Pál apostol bűnnek tekintette a restséget.

Ő maga sátorkészítő mester volt, s igehirdetés közben sokszor ezzel a munkával tartotta el önmagát és másokat. Az így eltöltött időt nem tekintette elveszettnek. Munkája közben is végezte apostoli tevékenységét azok között, akikhez így, munka közben tudott közel kerülni. Bebizonyította társai előtt, hogy a mesterségbeli ügyesség is Isten adománya. Azt tanította, hogy mindennapi küzdelmes munkánk által is Istent kell dicsőítenünk. Kemény munkában megkérgesedett kezei semmit sem vontak le tanításának erejéből, amikor mint Krisztus szolgája beszélt az emberekhez.ÜI 123.3

Isten azt kívánja, hogy mindenki dolgozzon. A teherhordó állat inkább eleget tesz léte céljának, mint a lusta ember. Isten is állandóan munkálkodik. Az angyalok is munkások, Isten szolgái az emberek javára. Akik olyan mennyet várnak, ahol tétlenségben élhetnek, csalódni fognak, mert a mennyei gazdaságban a lustaságnak nincs helye. De a fáradtaknak és megterhelteknek Isten nyugalmat ígért. A hűséges szolgát a menny üdvözli, amikor belép Ura örömébe. Akkor örömmel leteheti fegyverzetét, és elfelejti a csatazajt abban a fenséges nyugalomban, amely azok számára készíttetett, akik győztek Krisztus keresztje által.ÜI 123.4