Krisztus, a remény forrása

Azt az ellenállást, amely szembeszállhat a bűnnel és Sátánnal, csak az ember leikébe oltott krisztusi kegyelem képes feltámasztani. Ez az a megtérést hozó kegyelem, megújító erő, amely nélkül az ember örökre Sátán foglya maradna; olyan szolga, aki mindig készségesen teljesíti a parancsait. A lélek új alapelve azonban harcot támaszt ott, ahol koráb-ban szépen megülepedett a hamis nyugalom. A Krisztustól kapott erő képessé teszi az embert arra, hogy a zsarnokot és a bitorlót elutasítsa. A krisztusi és a sátáni lelkület közötti ellenségeskedésről megdöbbentő bizonyságot tett a világ Jézus fogadásakor. Önmegtagadó, büntelen, szent élete a büszke, érzéki néppel szemben állandó rosszallást jelentett. Ez váltott ki ellenségeskedést Isten Fia ellen. Sátán és a gonosz angyalok összefogtak a gonosz emberekkel. Krisztus követői ellen éppen olyan ellenségeskedés mutatkozik, mint Mesterükkel szemben. Azok, akik felismerik a bűn undorító jellegét, és felülről származó erővel ellenáll-nak a kísértésnek, biztosan felkeltik Sátán és alattvalói haragját. Az igazság tiszta elveinek gyűlölete, az igazság védelmezőinek gyalázása és üldözése addig fog tartani, ameddig bűn és bűnös lesz. Krisztus és Sátán között lehetetlen az egyetértés. „De mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják.” (2Timóteus 3:12) Sátán képviselői — megbízójuk irányítása mellett — kitartó munkával próbálják Sátán hatalmát megerősíteni, és országát Isten országával szemben felállítani. Ezért igyekeznek Krisztus követőit megtéveszteni, és hűtlenségre csábítani. Céljuk elérése érdekében kiforgatják és meghamisítják a Szentírást, akárcsak vezérük. Sátán törekvései arra irányultak, hogy Istent meggyalázza, képviselői pedig Isten népét akarják befeketíteni. Az a lelkület, amely Krisztus halálát okozta, indítja a gonoszokat Krisztus követőinek elpusztítására. Mindezt az első prófécia előre jelezte. „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt.”NR 17.3

Jó lenne világosan látni, miért nem ütközik nagyobb ellenállásba Sátán? Krisztus követői miért olyan álmosak és közömbösek? — Mert nagyon laza a kapcsolatuk Krisztussal, mert híjával vannak Lelkének. Nem vetik meg a bűnt és nem borzadnak tőle, miként Mesterük. Nem állnak ellene olyan határozottan és eltökélten, mint Krisztus. Nem látják, hogy milyen mérhetetlen gonosz és veszélyes dolog a bűn; nem látják a sötétség fejedelmének jellemét és hatalmát. Sokan azért nem szegülnek szembe Sátánnal és ténykedésével, mert hatalmát és rosszindulatát, a Krisztus és egyháza elleni eltökélt harcát kevéssé ismerik. Nem vesznek tudomást működéséről és sikereiről. Semmibe veszik azt a sok-sok intést, amelyek ravaszságára hívják fel figyelmüket, mintha még létezéséről sem akarnának tudni.NR 18.1