Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön (Mt 6:19)

A földön gyűjtött kincs nem maradandó. A rablók ellophatják, moly és rozsda megemésztheti, tűz és viharok elpusztíthatják. “Ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Mt 6:21). A földi dolgok annyira lefoglalhatják a gondolatokat, hogy a mennyei dolgok mindinkább háttérbe szorulnak.HB 90.2

Krisztus korában a pénz szeretete uralta a szenvedélyeket. Földi dolgok foglalták el a lélekben azt a helyet, amely jogosan Istent és a hitet illette volna meg. Így van ez napjainkban is. A vagyonszerzési vágy és hajsza olyan erős, hogy megbabonázza a lelket, minden nemesebb érzést, emberiességet kiölve, végül erkölcsi romlásba döntve az embert. Sátán szolgálata gondokkal, küzdelmekkel és kimerítő munkával jár; és a legnagyobb fáradsággal összekuporgatott kincsek is csak időszakosak.HB 90.3

Jézus mondta: “Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Mt 6:20, 21).HB 91.1

A tanulság: “Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben.” Saját érdeketek kívánja, hogy mennyei kincseket biztosítsatok magatoknak. Egyedül ez a tiétek igazán mindabból, amivel rendelkeztek, mert a mennyben gyűjtött kincsek maradandóak. Sem tűz, sem víz nem árthat nekik, tolvajok nem lophatják el, moly vagy rozsda meg nem emésztheti, mert Isten őrzi.HB 91.2

Az a vagyon, amelyet Krisztus mindennél többre becsül: “az ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között” (Ef 1:18). Krisztus tanítványai drágakövek, és értékes kincsei az Úrnak. Azt mondja: “Mint koronakövek ragyognak az ő földén” (Zak 9:16). “Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál” (Ésa 13:12). Krisztus a nagy középpont, tőle áradnak szét a dicsőség fénysugarai; úgy tekinti népét, tisztaságban és tökéletességben, mint szenvedéseinek, megaláztatásainak és szeretetének jutalmát, és dicsőségének ékességét.HB 91.3

A mi kiváltságunk, hogy vele együtt részt vehessünk a megváltás munkájában, hogy egyúttal részesedjünk azokban a kincsekben is, amelyeket szenvedésével és halálával szerzett számunkra. Pál apostol írta a thessalonikai keresztényeknek: “Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk, Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor? Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk” (1Thess 2:19—20). Törekedjünk megszerezni ezeket a kincseket! Az élet nagy aratása: a jellem. Minden tett, minden szó, amely Krisztus kegyelme által mennyei vágyakat ébreszt lelkünkben, minden olyan fáradozás, amely Krisztus jellemét alakítja ki bennünk, a kincsek gyűjtését jelenti.HB 91.4

“Ahol a ti kincsetek, ott van a ti szívetek.” A mások jóléte érdekében tett minden fáradozásunk önmagunknak is hasznára válik. Aki idejét vagy pénzét az evangélium terjesztésére fordítja, az saját érdekeit és imáját azokért a lelkekért való munkára áldozza fel, akiket ezáltal elérhet. Vonzalmat fog érezni mindannyiuk iránt, Isten iránti odaadása pedig mindjobban elmélyül, hogy embertársaival minél több jót tehessen.HB 92.1

Az utolsó napon, amikor a földi kincsek megsemmisülnek, az, aki mennyei kincseket gyűjtött magának, meglátja majd micsoda haszna volt életének. Ha ügyeltünk Krisztus szavaira, amikor a nagy fehér trón köré gyülekezünk, meglátjuk a lelkeket, akiket rajtunk keresztül mentett meg Isten; akik viszont másoknak szolgáltak eszközül az üdvösségre, amazok ismét másokat mentettek meg, úgy, hogy nagyszámú csapat lesz munkánk eredménye, amely beérkezik az örök nyugalom kikötőjébe. Ott koronáikat Jézus lábaihoz rakják, hogy Őt az örökkévalóságon át dicsőítsék. Milyen örömmel tekintenek majd Krisztus munkatársai a megváltottak csapatára, akik a Megváltó dicsőségének részesei! Milyen boldogok lesznek, akik hűségesen munkálkodtak a lelkek megmentésén!HB 92.2

“Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén” (Kol 3:1).HB 92.3