Hitélet

Méltatlanságunk érzete sokszor fogja lelkünket megrettenteni, de ez nem bizonyítja azt, hogy akár Isten velünk szemben, avagy mi Vele szemben megváltoztunk volna. Ne akarjuk érzelmeinket bizonyos fokra felcsigázni! Ma már talán nem tudunk a tegnap békességének és örömének örvendeni, de hittel ragadjuk meg Krisztus kezét és a homályban épp olyan tökéletesen bízzunk benne, mint a világosságban.ME 68.3

Sátán gyakran fülünkbe súghatja: “Te sokkal nagyobb bűnös vagy, semhogy Krisztus megmenthetne!” Bár beismerjük, hogy tényleg bűnösök és méltatlanok vagyunk, de feleljünk a kísértőnek a következőképpen: “A kiengesztelés által Krisztust az én Megváltómnak tekintem. Nem a saját érdemeimben, hanem Jézus drága vérében bízom, amely megtisztít engem. A jelen pillanatban is Krisztuson csüng gyenge lelkem!” Legyen a keresztényi élet az állandó, élő hit élete! A megingathatatlan bizalom és reménység az, ami nyugalmat és békességet nyújthat a léleknek az Úrban.ME 68.4