Péter prédikációja

Péter apostol bemutatta nekik, hogy e megnyilatkozás Joel próféta jövendölésének közvetlen beteljesedése volt, amelyben előre kijelentette, hogy ilyen erőt nyernek Istennek emberei, hogy alkalmasak legyenek egy különleges munka elvégzésére.MT 175.1

Péter apostol visszavezette Krisztus családfáját egyenes ágon Dávid tiszteletreméltó házáig. Nem Jézus tanításait használta fel álláspontjának igazolására, mert tudta, hogy előítéletük oly nagy, hogy nem lett volna hatása, hanem Dávidra hivatkozott, akit a zsidók a nemzetük tiszteletreméltó pátriárkájának (ősatyjának) tekintették. Péter így szólt:MT 175.2

“Mert Dávid ezt mondja őróla (Jézusról): Magam előtt látom az Urat mindenkor, mert Ő nekem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam. Annakokáért örvendezett az én szívem énbennem és vigadott az én nyelvem, annakfelette az én testem is reménységben nyugszik, mert nem hagyod az én lelkemet a sírban és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.” Csel. 2, 25-27.MT 175.3

Péter apostol itt kifejti, hogy Dávid nem önmagáról beszélhetett, hanem kizárólag Jézusról, mert Dávid a többi emberhez hasonlóan természetes halált halt. Sírját, amely áldott porait tartalmazta, nagy gonddal őrizték meg mindazon napig. Dávidot, mint Izrael királyát és mint prófétát Isten különösen becsülte. Prófétai látomásban megmutatta neki Krisztus életét és szolgálatát. Látta megvettetését, kihallgatását, keresztrefeszítését, temetését, feltámadását és mennybemenetelét.MT 175.4

Dávid bizonyságot tett, hogy Krisztus lelke nem marad a seolban (sírban) , és teste sem lát rothadást. Péter apostol bemutatja ezen jövendölésnek beteljesedését a názáreti Jézusban. Isten valóban feltámasztotta Őt sziklasírjából, mielőtt teste rothadást látott volna, Ő volt most az, akit felmagasztaltak az egek egében.MT 175.5

Azon emlékezetes alkalommal sokan azok közül, akik nevetségesnek tartották azt a gondolatot, hogy egy oly igénytelen személy, mint Jézus legyen az Istennek Fia, elismerték Őt Megváltójuknak. Háromezer lélek csatlakozott az egyházhoz. Az apostolok a Szentlélek ereje által beszéltek. Szavaikat nem lehetett elvitatni, mert hatalmas csodák erősítették meg azokat, a Szentlélek kitöltése által. Az apostolok maguk is elámultak ezen eredményeken és a lelkek gyors és bőséges bearatásán. Minden ember csodálkozással telt el. Azok akik nem engedtek előítéletükből és vakbuzgóságukból, annyira megfélemlettek, hogy nem merték szóval, vagy erőszakkal megkísérelni, hogy megállítsák a hatalmas munkát, azért egy időre megszűnt ellenállásuk.MT 176.1

Habár az apostolok érvei világosak és meggyőzőek voltak, egyedül nem tudták volna eloszlatni a zsidók előítéleteit, amelyek oly sok bizonyítéknak ellenálltak. Azonban a Szentlélek ültette szívükbe isteni ereje által azon érveket, amelyek olyanok voltak, mint a Mindenható éles nyilai, azért meggyőzték őket ama rettenetes bűnükről, hogy elutasították, elvetették és megfeszítették a dicsőség Urát. “Mikor pedig ezeket hallották, szívükben megkeseredtek és így szóltak Péterhez és a többi tanítványokhoz: Atyánkfiai, férfiak, mit cselekedjünk? Ekkor Péter így szólt hozzájuk: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztusnak nevében, a bűnöknek bocsánatára és elnyeritek a Szentlélek ajándékát.” Csel. 2, 37-38.MT 176.2

Péter apostol hangoztatta a meggyőződött emberek előtt azt a tényt, hogy azért utasították el Krisztust, mivel a papok és főemberek megcsalták őket, azért ha továbbra is hozzájuk fordulnák tanácsért és arra várnak, hogy ezek a vezetők is elfogadják Krisztust, mielőtt dönteni mernének, akkor sohase fogadják el Őt. Azok a hatalmas férfiak, habár szentnek vallották magukat, mégis gazdagságra és földi dicsőségre törekedtek. Sohase akartak Krisztushoz jönni, hogy világosságot nyerjenek. Jézus előre megmondta, hogy rettenetes megtorlás fog jönni azokra az emberekre makacs hitetlenségük miatt, holott a leghatalmasabb bizonyítékokat nyerték afelől, hogy Jézus az Istennek Fia.MT 176.3

Ettől az időtől fogva a tanítványok nyelve tiszta, egyszerű és határozott volt szóban és kiejtésben, akár anyanyelvükön, akár idegen nyelveken beszéltek. Ezek az alázatos férfiak akik a próféta-iskolában sohase tanultak az igazságról, mégis oly tisztán és magasztosan mutatták be azt, hogy csodálatra indították hallgatóikat. Nem tudtak elmenni személyesen a föld legtávolabbi részeire, azonban az ünnepen jelen voltak oly emberek a föld minden részéről, akik elfogadták az igazságot és elvitték a különböző otthonokba és hirdetve népük között, lelkeket nyertek meg Krisztusnak.MT 177.1