Loading...
Larger font
Smaller font
Copy
Print
Contents
  • Results
  • Related
  • Featured
No results found for: "undefined".
  • Weighted Relevancy
  • Content Sequence
  • Relevancy
  • Earliest First
  • Latest First
    Larger font
    Smaller font
    Copy
    Print
    Contents

    Az igazságot kereső

    (Az apostolok cselekedetei 9:32-11:18)

    Szolgálata során Péter apostol meglátogatta a liddai hívőket. Itt meggyógyította Éneászt, aki nyolc év óta bénán feküdt “...meggyógyít téged Jézus Krisztus — mondta neki az apostol. — Kelj fel, és magad vesd be az ágyadat! És azonnal felkelt. Lidda és Sáron lakói mind látták őt, és megtértek az Úrhoz.”AT 88.1

    Joppéban, közel Liddához, lakott egy asszony, nev szerint Tabita (Dorkász, vagyis Zerge), akit jócselekedetei miatt igen szerettek. Méltó tanítványa volt Jézusnak és élete telve volt kegyes cselekedettel. Tudta, kinek van szüksége ruhára, részvétre, és szolgálta a szegényeket, bankódókat. Ügyes ujja gyorsabban járt, mint a nyelve.AT 88.2

    “Éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt.” A joppéi gyülekezet fájlalta elvesztését, és amikor hallották, hogy Péter Liddában van, követeket küldtek hozzá “és kérték: késedelem nélkül jöjj át hozzánk!”. Péter felkelt, és velük ment. Amikor odaért, felvezették a felső szobába, az özvegyasszonyok pedig mind elébe alltak, sírtak és mutogatták azokat az ingeket és ruhákat, amelyeket Dorkász készített, amíg velük volt. Tekintettel Dorkász szolgáló életére, nem csodálkozhatunk, hogy könnyek hullottak élettelen tetemére.AT 88.3

    Bánatukat látva, az apostol szíve részvéttel telt el. Miután felszólította a síró asszonyokat, hogy hagyják el a szobát, letérdelve, buzgó imában fordult Istenhez, hogy adja vissza Dorkász életét és egészségét. Azután a holttesthez fordulva mondá: “Tábita, kelj fel! Ő kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült.” Dorkász nagy szolgálatot tett a gyülekezetnek, és Isten jónak látta, hogy visszahozza az ellenség országából; ügyességével, akaraterejével hadd szolgáljon továbbra is mások áldására, s Krisztus ügye erősödjön hatalmának ezen megnyilatkozása által is.AT 88.4

    Amíg Péter Joppéban volt, Isten elhívta, hogy vigye el az evangéliumot Kornéliuszhoz, Cézáreába.AT 88.5

    Kornéliusz római százados, jómódú és előkelő szarmazású férfi volt, aki bizalmas, tiszteletbeli állást töltött be. Születésére, neveltetésére és képzettségére nézve pogány ember, aki a zsidókkal való kapcsolatán keresztül ismeretet nyert Istenről, és igaz szívvel imádta Őt. Hite őszinteségét a szegények iránti könyörületével mutatta ki. Jótékonyságát mindenütt ismerték, és igazságos élete mind a zsidóknál, mind a pogányoknál jó hírűvé tette. Befolyása áldás volt mind azokra, akikkel kapcsolatba került. Az ihletett feljegyzés leírja: “Egész hazanépével együtt kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek és szüntelenül könyörgött Istenhez”.AT 88.6

    Kornéliusz Istenben, a menny és a föld Teremtőjében hitt, tisztelte Őt, elismerte felsőbbségét és kikérte tanácsát élete minden ügyében. Családi életében éppúgy, mint hivatalos kötelességében hű volt Jahvéhoz. Otthonában oltárt állított Istennek; az Ő segítsége nélkül nem merte terveit megvalósítani, sem felelősségét hordozni.AT 89.1

    Noha Kornéliusz hitt a próféciákban és várta a Messiás jövetelét, nem ismerte a Krisztus életében és halálában megnyilatkozott evangéliumot. Nem volt tagja a zsidó egyháznak, és a rabbik pogánynak, tisztátalannak tekintették. De ugyanaz a Szent Vigyázó, aki azt mondta Ábrahámról: ismerem őt, ismerte Kornéliuszt is, és közvetlenül a mennyből üzenetet küldött neki.AT 89.2

    Mialatt imádkozott, megjelent az angyal Kornéliusznak. Mikor a százados hallotta, hogy nevén szólítják, megrémült, de tudta, hogy a hírnök Istentől jött, és mondta: “Mi az, Uram?” Az angyal felelte: “Imádságaid és alamizsnáid emlékeztetőül feljutottak az Isten elé. Most azért küldj embereket Joppéba, és hivasd magadhoz azt a Simont, akit Péternek is hívnak. Ő egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van.”AT 89.3

    Eme utasítások pontossága — melyben még az ember foglalkozását is megnevezi, akinél Péter tartózkodott — megmutatja, hogy a menny ismeri az emberek ügyeit és történetét az élet minden helyzetében. Isten éppolyan jól ismeri az egyszerű munkás élményeit és tevékenységét, mint a trónon ülő királyét.AT 89.4

    “Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Simont, akit Péternek is hívnak.” Isten ekképpen nyilvánította ki elismerését az evangélium szolgálata és a megszervezett gyülekezet iránt. Az angyal nem volt felhatalmazva, hogy elmondja Kornéliusznak a kereszt történetét. Olyan, gyarlóságoknak és kísértéseknek alávetett embernek kellett beszélnie a megfeszített és feltámadt Űdvözítőről, mint amilyen maga a százados.AT 89.5

    Az emberek közötti képviselőiül Isten nem választ el nem bukott angyalokat, hanem embereket, azokhoz hasonló szenvedélyű embereket, akiket meg akar menteni. Krisztus emberré lett, hogy elérhesse az embert. Isten-ember Megváltóra volt szükség, hogy a világnak üdvösséget hozzon. Most pedig férfiakra és nőkre bízta azt a szent szolgálatot, hogy megismertessék “Krisztus mérhetetlen gazdagságát” (Ef 3:8).AT 90.1

    Bölcsességében az Úr az igazságot keresőket kapcsolatba hozza az igazságot ismerő emberekkel. A menny terve az, hogy akik világosságot kaptak, közöljék azokkal, akik még a sötétségben élnek. A bölcsesség nagy forrásából merítő ember az az eszköz és segítő erő, aki által az evangélium az értelmet és a szívet átalakító hatalmát gyakorolja.AT 90.2

    Kornéliusz örömmel engedelmeskedett a látomásnak. Amikor az angyal eltávozott, a százados “...előhívott két szolgát, és egy istenfélő katonát azok közül, akik állandóan mellette voltak. Ezeknek mindent elmondva elküldte őket Joppéba.”AT 90.3

    Az angyal Kornéliusszal való beszélgetése után Péterhez ment Joppéba. Ekkor Péter szállásának felházában imádkozott és azt olvassuk: “...Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni. Közben azonban megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, révületbe esett.” Péter nem csupán testi eledelre éhezett. Amint a tetőről letekintett Joppé városára és környékére, honfitársai üdvösségét óhajtotta. Hőn vágyott, hogy megismertesse velük is az Írás próféciáit, amelyek Krisztus szenvedéseire és halálára utaltak.AT 90.4

    A látomásban Péter látta: “...az ég megnyílik, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre. Benne volt ebben a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara. Ekkor hang hallatszott: ‘Kelj fel, Péter, öld és egyél!’ Péter azonban így szólt: ‘Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant.’ De másodszor is szólt hozzá a hang: ‘Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.’ Ez pedig három ízben is így történt, és azután az egész azonnal felemelkedett az égbe.”AT 90.5

    Ez a látomás Péter szamara megrovást és oktatást adott. Isten szándékát nyilatkoztatta ki szamára, hogy Krisztus halála által a pogányok örököstársakká lettek a zsidókkal a megváltás áldásában. Eddig egyetlen tanítvány sem prédikálta az evangéliumot a pogányoknak. Gondolkozásuk középpontjában még létezett a válaszfal, amit Krisztus halála lerombolt. Munkálkodásuk a zsidókra korlátozódott, mert a pogányokra, mint az evangélium áldásaiból kirekesztettekre tekintettek. Most az Úr tanítani akarta Pétert az isteni terv világszéles kiterjedéséről.AT 91.1

    Szamos pogány érdeklődve hallgatta Péter és a többi apostol prédikációját, a görög zsidók közül is sokan hittek Krisztusban, azonban Kornéliusz megtérése volt a pogányok közötti munka első jelentős eseménye.AT 91.2

    A munkának teljesen új korszaka jött el, amit Krisztus egyháza kezdett meg. Az ajtó, melyet a megtért zsidók a pogányok előtt bezártak, most kitárult. Az evangéliumot elfogadó pogányokat egyenrangúnak kellett tekinteni a zsidó tanítványokkal a körülmetélkedés ritusának szükséges megtartása nélkül.AT 91.3

    Mily óvatosan munkálkodott az Úr, hogy eltávolítsa a pogányok iránti előítéletet, mely Péter értelmében a zsidó nevelés által oly erősen rögződött! A lepedőnek és tartalmának látomása által igyekezett az apostol gondolkozását felszabadítani az előítélettől, és arra a fontos igazságra tanította, hogy a mennyben nincs személyválogatás. Isten előtt zsidó és görög egyenlő értékű: Krisztus által a pogányok is részesülhetnek az evangélium áldásaiban és kiváltságaiban.AT 91.4

    Míg Péter a látomás értelmén elmélkedett, megérkeztek Joppéba a Kornéliusz által küldött férfiak és megjelentek szállásának kapuja előtt. Ekkor a Lélek szólt hozzá: “Íme, három férfi keres téged: kelj fel, menj le és eredj el velük. Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket!”AT 91.5

    E parancs próbatétel volt Péternek: minden lépésénél habozott, hogy vállalja-e a reá helyezett kötelességet, de nem merészelt engedetlenkedni. “Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt hozzájuk: Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt?” Elbeszélték különleges megbízatásukat és így szóltak: “...Kornéliusz százados, igaz és istenfélő ember, aki mellett bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz.”AT 91.6

    Az Istentől kapott eligazításnak engedelmeskedve az apostol megígérte, hogy velük megy. Következő reggel hat testvér kíséretében útnak indult Cézáreába. Ők legyenek tanúi mindannak, amit a pogányoknál teendő látogatása alkalmával szól vagy tesz; mert Peter tudta, hogy számon kérik tőle a zsidó tanok ily nyílt áthágását.AT 92.1

    Midőn Péter belépett a pogány házba, Kornéliusz nem a megszokott látogatóként, hanem a menny egyik megtiszteltjeként és Isten küldötteként üdvözölte. Keleti szokás szerint a fejedelmek és főméltóságok előtt meghajoltak, ugyanígy hajoltak meg a gyermekek szüleik előtt; Kornéliusz azonban, az Isten által tanítására küldött férfi iránti hódolatból az apostol labaihoz borult és imádta őt. Peter rémülten emelte fel a századost, mondván: “...Állj fel, én is ember vagyok!”AT 92.2

    Míg Kornéliusz küldöttei útban voltak, hogy megbízatásuknak eleget tegyenek, a százados “...összegyűjtötte rokonait és legjobb barátait,” hogy azok is vele együtt hallgassák az evangélium tanítását. Midőn Peter megérkezett, nagy társaságot talált, mely sóváran várta szavait. Az egybegyűlteknek Péter először a zsidók szokásáról beszélt, mondván: tilos dolog zsidó számára a pogányokkal való érintkezés, és ennek cselekvése a ceremoniális törvény szerint tisztátalanságot jelent. “...Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartania, vagy hozzá bemenni. De nekem Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak. Ezért el is jöttem vonakodás nélkül... Most pedig hadd kérdezzem meg, miért küldtetek értem?”AT 92.3

    Kornéliusz ekkor elbeszélte élményét, az angyal szavait, és hozzátette: “Nyomban elküldtem tehát hozzád, és te jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk az Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr.”AT 92.4

    Péter így szólt: “Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik.”AT 92.5

    Ezután az apostol a figyelmesen hallgató csoport előtt Krisztust prédikálta: életét, csodatételeit, elárultatását, megfeszítését, feltámadását és mennybemenetelét, valamint azt a munkát, amit a mennyben mint az emberek képviselője és közbenjárója végez. Miközben az egybegyűlteket Jézushoz, a bűnösök egyedüli reménységéhez vezette, ő maga is jobban megértette látomásának jelentőségét, és szíve az általa képviselt igazság lelkével lángolt.AT 92.6

    A prédikációt hirtelen félbeszakította a Szentlélek kiáradása: “Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. És elámultak a zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent.AT 93.1

    Akkor megszólalt Péter: Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi? És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében.”AT 93.2

    Így jutott el az evangélium azokhoz, akik idegenek és jövevények voltak, polgártársáivá lettek a szenteknek és tagjai Isten családjának. Korneliusz és háza népe megtérése az első gyümölcse volt az aratás begyűjtésének. Ebből a házból a kegyelem munkája áradt szét e pogány városban.AT 93.3

    Isten még ma is keres lelkeket az előkelőek és az egyszerűek között. Sok Korneliuszhoz hasonló férfi van, akiket az Úr vágyik e világban művével kapcsolatba hozni Rokonszenveznek Isten népével, de a világhoz fűződő kötelékek erősen tartjak őket. Erkölcsi bátorságot követel tőlük, hogy Krisztusért elfoglalják helyüket. Különös erőfeszítést kell tenni e lelkekért, kik felelősségük és kapcsolataik miatt oly nagy veszélyben vannak.AT 93.4

    Isten komoly és alázatos munkásokat hív, akik elviszik az evangéliumot a felsőbb rétegekhez. Még várhatjuk az igazi megtérés csodáit; csodákat amelyeket, most még nem látunk. E föld legkiválóbb emberei sem állnak Isten csodatévő hatalmán kívül. Ha azok, akik az alkalmak embereivé lesznek, megteszik kötelességüket, engedelmesen és hűségesen vele együtt munkálkodnak, Isten megtérít felelős állásokat betöltő értelmes és befolyásos embereket. A Szentlélek ereje által sokan fogadják el az isteni alapelveket. Az igazsághoz térve, Isten kezében jó eszközökké válnak a világosság közlésére. Különleges terhet viselnek az elhanyagolt osztály tagjaiért. Időt és pénzt szentelnek az Úr művére, és az egyház új erőt és hatalmat kap.AT 93.5

    Mivel Kornéliusz engedelmeskedett minden kapott utasításnak Isten az eseményeket úgy irányította, hogy még több igazságban részesült. A menny udvaraiból hírnök ment el e római tiszthez és Péterhez azért, hogy Kornéliusz kapcsolatba jusson azzal, aki őt nagyobb világossághoz vezetheti.AT 94.1

    Napjainkban is sokan vannak, akik közelebb állnak Isten országához, mint ahogy azt feltételezzük. A bűn e sötét világában az Úrnak sok becses drágaköve van, akikhez szeretné hírnökeit elküldeni. Mindenütt vannak, akik hajlandok Krisztus mellett állást foglalni. Sokan többre fogják értékelni Isten bölcsességét minden földi előnynél, és a világosság hűséges hordozóivá válnak. Krisztus szeretetétől késztetve másokat is rábírnak, hogy hozzá jöjjenek.AT 94.2

    Mikor Júdeában hallották a testvérek, hogy Péter egy pogány házába ment és az egybegyűlteknek prédikált, meglepődtek és megbotránkoztak. Megijedtek attól, hogy ez, a szemükben vakmerőnek látszó eljárás saját tanításukra semlegesítő hatással lesz. Amikor legközelebb találkoztak Péterrel, szigorúan megfeddték, mondván: “Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.”AT 94.3

    Péter feltárta előttük az egész ügyet. Elbeszélte a látomásával kapcsolatos tapasztalatait, és hivatkozott arra, hogy figyelmeztették, többé ne tartsa meg a körülmetélés és körülmetéletlenség ceremoniális különbségét, és ne tekintse a pogányokat tisztátalanoknak. Közölte a kapott parancsot: menjen el a pogányokhoz, majd elbeszélte a követek érkezését, útját Cézáreába, találkozását Kornéliusszal. Elmondta a századossal folytatott beszélgetésének lényegét, amelyben az utóbbi elmondta látomását, hogy utasítást kapott küldjön Péterért.AT 94.4

    “Amikor pedig elkezdtem beszélni — mondta tapasztalatával kapcsolatban —, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt kezdetben. Ekkor eszembe jutott az Úr szava, aki így szólt: János vízzel keresztelt, de ti Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni. Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam az Istent?”AT 94.5

    E beszámolót hallva, a testvérek elhallgattak. Meggyőződtek arról, hogy Peter eljárása Isten tervének közvetlen beteljesülése volt, és előítéletük, valamint elzárkózásuk teljesen ellentétes az evangélium szellemével. Dicsőítették Istent, mondván: “Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre.”AT 94.6

    Így vita nélkül lerombolták az előítéletet, elhagyták az évszázadok szokásai által meghonosodott elzárkózást, és megnyílt a pogányok számára az evangélium hirdetésének útja.AT 95.1

    Larger font
    Smaller font
    Copy
    Print
    Contents