A hit végső próbája

Az Úr újra jónak látta, hogy Ábrahám hitét a legsúlyosabb próba által próbálja meg. Ha kiállotta volna az első próbát és türelmesen várt volna, míg az ígéret beteljesedik Sárában, és nem vette volna feleségül Hágárt, akkor az Úr nem vetette volna alá a legszigorúbb próbának, amelyet ember valaha kiállt. Az Úr megparancsolta Ábrahámnak: “Vedd a te fiadat, a te egyetlen-egyedet, Izsákot, akit szeretsz és menj el a Morija földjére és áldozd meg őt nekem égő-áldozatul a hegyek közül egyiken, amelyet megmutatok neked.” I. Mózes 22, 2.MT 59.1

Ábrahám nem kételkedett Istenben és nem ingadozott, hanem kora reggel maga mellé vette két szolgáját és Izsákot, az ő fiát és az égőáldozathoz való fát és elindult arra a helyre, amelyet Isten mondott neki. Utazásának igazi célját nem mondta meg Sárának, mivel tudta, hogy Izsák iránti szeretete Isten iránti bizalmatlanságra bírná őt és visszatartaná fiát. Ábrahám nem engedte meg, hogy apai érzései uralják őt és Isten elleni lázadásra indítsák. Isten parancsolatának célja az volt, hogy felkorbácsolják lelkének érzéseit, mélységeit. “Vedd most a te fiadat.” Majd, hogy egy kissé mélyebben megpróbálja szívét az Úr, hozzátette: “a te egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot.”, az ígéret egyetlen fiát “és áldozd meg őt égőáldozatul.”MT 59.2

Ezen apa három napig utazott fiával és így elég ideje lett volna az okoskodásra, és kételkedésre, ha hajlama lett volna az Istenben való kételkedésre. De ő nem kételkedett Istenben. Most nem érvelt avval, hogy az ígéret Ismael által teljesedik majd, mert Isten világosan megmondta neki, hogy az ígéret Izsák által fog beteljesedni.MT 59.3

Ábrahám hitte, hogy Izsák az ígéret fia. Azt is hitte, hogy Isten azt gondolja, amit mondott, amikor megparancsolta neki, hogy menjen el és áldozza meg őt égőáldozatul. Nem kételkedett Isten ígéretében, hanem elhitte, hogy Isten, aki gondviselése által fiut adott Sárának, idős korában, s aki megkívánta, hogy vegye el annak a fiúnak az életét, újra életet adhat annak, és feltámaszthatja Izsákot a halálból.MT 59.4

Ábrahám ott hagyta a szolgákat az úton és azt javasolta, hogy egyedül mennek el fiával, hogy tőlük bizonyos távolságra imádkozzanak. Nem engedte meg szolgáinak, hogy elkísérjék őt Isten parancsolatának végrehajtásában. Elvette a fát szolgái kezéből, és fia vállaira helyezte. Átvette a tüzet és a kést is. El készült, hogy végrehajtsa a legborzalmasabb megbízatást, amit Isten adott. Az apa és fia együtt haladtak.MT 59.5

“És Izsák így szólt az ő atyjához Ábrahámhoz, mondván: Atyám! és ő szólt: Itt vagyok fiam.” És ő monda: íme itt a tűz és fa, de hol van az égőáldozatra való bárány? Ábrahám monda: “Fiam, az Isten majd gondoskodik az égőáldozati bárányról,” s így tovább haladtak együtt. A komor, szerető, szenvedő apa szilárdan haladt fia oldalán. Amidőn oda értek arra a helyre, amelyet az Úr kijelölt Ábrahámnak, oltárt épített oda, rendben reá rakta a fát készen az áldozathoz, s azután közölte Izsákkal Istennek parancsolatát, hogy meg kell áldoznia őt égőáldozatul. Megismételte előtte Istennek ígéretét, amelyet többször tett neki, hogy Izsák által nagy nemzetté lesz és ha Istennek parancsolatát végrehajtva meg is áldozza őt, Isten akkor is beteljesíti ígéretét, mert képes őt feltámasztani a halálból is.MT 60.1