden öröm és boldogság központja. Istennek nem önkényes határozata zárja ki a gonoszokat a mennyből; alkalmatlanságuk folytán önmagukat zárják ki a boldog közösségből. Isten dicsősége reájuk nézve emésztő tűz lenne. Inkább választanák a pusztulást és halált, csakhogy elrejtőzhessenek annak tekintete elől, aki értük a kereszten meghalt.JV 13.2

Lehetetlen, hogy saját erőnkből kimenekülhessünk a bűn örvényéből, amelybe beleestünk. Szívünk hajlamai gonoszak, és mi ezen változtatni nem tudunk.“Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki” (Jób 14:4).“Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti” (Róm 8:7). Nevelésnek és képzésnek, az akaratfejlesztésnek és igyekezetnek megvan a maga kellő hatásköre, de e tekintetben teljesen tehetetlen. Külsőleg kifogástalan magaviseletet előidézhetnek ugyan, de a szívet átalakítani és a cselekvés titkos rugóit megtisztítani nem tudják. Előbb egy felsőbb hatalomnak kell a szívben működnie; felülről jövő új életre van szükség, mielőtt a bűnös ember a szentség állapotába juthat. Ez a hatalom: Krisztus. Egyedül az Ő kegyelme képes a lélek holt erőit megeleveníteni és Istenhez, szentséghez vezetni. Az Üdvözítő maga mondta:“Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát” (Jn 3:3). Az embernek új szívet, új vágyakat, új indokokat és terveket kell nyernie, hogy új életet folytathasson. Végzetes tévedés azt hinni, hogy csak azt a jót kell bennünk tovább fejleszteni, amivel már természettől fogva rendelkezünk.“Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg” (1Kor 2:14).“Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek” (Jn 3:7). Krisztusról mondja az Írás:“őbenne vala az élet és az élet vala az emberek világossága” (Jn 1:4).“És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk” (ApCsel 4:12).JV 14.1

Nem elég Istennek atyai gondoskodását, szeretetét és irgalmasságát látnunk, nem elég, ha a törvény igazságát és bölcsességét felismerjük, és nem elég tudnunk, hogy azok a szeretet örökkévaló alapelveire épültek. Pál apostol ezt mind felismerte, amikor levelében kijelenti:“Megegyezem a törvénnyel, hogy jó”.“Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó” (Róm 7:16, 12). Azonban szomorúan és elkeseredetten fűzi hozzá:“...de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve” (Róm 7:14). Vágyakozott ama tisztaság és megújulás után, amelyet saját erejéből soha el nem érhetett, s azért így kiáltott fel:“Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (Róm 7:24). E fájdalmas kiáltás tört ki minden időben, mindenütt az aggódó lelkek ajkán. Ezek számára csak egyetlen felelet van:“Ímé az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (Jn 1:29).JV 14.2

Isten Lelke ezt az igazságot számos hasonlattal világítja meg és teszi érthetővé azok számára, akik bűneik terhétől szabadulni kívánnak. Jákóbot is bűntudata terhelte, mikor testvérét, Ézsaut megcsalta, és az atyai házból menekülni volt kénytelen. Elhagyatva, kitaszítva és elszakadva mindattól, ami az életet értékessé teszi, mindenekfelett egy gondolat nehezedett lelkére a legnagyobb súllyal, az, hogy bűnei elszakították Istentől, és a menny is elhagyta őt. Szomorúságában a puszta földre feküdt le, hogy kissé pihenjen; körülötte a csendes halmok, fölötte pedig a fenséges csillagpompájában ragyogó ég. Elaludt, és csodálatos álmot látott. A földről, amelyen feküdt, létra látszott az ég kapujáig felérni, és azon az Isten angyalai jártak fel s alá; közben a dicsőség hazájából a remény és vigasz isteni üzenete hallatszott. Ilyen módon jelentetett ki Jákóbnak az a Megváltó, aki kielégítheti lelkének vágyait és szükségleteit. Örömmel és hálával látta megnyilatkozni azt az utat, melyen ő, a bűnös, ismét közösségbe juthat Istennel.JV 15.1

Álmának titokzatos létrája Jézust, az Üdvözítőt jelképezte, aki egyedüli közvetítő Isten és az emberek között.JV 15.2

Ugyanerre a hasonlatra utalt Jézus is a Náthánáellel folytatott beszélgetésében:“Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget, és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára” (Jn 1:52). A hitehagyás következtében az ember elidegenedett Istentől; a föld elszakadt a mennytől. A köztük tátongó mélységet semmi sem hidalta át. Azonban Krisztus ismét helyreállította az ég és föld közötti összeköttetést. Áldozata áthidalta a bűn következtében keletkezett rettenetes szakadékot, úgy, hogy Isten angyalai újból kapcsolatban lehetnek az emberekkel. Krisztus újból összekapcsolja a tehetetlen, elesett és bűnös embert a végtelen hatalom Forrásával.JV 15.3

Hiába álmodoznak az emberiség haladásáról, hiábavaló egyeseknek az emberiség megmentésére irányuló törekvése, ha az elesett emberi nem segedelmének és reményének egyedüli forrását figyelmen kívül hagyják.“Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá” (Jak 1:17). Isten nélkül nincs kiválóság vagy tökéletes jellem, és az Istenhez vezető egyedüli út: Krisztus. Ő maga mondta:“Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam” (Jn 14:6).JV 16.1

A halálnál is erősebb az a szeretet, mellyel Isten vágyakozik földi gyermekei után. Fia feláldozásával az egész mennyet nekünk adta egyetlen ajándékban. Az Üdvözítő élete és halála, köztünk és Isten közötti közvetítése, az angyalok szolgálata, a Szentlélek esedezése, mindaz, ami által Isten bennünk hat és alkot - az elesett emberiség megváltását szolgálja.JV 16.2

Óh, nézzük hittel ezt az értünk hozott áldozatot! Ismerjük el annak a fáradságnak és hosszútűrésnek nagyságát, mellyel az ég az elveszett emberiséget megváltani és ismét az atyai házba visszavezetni akarja. Erősebb indítékok és hatalmasabb közvetítők nem is működhettek volna közre. Vajon a kilátásba helyezett jutalom, a menny öröme, az angyalok társasága, Isten szeretetének és Fiának boldogító közössége, továbbá szellemi erőink növekedése és nemesedése, ne indítsanak-e arra bennünket, hogy szívünk szerető szolgálatát tökéletesen és mindörökre Teremtőnknek és Megváltónknak adjuk?!JV 16.3

Másrészt pedig a bűnök folytán bekövetkező istenítélet, az elkerülhetetlen megtorlás, jellemünk romlása, a végső megsemmisülés, melyekről Isten szava világosan beszámol nekünk, nem elégségesek-e arra, hogy Sátán szolgálatától visszatartsanak bennünket?JV 16.4

Miért ne ismerjük el Isten jóságát és hosszútűrését? Tehetett volna még többet érettünk? Törekedjünk ugyanolyan szeretetre iránta, mint amellyel Ő szeretett bennünket! Használjuk fel azon kegyelmi eszközöket, melyeket Isten előrelátásából rendelt részünkre, hogy átalakuljunk az Ő képmására, visszahelyeztessünk a szolgáló angyalok társaságába, teljes összhangba és közösségbe az Atyával és a Fiúval.JV 17.1