Saulus megtérése

Saulus lelkét nagyon felzaklatta István diadalmas halála. Előítéletét megingatta, azonban papok és főemberek vélekedései és érvei végül is meggyőzték róla, hogy István istenkáromló volt, és hogy Jézus Krisztus, akit hirdetett, egy csaló és, hogy azoknak, akik szent tisztségükben szolgálnak, mindig igazuk van. Miután határozott gondolkodású és célkitűzésű férfiú volt, nagyon elkeseredetten ellenezte a kereszténységet, mivel azt vallotta, hogy a papok és írástudók nézetei helyesek. Buzgalma arra tanította őt, hogy önként üldözze a hívőket. Kieszközölte, hogy a szent embereket a tanácsok elé hurcolták, bebörtönözték, vagy halálra ítélték, minden törvényes bizonyíték nélkül, csupán a Jézushoz való hitükért. Hasonló természetű, de más irányú volt Jakab és János buzgalma, amikor tüzet akartak lehozni a mennyből, hogy megemésszék azokat, akik semmibe vették és megvetették Mesterüket.MT 192.1

Saulus éppen Damaszkuszba akart utazni saját ügyében, azonban elhatározta, hogy kettős célt valósít meg és felkutatja útja közben az összes Krisztusban hívőket. Ezen célból leveleket kapott a főpaptól, hogy felolvassa a zsinagógákban, amelyek felhatalmazzák őt, hogy letartóztassa mindazokat, akikről feltételezték, hogy hisznek Krisztusban és ,hogy követek által Jeruzsálembe küldje őket, hogy kihallgassák és megbüntessék őket. Férfiasságának teljes életerejével és hamis buzgóságának tüzével indult el útján.MT 192.2

Amikor a fáradt utasok közeledtek Damaszkuszba, Saulus szemei gyönyörűséggel pihentek meg a termékeny földön, a szép kerteken, a gazdag gyümölcsösökön, a hűvös folyókon, amelyek zúgva rohantak a friss, zöld bokrok között. A hosszú, fárasztó utazás után a kopár pusztaságon át, nagyon felüdítő volt az ilyen jelenet szemlélése. Mialatt Saulus csodálattal szemlélődött társaival, felülről hirtelen, a nap fényességét felülmúló fény ragyogott körülötte és “ő leesvén a földre szózatot hallott, amely ezt mondta neki: Saul, mit kergetsz engem? És ő monda: Kicsoda vagy Uram? Az pedig monda: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz, (üldözöl). Nehéz neked az ösztön (ösztöke: eredeti ford, sz.) ellen rugódoznod.” Csel. 9,4-5.MT 192.3