Reformáció a szombatünneplés terén

A szombat képezi azon aranykapcsot, amely Istent az ő népével egyesíti. A szombat parancsát azonban áthágták. Isten szent napját megvetették. A bűn embere levetette a szombatot az ő helyéről és egy közönséges munkanapot helyezett annak helyére. A törvényben rés támadt, amelyet újból be kell falazni. Az igazi szombatnapot kell ismét felemelnünk az azt megillető helyre, mint Isten nyugalomnapját. Ésaiás könyvének 58. fejezetében megtaláljuk azon munkának a leírását, amelynek véghezvitele Isten népére hárul. Nekik kell a törvényt naggyá és dicsővé tenni, nekik kell megépíteni azt, ami oly sokáig romokban hevert, nekik kell olyan alapokat lefektetniök, amelyek örökre megállnak. Mindazokhoz, akik ezen munkát végzik így szól az Úr: “Neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak, ha megtartoztatod szombaton lábadat és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának és megszenteled azt, dolgaidat nem tévén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván, akkor gyönyörűséged lesz az Úrban és én hordozlak a föld magaslatain és azt művelem, hogy Jákobnak, a te atyádnak örökségével élj, mert az Úr szája szólt.” (Ésaiás 58, 12-14.)BGR 214.1

A szombat kérdés legfőbb pontját fogja képezni ama végső nagy küzdelemnek, amelyben az egész emberiség részt fog venni. Az emberek a mennyeieknél többre becsülték a sátáni alapelveket. Elfogadták a hamis szombatot, amelyet Sátán az ő hatalma jeléül szerzett. Isten azonban az ő királyi követelményére rányomta a maga pecsétjét. Mindkét szombat intézmény szerzőjük nevének jellegét viseli magán; oly csalhatatlan jel ez, amely mindegyiknek a hatalmát bizonyítja. A mi feladatunkat képezi, hogy ezt megértessük az emberekkel. Be kell bizonyítanunk előttük, hogy lényegbe vágóan fontos dolog az, vajjon az Isten országának, vagy pedig az ellenszegülés országának jelét hordozzák magukon, mert ezen magukra vett jel által az egyik, vagy a másik ország allattvalóinak vallják magukat. Isten elhívott bennünket, hogy megtaposott szombatjának zászlaját magasra emeljük. Mennyire fontos ezért, hogy a szombat megtartására vonatkozólag jó példát adjunk.BGR 215.1

Új gyülekezetek szervezésénél a prédikátorok gondos utasításokat adjanak a szombat helyes ünneplésére nézve. Igen elővigyázatosaknak kell lennünk, mert különben a vasárnap ünneplés terén uralkodó szokásokat és erkölcsöket az Isten szent napjának ünneplői is utánozni fogják. A határvonalat tisztán és világosan meg kell vonni azok között, akik az Isten és akik az ellenszegülés országának ismertető jelét viselik. A szombatot sokkal szentebbnek kell tekinteni, mint ahogy ezt sok allítólagos szombatünneplő cselekszi. Nagyon kevésre becsülik Istent azok, akik a szombatot, sem a törvény betűje, sem pedig szelleme szerint meg nem tartják. Isten ezért reformációt követel a szombatünneplés terén.BGR 215.2