Loading...
Larger font
Smaller font
Copy
Print
Contents

Bizonyságtételek a gyülekezet részére

 - Contents
  • Results
  • Related
  • Featured
No results found for: "undefined".
  • Weighted Relevancy
  • Content Sequence
  • Relevancy
  • Earliest First
  • Latest First
    Larger font
    Smaller font
    Copy
    Print
    Contents

    Szombati összejövetelek

    Krisztus mondotta: “Ahol ketten vagy hárman egybegyülnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”. Máté 18, 20. Ha csupán két vagy három hívő volna egy helyen, ezek akkor is jöjjenek össze szombatnapon és vegyék igénybe maguk számára az Úrnak igéretét. Hacsak kevesen gyülnek is össze szombaton az istentiszteletre, joguk van kérni Jehova gazdag áldását. Hihetik, hogy az Úr Jézus Krisztus megtiszteli a gyülekezetet az ő jelenlétével. Minden, a szombatot ünneplő igaz hivőnek joga van erre az igéretre: “Hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek”. 2. Mózes 31, 13.BGR 224.1

    Szombati összejöveteleinken általábanvéve rövid legyen a prédikáció. Adjunk alkalmakat az Istentszerető lelkeknek, hogy hálájukat és tiszteletüket kifejezésre juttathassák. Ha a gyülekezetnek nincsen prédikátora, akkor valakit meg kell bízni a gyülekezet vezetésével, de azért korántsem szükséges, hogy a prédikáció az istentiszteletnek a legnagyobb részét igénybe vegye. Egy-egy rövid és érdekes bibliafelolvasás gyakran hasznosabb lehet egy prédikációnál. Ezt követheti azután az ima és tapasztalati óra.BGR 224.2

    A gyülekezet vezetői ne merítsék ki a munkanapok alatt annyira testi és szellemi erőiket, hogy szombatnapon ne legyenek képesek Krisztus evangéliumának megelevenítő erejét a gyülekezetbe hozni. Inkább csökkentsd mindennapi világi dolgaidat, de ne foszd meg az Urat azáltal, hogy olyan szolgálatot mutatsz be néki szombaton, amelyet ő el nem fogadhat. Ne legyetek hasonlóak a lelkiéletet nélkülöző emberekhez, mert a népnek szombaton szüksége van a ti segítségtekre, az igéből nyujtott táplálékra. A legszebb adományaitokat az Úr szent napján mutassátok be. Adjátok át néki megszentelt szolgálatra lelketek drága életét.BGR 224.3

    Senki se jöjjön aludni az Isten házába, mert az alvóknak nem a gyülekezetben a helyük. A világi foglalatosságtok közben nem álmosodtok el, mert azt érdeklődéssel végzitek. Vajjon szabad-e az örökkévaló célokat szolgáló istentiszteletet kevesebbre becsülnünk életünk múló ügyeinél?BGR 225.1

    Ha így járunk el, akkor elvész számunkra azon áldás, melyet az Úr akar nyujtani nekünk. A szombat nem a haszontalan henyélés napja; úgy a családban, mint a gyülekezetben szolgálatkész szellemnek kell megnyilatkoznia. Az az Isten, aki a hat napot adta földi ügyeink elintézésére, a hetedik napot megáldotta, megszentelte és a maga számára elkülönítette. Akik ezen a napon az ő szolgálatára szentelik oda magukat, azokat különleges áldásban óhajtja részeltetni.BGR 225.2

    Az egész menny ünnepli a szombatot, de nem közönyös és semmittevő módon. Ezen a napon legyen éber a lélek minden képessége, mert hiszen Istennel és Üdvözítőnkkel, Jézus Krisztussal óhajtunk találkozni. Hitben szemléljük őt, aki arra vágyik, hogy minden egyes lelket megáldjon és felüdítsen.BGR 225.3

    Erezze mindenki kötelességének, hogy a maga részéről a szombatnapi összejövetelt a lehető legvonzóbbá tegye. Összejövetelünk ne csak szokásból történjék, hanem hogy kicseréljük gondolatainkat, elbeszéljük tapasztalatainkat, kifejezést adjunk hálánknak és kinyilvánítsuk az isteni megvilágosítás utáni őszinte vágyunkat, hogy megismerjük Istent, és akit ő küldött, az Úr Jézus Krisztust. Ha együttesen elbeszélgetnek Krisztusról, a lélek megerősödik, és előkészül az élet megpróbáltatásai és küzdelmei számára. Sohase gondoljátok, hogy aki önmagába visszavonul az keresztény lehet. Kiki közülünk az emberiség nagy szövetének egy-egy részecskéje és minden egyes lélek tapasztalata nagy mértékben társa tapasztalata által lesz befolyásolva.BGR 225.4

    Nem nyerjük el századrészét sem annak az áldásnak, amelyet az istentiszteleteknél kell kapnunk. Felfogóképességünket erősítenünk kell. Az egymással való közösség töltsön el örömmel bennünket. Tekintve a bennünk élő reménységet, mindannyiunk szíve lángoljon az Isten iránti szeretettől.BGR 225.5

    Minden egyes összejövetelre vigyük magunkkal azon eleven lelkitudatot, hogy Isten és az ő angyalai jelen vannak, hogy az igazhívőkkel együtt munkálkodjanak. Ha beléptek az összejövetel színhelyére, kérjétek az Urat, hogy távolítson el szívetekből minden gonoszt. Csak olyasmit vigyetek az ő házába, amire áldását adhatja. Hajtsatok térdet az Isten előtt az ő templomában és szenteljétek néki Krisztus vére által szerzett tulajdonát. Imádkozzatok a gyülekezet vezetőiért és a szónokért, hogy nagy áldás származzék a jelenlévőkre az ige hirdetőjén keresztül. Ti magatok is komolyan törekedjetek az áldás elnyerésére. Isten mindenkit meg fog áldani, aki az istentiszteletre ilymódon készül elő; ezek azt is meg fogják érteni, hogy mit jelent a lélek bizonyosságával rendelkezni, mert Krisztust hit által a maguk számára elfogadták.BGR 226.1

    Lehetséges, hogy az összejövetel helye szegényes, de azért az Isten előtt mégis becses. Azok számára, akik Istent lélekben és igazságban szentségében és ékességében imádják ez a hely a menny kapuja. A hívők száma lehet, hogy kicsiny, de azért az Isten szemeiben értékesek. Az igazság pörölye által kivágattak e világ kőbányájának durva kövei közül, és Isten műhelyébe vitettek, hogy ott faragják és kiformálják őket. De jelenlegi faragatlan állapotukban is becsesek Isten előtt. A nyomorúság fejszéje, pörölye és simító vasa ügyes kezekben van, amelyek nem rontásra, hanem a lelkek tökéletesítésére lesznek felhasználva. Isten azt kívánja, hogy mint egy palotához kicsiszolt drágakövek foglaljunk helyet az ő mennyei templomában.BGR 226.2

    Isten határozatai és számunkra biztosított javai határtalanok. Maga a kegyelmi trón a legnagyobb vonzóerő, mert olyan valaki foglal helyet azon, ki megengedi nékünk, hogy Atyánknak nevezzük őt. Isten azonban a megváltás alapelveit nem tartotta tökéletesnek, ha csupán az ő szeretete ékesítené azokat. Kinevezett egy közbenjárót, aki a mi természetünkkel felruházva áll az ő oltára előtt. Mint közbenjárónknak az a feladata, hogy minket Isten előtt fiai és leányai gyanánt mutasson be. Krisztus mindazok számára közbenjáró, akik elfogadták őt. Tulajdon érdeme alapján, erőt kölcsönöz nékik arra, hogy a királyi család tagjaivá és a mennyei Király gyermekeivé legyenek. Az Atya azáltal fejezi ki a Krisztus iránti végtelen szeretetét, aki drága vérét váltságdíjul adta érettünk, hogy Jézus barátait saját barátai gyanánt elfogadja és üdvözli. Meg van elégedve az elvégezett engeszteléssel. Az Atya dicsőül meg Fiának testté válása, élete, halála és közbenjárása által.BGR 227.1

    Isten gyermekei mindaddig nem közeledhetnek a kegyelem királyi trónjához, amíg a közbenjárónak védelme alá nem helyezkednek. Mihelyt a bűnös első alkalommal tesz vallomást bűneiről, Jézus azonnal pártfogásába veszi őt és ügyét, kérelmét sajátjáénak tekinti és úgy terjeszti az Atya elé.BGR 227.2

    Miközben Krisztus értünk imádkozik, az Atya megnyítja kegyelmének kincses tárházát, hogy drága javaiban részesülhessünk, hogy azoknak örvendezve másoknak is továbbíthassuk. “Az én nevemben kértek majd” — mondotta Krisztus. “Nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek; mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem”. Vegyétek igénybe az én nevemet! Így hatásosak lesznek imáitok és az Atya részeltetni fog benneteket az ő kegyelmének gazdagságában; azért hát “kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen”. János 16, 24.BGR 227.3

    Isten azt kívánja, hogy engedelmes gyermekei igényt támasszanak az ő áldásaira és hogy hálával és dicsérettel járuljanak eléje. Isten minden életnek és hatalomnak forrása, aki a pusztából termőföldet alkot, parancsait megtartó népe számára, hogy ez is nevének dicsőségét szolgálja. Választott népe érdekében már eddig is oly sokat cselekedett, hogy minden szív hálatelt lehetne és ő szomorú, mert oly kevés dicsérettel fordulnak hozzá. Isten szeretné, ha népe gyakrabban kifejezné hitbeli bizonyosságát, mert az sok örömre és vidámságra segítené őket.BGR 228.1

    Isten eljárását népével szemben, gyakran vissza kell idézni emlékezetünkbe. Mily sok útmutatót állított fel az Úr a régi Izraellel szemben tanusított eljárásában! Hogy a rég múlt idők történeteit el ne felejtsék, Isten megparancsolta Mózesnek, hogy mindezen tényeket foglalja össze egy énekbe úgy, hogy a szülők gyermekeiket taníthassák arra. Össze kellett gyüjteniök ezen időknek emlékeit és szembetünő helyen kellett azokat felállítani. Különleges gonddal kellett őrködni reájuk, hogy a kérdezősködő gyermekeknek pontosan elbeszélhessék az ezzel összefüggő történeteket. Ily módon emlékezetükben tarthatták Isten gondviselését nyilvánvaló jóságát és irgalmasságát, amelyek által népe szabadulása érdekében működött. Mi is figyelmeztetve vagyunk: “Emlékezzetek pedig vissza a régi napokra, amelyekben minekutána megvilágosítattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki”. Zsidók 10, 32. Az Úr az ő népének ebben a nemzedékben is mint élő és csodatévő Isten mutatkozott be. Az adventi mozgalom történetét gyakrabban kell elismételgetni ifjak és öregek előtt. Gyakran kell beszélnünk Istennek irántunk tanusított jóságáról és magasztalnunk kell őt csodatetteiért.BGR 228.2

    Miközben az Úr figyelmeztet bennünket, hogy összejöveteleinket el ne hagyjuk, fontoljuk meg, hogy a gyülekezetek nem csupán a mi felüdülésünkre vannak rendelve. Nagy buzgóság indítson bennünket arra, hogy az elnyert vigaszt másokkal is közöljük. Kötelességünk buzgón őrködni Isten dicsősége felett és ügyelnünk kell arra, hogy szomorú ábrázatunk, vagy gondtalan szavaink által rossz bizonyságot ne tegyünk. Ne mutassuk azt, mintha az Úr követelései a mi szabadságunk korlátozását jelentené. Az Úr pedig azt kívánja tőlünk, hogy még ebben a gonddal, csalódással és bűnnel teljes világban is örömteljesek és erősek legyünk, az ő erejének hatalma által. Előjogunkat képezi, hogy egész lényünkkel minden tekintetben bizonyságot tegyünk. Arcvonásaink, kedélyállapotunk, szavaink és egész magatartásunk által kell bebizonyítanunk azt, hogy jó dolog szolgálni az Urat. Ezáltal azt hirdetjük, hogy “az Úrnak törvénye tökéletes és megvidámítja a lelket”. Zsolt. 19, 8.BGR 228.3

    Mindazok, akik naponta odaszentelik magukat az Istennek, vallásuk ezen világos és kedves oldalát fogják megnyilatkoztatni. Ne illessük az Urat tiszteletlenséggel azáltal, hogy elmondjuk a szomorú tapasztalatainkat és megpróbáltatásainkat, amelyek fájdalmasan érintettek bennünket. Minden megpróbáltatás, amelyet Isten nevelő eszköze gyanánt fogunk fel, csak örömünkre fog szolgálni. Egész vallásos életünk ennek következtében emelkedett, nemes és jócselekedetek illata által kellemes lesz. Az ellenség örvend azon, ha levert, nyomott kedélyállapotban időzünk, ha sokat panaszkodunk, mert ő éppen azt akarja előidézni, hogy hitünk ilyen hatást hozzon létre. Istennek azonban az az óhaja, hogy ne egy ilyen alacsonyrendű álláspontot foglaljunk el; ő azt szeretné ha minden egyes lélek ujjongna a Megváltó megtartó ereje felett érzett örömében. A Zsoltáríró így szól: “Adjatok az Úrnak, ti fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet, adjátok az Úrnak, neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben”. “Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem és nem engedted, hogy elleségeim örüljenek rajtam. Uram Isten hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem. Uram felhoztad a seolból az én lelkemet. Felélesztettél a sírbaszállók közül. Zengedezzetek az Úrnak ti hívei, dicsőítsétek szent emlékezetét!” Zsoltár 29, 1. 2; 30, 2-5. v.BGR 229.1

    Isten gyülekezete itt e földön lényegében egy a mennyei gyülekezettel. A hívők e földön és a soha el nem bukott mennyei lények odafenn egy közös gyülekezetet alkotnak. Minden mennyei lény érdeklődik a földön lakó szentek összejövetelei iránt, mikor azok az Isten imádására gyűlnek össze. A belső mennyei udvarban figyelmesen hallgatják Krisztus tanuinak bizonyságtételeit, akik a földön a külső udvarban tartózkodnak. A hívők hála- és dícsénekei idelentről egybeolvadva a mennyei karok énekeivel és ez a közös hála- és dicshimnusz áthatja az egész mennyet. S ennek az éneknek az a tartalma, hogy Krisztus nem hiába halt meg Ádám elbukott gyermekeiért. Miközben az angyalok közvetlenül isznak a forrásból, addig a földi szentek az Isten trónusától eredő tiszta folyamból merítenek. Azon folyamokból, amelyek a mi Istenünk városát megvidámítják. Óh, bárcsak mindannyian megismernők, hogy mily közel van az ég a földhöz! Anélkül, hogy Isten porból alkotott gyermekei tudnának róla, állandóan kisérik őket a világosság angyalai. Egy hallgatag tanu őrzi és vezeti a lelkeket, aki azon fáradozik, hogy Jézushoz vonja azokat. A mennyei lények mindaddig nem szűnnek meg vezetni őket, amíg a legcsekélyebb reménység is van számukra. És csak akkor hagyják el őket, ha szembehelyezkednek a Szentlélekkel. Ne feledjük el soha, hogy a szentek minden összejövetelén jelen vannak az Isten angyalai is, akik az ő bizonyságtételeiket, énekeiket és imáikat hallgatják. Gondoljunk arra, hogy dícsénekeinket a mennyei angyalsereg karénekei egészítik ki.BGR 230.1

    Ha már most szombatról-szombatra összejöttök, énekeljetek annak magasztalására, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el benneteket, dícs- és hálaénekeket. Mutassuk ki szívünk háláját annak, aki “minket szeretett és vére által bűneinkből megmosott”. Krisztus szeretete képezze a tanítás fő tárgyát. Érthető és egyszerű szavakkal adjunk kifejezést hálánknak. Engedjétek, hogy imáitokat Isten lelke sugallja. Miközben pedig az élet igéjét hirdetik, szíveitek ne maradjanak adósok a felelettel, mellyel bizonyítjátok, hogy az üzenetet mennyből jövő üzenetként fogadjátok el. Jól tudom, hogy ezt egy ó-divatu dolognak tekintik, azonban az Isten hálaáldozatként fogadja, melyet az éhező lélek mutat be néki az élet kenyeréért. A Szentlélektől származó sugallatra megadott eme válaszotok meg fogja erősíteni saját lelkeiteket és másoknak is bátorítására fog szolgálni; igazolni fogja azt, hogy Isten házában élő kövek vannak, melyekből világosság sugárzik.BGR 231.1

    Ha visszatekintünk az Isten nagy irgalmasságára, és végtelen szeretetének számtalan bizonyitékaira, elfeledkezvén tapasztalataink sötét oldaláról, akkor sokkal több okot fogunk találni a magasztalásra mint a panaszra. Akkor beszélni fogunk az Isten szeretetteljes hűségéről, a nyáj igaz és részvétteljes pásztoráról, akinek kezéből senki sem ragadhatja ki a juhokat. A szívből jövő szavak nem fognak önző zúgolódásban és rossz kedélyállapotban megnyilvánulni, hanem tiszta folyamokhoz hasonlóan magasztaló énekek fognak előtörni az Isten gyermekeiből. “Jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom, hosszú ideig”. “Tanácsoddal igazgatsz engem és azután dicsőségbe fogadsz be engem. Kicsodám van az egekben, náladnál egyébben nem gyönyörködöm a földön.” Zsoltár 23, 6; 73, 24. 25.BGR 231.2

    Miért nem akarjuk földi vándorútunk alatt han- gunkat lelki dicséretekre felhasználni? Miért nem vagyunk képesek visszatérni az egyszerű és buzgó élethez? Azért nem vagyunk vidámabbak, mert elveszítettük első szeretetünket. Legyünk tehát buzgóságosak és térjünk meg, mert különben az Úr kimozdítja helyéből a mi gyertyatartónkat.BGR 231.3

    Isten mennyei temploma állandóan nyitva áll és küszöbei túláradnak attól a dicsőségtől, amelyből minden olyan gyülekezetnek juthat, amely szereti az Istent és megtartja az ő parancsolatait. Kutatnunk, gondolkoznunk és imádkoznunk kell, akkor a lelki szemeink megpillantják a mennyei templom belső udvarát és megértjük azt az okot, amiért a mennyei karok dicsénekeket zengenek a trón körül. Ha Sion felserken és megvilágosodik, akkor annak világossága igen átható lesz és a szentek gyülekezeteiben hallatszani fognak majd a drága dícs- és hálaénekek. A kicsiny csalódások és nehézségek feletti zúgolódás valamint panaszkodás meg fognak szünni. Ha használatba vesszük a drága szemgyógyító-írt, akkor meg fogjuk pillantani a túlvilág dicsőségét. A hit át fogja törni Sátán sötét árnyait és meg fogjuk látni közbenjárónkat, amint éppen az ő érdemeinek kedves illatát mutatja be érettünk. Ha ezt úgy látnók, amint a valóságban végbemegy és amint azt az Úr akarja, hogy lássuk akkor csodálnók Isten szeretetének nagyságát és sokoldalúságát.BGR 232.1

    Isten arra tanít bennünket, hogy midőn az ő házában összegyülekezünk a tökéletes szeretetnek tulajdonságait ápoljuk. Ezáltal a föld lakosai előkészülhetnek ama lakások elfoglalására, melyeket Krisztus készít az őt szeretők számára. Ott majd a szentélyben, szombatról-szombatra és újholdról-újholdra összejönnek, hogy szavukat a legmagasztosabb dícs- és hálaénekben emeljék fel, annak magasztalására, aki a királyiszékben ül és a Bárány dicséretére örökkön-örökké.BGR 232.2

    Larger font
    Smaller font
    Copy
    Print
    Contents