A veszedelem napjai

Ezek a napok a veszedelem napjai voltak Krisztus egyháza számára. A hűséges zászlóhordozók valóban kevesen voltak. Habár az igazság nem maradt tanúbizonyság nélkül, időnként mégis úgy látszott, mintha a tévelygés és babona egészen győzedelmeskednék és az igaz vallást száműzték volna a földről. Az evangéliumot szem elől tévesztették, de a vallási formaságok megszaporodtak és az embereket szigorú rendelkezésekkel terhelték meg.MT 236.3

Nemcsak arra tanították őket, hogy a pápára tekintsenek, mint közbenjárójukra, hanem arra is, hogy bűneikre saját cselekedeteik által igyekezzenek engesztelést szerezni. Hosszú zarándoklatok, a vezeklés cselekedetei, az ereklyék imádata, temp- lomok, szentségtartók és oltárok építése, nagy összegek fizetése az egyháznak, — ilyen és hasonló cselekedetek végrehajtását parancsolták meg nekik, hogy kiengeszteljék Istennek haragját, vagy biztosítsák kegyét, mintha Isten emberekhez lenne hasonló, vagy csekélységek miatt megharagudna, hogy ajándékkal, vagy a vezeklés cselekedeteivel kellene Őt kiengesztelni.MT 236.4

Az előrehaladó évszázadok a tévelygés állandó növekedéséről tanúskodtak a Róma által hirdetett tantételek következtében. Már a pápaság megalapítása előtt figyelmet szenteltek a pogány bölcsészek tanításainak és befolyást gyakoroltak a gyülekezetben. Sokan, akik megtérteknek vallották magukat, még mindig ragaszkodtak pogány bölcseletük elveihez és nemcsak önmaguk tanulmányozták őket, hanem másokra is ráerőltették, mint annak eszközét, hogy kiterjeszthessék befolyásukat a pogányok között. Ily módon komoly tévelygéseket hoztak be a keresztény hitbe. Ezek közül kiemelkedők az ember természetes halhatatlanságának és a halálban való öntudatának tantétele. Ezen tanra alapozta Róma a szentek segítségéül hívását és Szűz Mária imádását. Ebből eredt az örök gyötrelem tévtana a teljes megátalkodottak részére, amit korán behoztak a pápai hitvallásba.MT 237.1

Ily módon előkészítették az utat még egy másik pogány kitalálás bevezetésére is, amelyet Róma purgatóriumnak, tisztítótűznek nevezett és arra használt fel, hogy megfélemlítse a hiszékeny, babonás tömeget. Ezen tévtan által megerősítették az örök gyötrelem helyének létezését, ahol az olyanoknak lelke szenvedi el bűneinek büntetését, akik nem érdemeltek örök kárhozatot, azért onnan bemehetnek a mennybe, bűneikből való megtisztulásuk után.MT 237.2

Még egy újabb kitalálásra is szükség volt ahhoz, hogy Róma hasznot húzhasson híveinek bűneiből és félelméből. Erről gondoskodtak a megvásárolható bűnbocsánat tana által. A múlt, jelen és jövő bűneinek teljes megbocsátását, a megérdemelt szenvedések és büntetések elengedését ígérték meg azoknak, akik részt vesznek a pápának azon háborúiban, hadjárataiban, amelyet földi uralmának kiterjesztése érdekében indított, hogy megbüntesse ellenségeit, vagy kiirtsa azokat, akik meg merték tagadni szellemi felsőbbségét. Az embereket arra is tanították, hogy az egyháznak kifizetett pénz által megszabadulhatnak bűneiktől és kiszabadíthatják barátaik lelkét. Ilyen eszközökkel töltötte meg pénzszekrényeit Róma és tartotta fenn Krisztus állítólagos képviselőinek nagyzását, fényűzését és erkölcsi romlottságát, holott Neki nem volt hol fejét lehajtania. Az Úrvacsora bibliai rendelését helyettesítették a bálványozó miseáldozat által. A római katholikus papok azt állítják, hogy lélektelen szemfényvesztésükkel az egyszerű kenyeret és bort Krisztus tényleges testévé és vérévé változtatják. Istenkáromló vakmerőségükkel nyíltan vallják, hogy hatalmukban áll “megteremteni Teremtőjüket.” Minden kereszténytől megkívánták halálbüntetés terhe mellett, hogy megvallják ezen szörnyű égbekiáltó eretnekségben való hitüket. Azokat, akik ezt megtagadták, máglyán égették el.MT 237.3

A pápaság dele a világnak éjféle volt. A Szentírás majdnem ismeretlen volt nemcsak a nép, hanem a papok előtt is. A pápai vezetők a régi farizeusokhoz hasonlóan gyűlölték a világosságot, amely kinyilvánította volna bűneiket. Istennek törvényét, az igazság mértékegységét eltávolították, mert így korlátlan hatalmat gyakorolhattak és gátlás nélkül cselekedhették a bűnt. Csalás, kapzsiság és erkölcstelenség uralkodott. Az emberek nem riadtak vissza semmiféle bűntől, ami által világi gazdagságot, vagy állást nyerhettek el. A pápák és prelátusok palotái a leggonoszabb kicsapongások helyei voltak. Némelyek az uralkodó pápák közül oly gonoszságokat követtek el, hogy a világi fejedelmek meg akarták őket fosztani egyházi méltóságuktól, mert túlságosan gonosz szörnyetegek voltak ahhoz, hogy eltűrjék őket trónjukon. Évszázadokon át nem haladt a tudományos művelődés, a művészet, vagy kultúra. Erkölcsi és szellemi bénulás sújtotta a kereszténységet.MT 238.1