Loading...
Larger font
Smaller font
Copy
Print
Contents
  • Results
  • Related
  • Featured
No results found for: "undefined".
  • Weighted Relevancy
  • Content Sequence
  • Relevancy
  • Earliest First
  • Latest First
    Larger font
    Smaller font
    Copy
    Print
    Contents

    Patmosz

    Több mint fél évszázad múlt el a keresztény egyház megszervezése óta. Ez idő alatt az evangélium üzenete állandó ellenállásba ütközött. Ellenségeinek erőfeszítései sohasem enyhültek, végül sikerült nekik Róma császárát is a keresztények ellen hangolni.AT 374.1

    A bekövetkezett borzalmas üldözésben János apostol igyekezett a hívők hitét erősíteni és megszilárdítani. Tanúbizonyságait ellenségei sem cáfolhatták meg, és ezzel segítette testvéreit, hogy a rájuk szakadt nyomorúsággal bátran és hűségesen nézzenek szembe. Amikor úgy látszott, hogy a keresztények hite meginog a heves ellenállás alatt, igyekeztek találkozni Jézus agg, fáradt szolgájával, aki erővel és ékesszólóan ismételte a keresztre feszített és feltámadt Megváltó történetét. Állhatatosan kitartott hitében; ajkáról ugyanaz az örömhír hangzott: “Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről... Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is...” (1 Jn 1:1-3).AT 374.2

    János magas kort ért meg. Tanúja volt Jeruzsálem pusztulásának és a méltóságteljes templom lerombolásának. A tanítványok közül már csak ő volt életben, aki bensőséges kapcsolatban volt a Megváltóval. Üzenete nagy befolyást gyakorolt annak a ténynek előadásában, hogy Jézus volt a Messiás, a világ Megváltója. Őszinteségét senki sem vonhatta kétségbe és tanításai által sokan megtértek hitetlenségükből.AT 374.3

    A zsidó vezetők János ellen keserű gyűlölettel voltak telve a Krisztus ügye iránti rendíthetetlen hűségéért. Kijelentették, hogy a keresztények elleni erőfeszítésük hiábavaló mindaddig, amíg János bizonyságtétele a nép fülében cseng. Hogy Jézus csodatételei és tanításai feledésbe merüljenek, a bátor tanút el kell hallgattatni.AT 374.4

    Ennek megfelelően Jánost — hite miatt — kihallgatásra idézték Rómába. Itt a bíróság előtt elferdítették az apostol tanításait. Hamis tanúk lázító eretnekség hirdetésével vádolták. E vádak alapján ellenségei János halálát remélték.AT 374.5

    János világosan és meggyőzően védekezett; oly egyszerűen és nyíltan, hogy szavai erőteljesen hatottak. Hallgatói meglepődtek bölcsességén és ékesszólásán. De minél meggyőzőbb volt bizonyságtétele, annál hevesebb volt ellenfelei gyűlölete. Domiciánusz császár haraggal telt el. Nem tudta megcáfolni Krisztus hűséges szószólójának érvelését, nem tudta felvenni a harcot azzal az erővel, ami az igazság kimondásából áradt, mindazáltal elhatározta, elnémítja hangját.AT 375.1

    Jánost forró olajjal telt üstbe vetették; az Úr azonban megőrizte hűséges szolgája életét, miképpen megőrizte a három héber ifjút a tüzes kemencében. Amikor e szavak elhangzottak: Így pusztuljanak mindazok, akik hisznek a csaló názáreti Jézus Krisztusban, — János kijelentette: Mesterem mindent türelemmel elviselt, amit Sátán és angyalai kieszelhettek megalázására és megkínzására. Odaadta életét a világ megmentéséért. Megtiszteltetés, hogy szenvedhetek érte. Gyenge, bűnös ember vagyok. Krisztus szent, ártatlan és feddhetetlen volt. Bűnt nem követett el, sem szájában álnokság nem találtatott.AT 375.2

    E szavaknak meg volt a hatása, és Jánost azok a férfiak vették ki az üstből, akik oda bedobták.AT 375.3

    Ismét súlyos üldöztetés nehezedett az apostolra. A császár parancsára Patmosz szigetére száműzték “...az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért” (Jel 1:9). Ellenfelei azt gondolták, hogy így befolyását megszüntetik, s a szenvedés és a nélkülözés végez vele.AT 375.4

    Patmosz az Égei-tenger puszta, sziklás szigete, melyet a római kormány a gonosztevők száműzetési helyéül jelölt ki. Isten szolgája számára azonban e sötét hely a menny kapuja lett. Az élet forgatagától és az elmúlt évek tevékenységétől elvágva, közösségben élt Istennel, Krisztussal és a menny angyalaival. Tanítást kapott tőlük az egyház jövőjére vonatkozóan. Itt tárultak fel előtte azok az események, melyek e föld történelmének záró szakaszában peregnek majd, és itt írta le Istentől kapott látomásait. Ha szavaival többé nem is tehetett bizonyságot arról, akit szeretett és szolgált, de e kopár parton kapott üzenetek égő fáklyaként világítanak, hirdetve az Úrnak a föld valamennyi nemzetére vonatkozó biztos szándékát.AT 375.5

    Patmosz szirtjei és sziklái között János kapcsolatot tartott Teremtőjével. Áttekintette múltját, megemlékezett a kapott áldásokról, és szívét béke töltötte el. Keresztény életet élt, így elmondhatta hitben: “Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe...” (1Jn 3:14). De nem így a császár, aki őt száműzte. Csak harcmezőkre és vérfürdőkre, elpusztított otthonokra, síró özvegyekre és árvákra, a törtetés nagyravágyó kívánságának gyümölcseire tekinthetett vissza.AT 375.6

    Elszigetelt otthonában János a korábbi időknél sokkal alaposabban tanulmányozhatta az isteni erő megnyilatkozását a természet könyvében, és az ihletett tekercsekben. Gyönyörűség volt számára, hogy elmélkedhetett a teremtés művén és imádta az isteni építőmestert. Korábbi éveiben gyakran gyönyörködött az erdőborította magaslatokban, a zöld völgyekben és a termékeny síkságban; a természet szépségében állandóan nyomon követte a Teremtő bölcsességét és ötletességét. Most pedig oly környezetben élt, mely sokak szemében sivárnak és ridegnek tűnt; de ez Jánosnál másként volt. Noha minden, ami körülvette, puszta és kietlen, a fölötte kéklő égbolt oly tiszta és szép, mint a szeretett Jeruzsálem fölött. A vadon, a göröngyös sziklák, a mélység titkai, a mennybolt tündöklése fontos tanítást adtak neki. Mindez Isten hatalma és dicsősége üzenetét hordozta.AT 376.1

    Az apostol maga körül mindenütt a földet elárasztó vízözön bizonyítékát látta, mert lakói merészen áthágták Isten törvényét. A vizek feltörése a nagy mélységből és a földről felvetődő sziklatömbök, élénken felidézték képzeletében Isten haragjának rettenetes kitörését. A nagy víz zúgásában, midőn a mélység a mélységet szólítja, a próféta a Teremtő hangját hallotta. A kegyetlen széltől felkorbácsolt tenger a megsértett Isten felgerjedt haragját ábrázolta. A hatalmas hullámok borzalmas nyugtalanságát láthatatlan kéz tartotta féken, mely végtelen hatalom irányításáról beszélt. Ezzel ellentétben felismerte a halandó ember gyengeségét és balgaságát, aki — noha porból lett féreg — látszólagos bölcsességével és erejével dicsekszik, és szembehelyezkedik a világegyetem Uralkodójával, mintha hozzá hasonló lény lenne. A sziklák Krisztusra emlékeztették, erősségének sziklájára, akinek oltalmában félelem nélkül elrejtőzhet. A sziklás Patmoszra száműzött apostolból Istene utáni buzgó vágy szállt, forró imával.AT 376.2

    János története meglepő példa arra, hogyan használhat fel Isten idős munkásokat. Midőn Jánost Patmoszra száműzték, sokan úgy vélték, szolgálatát már befejezte; öreg, megtört nád, letörhet bármely pillanatban. Az Úr azonban még használhatónak találta. Bár előző tevékenységének színhelyéről száműzték, nem szűnt meg bizonyságot tenni az ígazságról. Sőt, Patmoszon barátokat és megtérteket szerzett. Örömüzenetet hordozott, a feltámadt Megváltót hirdette, aki odafenn közbenjár népéért, amíg újból visszajön, hogy magához vegye őket. Sőt, éppen, amikor János az Úr szolgálatában elaggott, több közlést nyert a mennyből, mint egész élete folyamán.AT 376.3

    A leggyöngédebben kell kezelnünk azokat, kik életüket összekapcsolták Isten művével. Ezek az agg munkások mindvégig hűségesen álltak a viharban és a próbában. Lehetnek gyengeségeik, de még mindig vannak képességeik, melyek alkalmassá teszik őket, hogy Isten művében helyükön álljanak. Noha erejük csökkent és képtelenek súlyos terhek viselésére, amit az ifjabbaknak kell vállalniuk, tanácsuk a legbecsesebb érték.AT 377.1

    Hibázhatnak, de vereségükből megtanulták a tévelygés és a veszély kerülését, és nem ez teszi-e őket illetékessé a bölcs tanácsadásra? Elviselték a támadást és a próbát. Bár erejük csökkent, az Úr nem állította félre őket. Különös kegyelmet és bölcsességet ad nekik.AT 377.2

    Azokat, akik az Úrnak szolgáltak, amikor a munka nehezen haladt előre, akik szegénységet szenvedtek, de hűségesek maradtak akkor, amikor kevesen álltak helyt az igazságért, tisztelni és becsülni kell. Az Úr vágya, hogy a fiatal munkások e hithű emberekkel való kapcsolat által bölcsességet, erőt, érettséget nyerjenek. Vajha megértenék az ifjabbak, hogy az ilyen munkás közöttük megtiszteltetés számukra! Adjanak nekik megtisztelő helyet tanácsüléseiken!AT 377.3

    Mialatt földi pályájuk befejezéséhez közelednek azok, akik életüket Krisztus szolgálatában töltötték, a Szentlélek befolyásolja őket Isten művével kapcsolatban szerzett tapasztalataik elmondására. Az újonnan megtértek előtt el kell beszélniük Isten csodálatos bánásmódját, amit népével szemben gyakorolt, és nagy jóságát, amellyel a megpróbáltatásokból kiszabadította őket. Isten óhaja, hogy az öreg, kipróbált munkások helyükön maradjanak, kivéve részüket emberek megmentésében, hogy a gonoszság áradata ne sodorja el őket. Szándéka, hogy fegyverzetüket tartsák magukon mindaddig, míg megparancsolja nékik annak letételét.AT 377.4

    János apostolnak az üldözés idején szerzett tapasztalataiból a keresztény csodálatos erőt és vigaszt meríthet. Isten nem gátolja meg a gonosz emberek cselvetését, ellenben terveiket azok javára fordítja, akik a próbákban és küzdelmekben megtartják hitüket és hűsegüket. Az evangélium munkása gyakran az üldözés vihara, keserű ellenállás és hamis rágalmazás között végzi munkáját. Ilyen időben emlékezzen arra, hogy a próbák és szenvedések kohójában szerzett tapasztalatai minden fájdalmat megérnek. Isten így vonja magához gyermekeit, hogy megmutassa gyengeségüket és az Ő erejét. Megtanítja őket, hogy reá támaszkodjanak. Így készíti elő őket arra, hogy szembenézzenek a válsággal, bizalmi állásokat foglaljanak el és betöltsék a nagy célt, melynek érdekében kapták erejüket.AT 378.1

    Isten választott bizonyságtevői minden korszakban gyalázatnak és üldözésnek tették ki magukat az igazságért. Józsefet gyalázták és üldözték, mert megtartotta erkölcsi tisztaságát. Dávidot, Isten választott hírnökét vad prédaként űzték ellenségei. Dánielt oroszlánverembe dobták a menny iránti hűsége miatt. Jób elvesztette földi javait, testi szenvedése rokonaiban és barátaiban is undort keltett, de megtartotta sértetlenségét. Jeremiást nem rettentette el semmi azoknak a szavaknak elmondásától, melyeket Isten adott neki, hogy szólja; de bizonyságtétele annyira felbőszítette a királyt és a hercegeket, hogy a szennygödörbe dobatták. Istvánt megkövezték, mivel a megfeszített Krisztust prédikálta. Pált börtönbe vetették, megvesszőzték, megkövezték és végül megölték, mert Istennek hűséges követe maradt a pogányok között. Jánost száműzték Patmosz szigetére “az Isten igéjéért és a Jézus bizonyságtételéért” (Jel 1:9).AT 378.2

    Az emberi állhatatosság e példái a hűségesek számára Istennek maradandó jelenlétéről és megtartó kegyelméről szóló ígéreteit igazolják. Bizonyítják, hogy a hit ereje ellenáll a világ erejének. A hit munkája az, hogy a legsötétebb órákban Istenben nyugodjunk, és érezzük, Atyánk a kormánynál áll, noha súlyos megpróbáltatásoknak és kísértéseknek vagyunk kitéve. Csupán hitszemünkkel tudunk a múlandó dolgok mögé látni, hogy az örök gazdagságot helyesen értékeljük.AT 378.3

    Jézus nem biztatta követőit földi dicsőséggel és gazdagsággal, küzdelem nélküli élettel. Ellenkezőleg, felszólítja őket, hogy kövessék őt az önmegtagadás és a megaláztatás ösvényén. Ő, aki a világ megváltásáért jött, szembehelyezkedett a gonosz egyesült erőivel. Könyörtelen összeesküvésben a gonosz emberek és a gonosz angyalok felsorakoztak a Béke Fejedelme ellen. Minden szava és tette isteni szánalmat nyilatkoztatott ki, a világtól való eltérése mégis a legkeserűbb ellenségeskedést idézte elő.AT 378.4

    Így lesz ez mindazokkal, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban. Üldözés és gyalázat vár mindazokra, akiket Krisztus Lelke hevít. Az üldözés módja idővel változhat, azonban az elv, a lelkület alapja ugyanaz, amely az Úr választottait megölte Ábel napjai óta. Sátán minden időben üldözte Isten népét. Kínozta és megölte őket, de éppen haláluk által váltak győzőkké. Annak erejéről tettek tanúságot, aki hatalmasabb Sátánnál. Gonosz emberek kínozhatják és megölhetik a testet, de nem érinthetik azt az életet, mely Krisztussal Istenben van elrejtve. Börtönbe vethetnek ugyan férfiakat és nőket, lelküket azonban nem verhetik bilincsbe.AT 379.1

    Isten választottaiban, az üldözéseken és megpróbáltatásokon keresztül Isten dicsőséges jelleme nyilvánul meg. A világ által gyűlölt és üldözött Krisztusban hívőket az Úr az Ő iskolájában nevelte és oktatta. A földön a keskeny úton járnak; a nyomorúság izzó kemencéjében tisztulnak meg. Követik Krisztust súlyos küzdelmek árán: önmegtagadást gyakorolnak és keserű csalódásokon mennek át, de így ismérik meg a bűn súlyát és gyötrelmeit, s utálattal fordulnak el attól. Krisztus szenvedésének részesei, s ezért pillantásuk áthatol e föld homályán a menny dicsősége felé, mondván: “Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk” (Rom 8:18).AT 379.2

    Larger font
    Smaller font
    Copy
    Print
    Contents