Jellemes ifjú

Dániel szintén ki volt téve mindazoknak a heves kísértéseknek, amelyekkel korunk ifjúságának is meg kell küzdenie, de mindvégig hű maradt a Szentírásból gyermekkorában megtanult elvekhez. Olyan befolyás vette körül, amely az ingadozó jellemet könnyen a romlásba taszíthatja, de a Szentírás tanúsága szerint láthatjuk, hogy ő derekasan kiállta a próbát. Dániel nem épített saját erkölcsi erejére. Az ima lelki szükségletét képezte. Isten volt ereje és istenfélelem uralta életének minden egyes cselekedetét.ME 17.1

Dánielt az igazi szelídség jellemezte. Hű, állhatos és nemes volt. Jóllehet a békés viszonyt mindenki irányába fenn akarta tartani, de ha elveiről volt szó, hajthatatlan maradt, mint a Libánon cédrusa. Amíg Isten iránti hűsége nem ütközött, feljebbvalóinak tisztelettel és engedelmességgel adózott; ám a Mindenható jogairól oly magas fogalmai voltak, hogy földi hatalmasságok követeléseit azoknak alárendelte. Önző érdekek nem tudták arra késztetni, hogy kötelességét bármily tekintetben is elhanyagolja.ME 17.2

Dániel jelleme találó példáját mutatja annak, hogy Isten kegyelme mit formálhat a bűn következtében elbukott emberből. Önmegtagadó, nemes életének története buzdításul szolgálhat a mai nemzedéknek. Erőt meríthetünk belőle ahhoz, hogy a kísértésekkel férfiasan szembeszálljunk s hogy a kegyelem és szelídség erejével a legnehezebb megpróbáltatások közepette is bátran síkra szálljunk az igazságért.ME 17.3