Második fejezet — Dániel és társainak példaadása

A mértékletesség elvei

Dániel próféta kiváló jellem volt. Ragyogó példája mutatja, hogy mivé lehetnek emberek, ha a mindenható Istennel egyesülnek. Azoknak buzdítására, akik hozzá hasonló megpróbáltatások és kísértések részesei, a Szentírás megőrizte Isten szent emberének rövid életrajzát.ME 15.1

Izráel száműzöttei közül négy ifjút választottak ki, hogy a babiloni király udvarában teljesítsenek szolgálatot. Közöttük volt Dániel is, aki már kora ifjúságában tanújelét adta kiváló képességeinek, amelyek nála később kifejlődtek. Ezek az ifjak mindannyian királyi sarjak voltak, kikről az írás így szól: “Akikben semmi fogyatkozás nincsen, hanem akik ábrázatra nézve szépek, minden bölcsességre eszesek, és ismeretekkel bírnak és értenek a tudományokhoz, és akik alkalmatosak legyenek arra, hogy álljanak a király palotájában; és tanítsák meg azokat a káldeusok írására és nyelvére” (Dán 1:4). Miután Nabukodonozor király felismerte e fiatal foglyok rendkívüli tehetségét, elhatározta, hogy olyan magasfokú képzésben részesíti őket, hogy királyságában felelős állásokat tölthessenek be. Hogy az udvari életben részt vehessenek, mindenekelőtt a káldeusok nyelvét kellett elsajátítaniuk és három éven át minden irányban teljes kiképzésben részesültek.ME 15.2

Az ifjak nemcsak hogy szabadon járhattak be a királyi udvarba, hanem a király asztaláról kellett étkezniük, borát inniuk. A király azt hitte, hogy ezáltal egyrészt nagy kitüntetésben részesíti őket, másrészt lehetővé teszi testi, valamint szellemi fejlődésüket is.ME 15.3