Loading...
Larger font
Smaller font
Copy
Print
Contents
  • Results
  • Related
  • Featured
No results found for: "undefined".
  • Weighted Relevancy
  • Content Sequence
  • Relevancy
  • Earliest First
  • Latest First
    Larger font
    Smaller font
    Copy
    Print
    Contents

    Hitehagyás Galáciában

    (Pál levele a galatákhoz)

    Míg Pál Korinthusban tartózkodott, komoly oka volt az aggodalomra némely, már megalapított gyülekezetet illetően. A jeruzsálemi hívők közül származó hamis tanítók befolyása következtében a szakadás, a tévtan és az érzékiség gyorsan tért hódított a galáciai hívők között. E hamis tanítók a zsidó hagyományokat keverték az evangélium igazságával. Mellőzték a jeruzsálemi gyűlés határozatait, unszoltak a pogányok közül megtelteket a ceremoniális törvények betartására.AT 252.1

    A helyzet válságos volt. A gyorsan elterjedt bűnök pusztulással fenyegették a galáciai gyülekezeteket.AT 252.2

    Pált szíven találta, és felzaklatta lelkét e nyílt hitehagyás azok részéről, akiket hűségesen oktatott az evangélium alapelveire. Azonnal írt a félrevezetett hívőknek; feltárta az elfogadott tévtanokat és nagyon szigorúan megfeddte a hittől eltérteket. Miután e szavakkal üdvözölte a galáciabelieket: “Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól”, a következő éles feddést intézte hozzájuk:AT 252.3

    “Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; pedig nincsen más. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. Viszont ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen” (Gal 1:3-8). Pál a Szentírással összhangban tanított és a Szentlélek igazolta munkáját, ezért figyelmeztette testvéreit, ne hallgassanak semmire, ami ellent mond a nekik tanított igazságoknak.AT 252.4

    Az apostol ajánlotta a galáciai hívőknek, hogy gondosan vegyék tekintetbe keresztényi életük első tapasztalatait. Így kiáltott fel: “Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg! Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a Lelket, vagy az ige meghallásából származó hit alapján? Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni? Hiába tapasztaltatok ilyen nagy dolgokat? Ha így volna, valóban hiába. Tehát az, aki a Lelket adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény cselekedetei, vagy a hit igéjének hallása által teszi-e ezt?” (Gal 3:1-5).AT 252.5

    Pál ily módon saját lelkiismeretük ítélőszéke előtt vádolta a galáciabeli hívőket és útirányukban igyekezett feltartóztatni őket. Bízott Isten megmentő hatalmában és elutasította a hamis tanítók tanait; igyekezett rávezetni a hívőket, hogy lássák, mily csúful megtévesztették őket; de ha visszatérnek az evangéliumba vetett előbbi hitükhöz, még meghiúsíthatják Sátán terveit. Szilárdan megtartotta korábbi álláspontját az igazság és a megigazulás oldalán, rendíthetetlen hitét és bizalmát a képviselt üzenetben. A hitben meggyengültek közül sokakat segített, hogy visszatérjenek Megváltójuk iránti hűségükhöz.AT 253.1

    Mennyire eltért Pálnak a korinthusi gyülekezethez címzett levelének hangja attól, amit a galatáknak irt! Az előbbiben óvatosan és gyöngéden utasított rendre, míg utóbbiban szigorú szavakkal dorgált. A korinthusiakon a kísértés lett úrra. Rászedve ügyes, álokoskodó tanítók által, kik az igazság álruhájában tévtant képviseltek, meg lettek zavarva és tévesztve. Türelemre és óvatosságra volt szükség, hogy megtanítsák őket a hamisnak az igaztól való megkülönböztetésére. Pál részéről a szigorúság vagy a meggondolatlan sietség tönkre tette volna befolyását azoknál, akiken segíteni vágyott.AT 253.2

    A galáciai gyülekezetekben nyílt, leplezetlen tévtan lépett az evangélium üzenetének helyébe. Krisztust, a hit igaz alapját tulajdonképpen megtagadták az elavult zsidó ceremóniákért. Az apostol látta, hogy a galáciai hívők csak úgy menthetők meg az őket fenyegető veszedelmes befolyásoktól, ha a leghatározottabban és a legélesebben figyelmezteti őket.AT 253.3

    Krisztus minden szolgája tanulja meg e fontos leckét: alkalmazkodjék azok állapotához, akiken segíteni akar. Gyengédség, türelem, elszántság és határozottság egyformán szükséges; de ezeket kellő belátással kell alkalmaznia. Eltérő körülmények és állapotok között a különböző értelmi szintűekkel való helyes bánásmód oly munka, mely bölcsességet, világos ítélőképességet és Isten Lelke általi megszenteltséget kíván.AT 253.4

    A galáciai hívőkhöz intézett levelében Pál röviden áttekinti a megtérésével és keresztényi tapasztalatainak kezdetével kapcsolatos fő eseményeket. Ezáltal igyekezett bemutatni, hogy az isteni hatalom különleges megnyilatkozása vezette az evangélium magasztos igazságainak meglátásához és felismeréséhez. Pál Istentől nyert tanítás folytán figyelmezteti és inti a galáciai hívőket ily ünnepélyes és határozott módon. Nem habozva vagy kétkedően írt, hanem a szilárd meggyőződés biztonságával és teljes tudásával. Világosan kifejtette a különbséget az emberektől eredő tanítás és a közvetlen Krisztustól kapott oktatás között.AT 254.1

    Az apostol serkentette a galáciaiakat, forduljanak el az őket félrevezető hamis vezetőktől és térjenek vissza ahhoz a hithez, amelyet az isteni jóváhagyás félreérthetetlen bizonyítékai kísértek. Azok a férfiak, akik megkísérelték eltéríteni őket az evangéliumi hittől, képmutatók, megszenteletlen szívűek és romlott életűek voltak. Vallásosságuk a ceremóniákra épült, melyen keresztül Isten kegyét remélték elnyerni. Nem vágytak oly evangéliumra, mely felhív az ige iránti engedelmességre: “...ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát” (Jn 3:3). Úgy érezték, hogy az ilyen tanításon alapuló vallás túl nagy áldozatot követel; ezért ragaszkodtak tévelygéseikhez, becsapva magukat és másokat.AT 254.2

    A szív és az élet szentségét külső vallási formaságokkal helyettesíteni ma is — mint a zsidó tanítók napjaiban — kívánatos a meg nem újult természetnek. Ma is, mint akkor, vannak hamis lelki vezetők, kiknek tanait sokan mohón hallgatják. Sátán erőfeszítést tesz, hogy eltérítse az értelmet a Krisztusba vetett hit általi megváltás reménységétől és az Isten törvénye iránti engedelmességtől. Kísértéseit az ősellenség minden időkben azok előítéleteihez és hajlamaihoz alkalmazta, akiket be akart csapni. Az apostoli időkben a zsidókat a ceremoniális törvény magasztalására és Krisztus elvetésére vette rá; jelenleg rávesz sok hitvalló keresztényt arra, hogy Krisztus tiszteletét színlelve vessék meg az erkölcsi törvényt és tanítsák: szabályai büntetlenül áthághatók. Isten valamennyi szolgájának kötelessége, hogy a hitehagyóknak szilárdan és határozottan ellenálljon, és az igazság igéje alapján a tévelygéseket bátran felfedje.AT 254.3

    A galáciai testvérek bizalmának visszanyerésén fáradozva Pál ügyesen igényt tartott tisztségére, mint Krisztus apostola. Kijelentette, hogy apostolsága “...nem emberektől, nem is emberek által kapta elhivatását, hanem Jézus Krisztus által, és az Atya Isten által, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül” (Gal 1:1). Nem embertől, hanem a menny legmagasabb tekintélyétől kapta megbízatását. Ezt a tisztségét a jeruzsálemi gyűlés is elismerte, amely döntésnek Pál eleget tett a pogányok közötti munkájában.AT 255.1

    Nem azért, hogy magát magasztalja, hanem Isten kegyelmét dicsőitve bizonyította Pál azok előtt, kik kétségbe vonták apostoli hivatását, hogy “...semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál” (2Kor 11:5). Mindazok, akik lebecsülték elhívatását és munkáját, Krisztus ellen hadakoztak, akinek kegyelme és ereje nyilvánult meg Pál által. Ellenségeinek ellenállása kényszerítette az apostolt, hogy tisztségéért és tekintélyéért határozottan állást foglaljon.AT 255.2

    Pál kérte azokat, akik életükben már tapasztalták Istennek erejét, hogy térjenek vissza az evangélium igazsága iránti első szeretetükhöz. Megcáfolhatatlan érvekkel bizonyította előttük Krisztusban nyert szabadságukat, kinek engesztelő kegyelme azokat, akik teljesen átadják magukat neki, igazságának palástjába öltözteti. Pál álláspontja az volt, hogy minden megmentett léleknek őszinte, személyes tapasztalatot kell szereznie Isten dolgaiban.AT 255.3

    Az apostol komoly, kérő szava nem maradt eredménytelen. A Szentlélek hatalmasan munkálkodott és sokan, akik idegen útra léptek, ismét visszatértek előbbi evangéliumi hitükhöz. Attól kezdve állhatatosak voltak a szabadságban, amelyre Krisztus szabaddá tette őket. Eletük a Lélek gyümölcseit nyilatkoztatta ki: “...szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” Isten neve megdicsőült és a hívők száma gyarapodott az egész tartományban.AT 255.4

    Larger font
    Smaller font
    Copy
    Print
    Contents