A próbakő

Ha nyári hónapokban a távolban zöldellő erdő fáit szemléljük, melyek mindegyike pompás üde színbe öltözött, lehetetlen különbséget tennünk az örökzöld fenyő és a lombos fák között. De ha beköszönt a tél, fagyos leheletével végigvonul a fák koronáin és elrabolja ékességüket, akkor könnyen felismerhetjük az örökzöld fenyőt. Így lesz mindazokkal, akik alázatosan járnak, nem a saját erejükben bíznak, hanem remegve ragadják meg a Megváltó kezét. Akik hiú önbizalomban ringatódznak és akik saját tökéletességükre építenek, az igazságnak álruháját azonnal elveszítik, mihelyt rájuk tör a kísértések vihara. Ellenben, akik őszintén szeretik és félik Istent, azok Jézus Krisztus igazságának ruháját mindenkor, örömben és bánatban egyaránt hordani fogják.ME 9.3

Az önmegtagadás, az önfeláldozás, a jótékonyság, a szívélyesség, a türelem, a nagylelkűség és a keresztényi bizalom olyan mindennapi gyümölcsök, amelyeket azok teremnek, akik igaz összeköttetésben élnek Istennel. Cselekedeteik talán rejtve maradnak a külvilág előtt, de naponként a gonosszal küzdve, fenséges diadalokat aratnak a bűn és a kísértés felett. Ünnepélyes fogadalmaikat megújítják és azok megtartására is képesek lesznek azzal az erővel, amelyet ima és folytonos éberség által merítenek. A tüzes rajongó mit sem sejt a csendes munkás küzdelmeiről; ám az, aki a szívek mélységét vizsgálja, jóakaratú tetszéssel szemléli az alázatos és szelíd törekvést. A megpróbáltatás idején lesz nyilvánvalóvá a hitnek és szeretetnek szívünkben, jellemünkben őrzött tiszta aranya. Ha megpróbáltatások és viszontagságok zúdulnak az Úr gyülekezetére, Krisztus igazi tanítványainak megingathatatlan buzgalma és meleg ragaszkodása nagyszerűen fog kibontakozni.ME 10.1

Szomorúság fog el, ha azt látom, hogy hitvalló keresztényeket félrevezetnek téves és kábító elméletek, hogy ők tökéletesek, mert oly nehéz feladat őket elvakultságukból az egyenes ösvényre vezetni. Megszokták, hogy külsőleg szelídséget és nyájasságot mutassanak, pedig az alázatosság és szelídség belső ékességét nélkülözik. A kísértés ideje mindenkire elkövetkezik. Sokan, akik évek óta biztonságban képzelték magukat, ingatag jelleműnek bizonyulnak. Akik látszólag Isten házának oszlopai voltak, újabb helyzetek és nem várt körülmények között szépen átfestett, de korhadt fáknak bizonyulnak. Ellenben azok, akik alázatos szívvel napról napra szükségét érezték, hogy lelkükkel az örök Sziklához tapadjanak, megingathatatlan szilárdsággal állnak meg a megpróbáltatás viharában, mivel nem saját erejükre támaszkodtak. “Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit...” (2Tim 2:19).ME 10.2