Az asszonyok a sírnál

A hétnek első napján, kora reggel, mielőtt kivilágosodott, a szent asszonyok a sírhoz mentek, édes, balzsamozó fűszereket hozva, hogy megkenjék Jézus testét. Azonban azt látták, hogy a nehéz követ elhengerítették a sír szájáról és Jézus nem volt ott. Szívük elcsügedt bennük, mert attól féltek, hogy ellenségeik vitték el Jézus holttestét. Ekkor hirtelen két angyalt pillantottak meg fehér ruhában, akiknek arca ragyogott és fénylett. Ezek a mennyei lények megértették az asszonyok jövetelének célját, és azonnal megmondták nekik, hogy Jézus nincsen ott, mert feltámadott, de megláthatják a helyet, ahol feküdt. Megparancsolták nekik, hogy menjenek el, és mondják meg tanítványainak, hogy Jézus előttük megy majd Galileába. Az asszonyok félelemmel és nagy örömmel siettek vissza a tanítványokhoz és elmondták nekik a látott és hallott dolgokat.MT 167.1

A tanítványok nem tudták elhinni, hogy Jézus feltámadt, azonban a hírt hozó asszonyokkal együtt a sírhoz futottak. Azt tapasztalták, hogy Jézus nincsen ott. Látták vászonruháit, de nem tudták elhinni a jó hírt, hogy feltámadt a halálból. Visszatértek otthonukba, csodálkozva a látottakon és az asszonyok jelentésén.MT 167.2

Mária Magdolna azonban a sír körül járkált és elgondolkodott azon, amit látott. Szenvedett azon gondolatra is, hogy csalás áldozata lett volna. Úgy érezte, hogy új próbák várnak reá. Bánata felújult és keserű sírásban tört ki. Lehajolva újra benézett a sírba és két fehér ruhába öltözött angyalt látott. Egyik ott ült, ahol Jézus fejét fektették, a másik a lábánál és szelíden szólva Máriához, megkérdezték tőle, hogy miért sír, ő így felelt: “Elvitték az én Uramat és nem tudom, hova tették Őt.” Ján. 20,13.MT 167.3