Mózes hathatós érvelése
Ekkor Mózes bement a szent-sátorba, hogy beszélgessen Istennel. “És mondá az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz engemet ez a nép? Meddig nem hisznek nekem mindama csodatételeim mellett sem, amelyeket cselekedtem közöttük? Megverem őket döghalállal és elvesztem őket, téged pedig nagy néppé teszlek és náluk erősebbé. Monda pedig Mózes az Úrnak: Ha meghallják az egyiptomiak, (mert közülük hoztad fel e népet a Te hatalmad által), elmondják majd e föld lakosainak, akik hallották, hogy Te Uram e nép között vagy, hogy szemtől-szembe megjelentetted magadat Te Uram és hogy a Te felhőd megállótt őrájuk és hogy a felhőoszlopban jársz Te őelőttük nappal, éjjel pedig tűzoszlopban. Hogyha mind egyig elveszted e népet, így szólanak majd e népek, amelyek hallották a Te híredet, mondván: Mivelhogy nem tudta bevinni az Úr e népet a földre, amely felől megesküdött nekik, azért öldöste le őket a pusztában.” IV. Mózes 14, 10-16.MT 116.1
Mózes újra ellenezte Izrael megsemmisítését, hogy őt pedig hatalmasabb nemzetté tegye az Úr, mint Izrael volt. Istennek ezen kedves szolgája kinyilvánítja Izrael iránti szeretetét és megmutatja Teremtőjének dicsősége és népének tisztessége, jóléte iránti lelkesedését. Mivel Te megbocsájtottál e népnek Egyiptomtól kezdve mostanáig; hosszútűrő és kegyelmes voltál e hálátlan nép iránt, bármely hálátlanok is ők, a Te kegyelmed ugyanaz, így könyörög: Nem kímélnéd meg őket ez egyszer? Isteni türelmednek e példáját nem adnád-e még hozzá ahhoz a sokhoz, amelyek által annyiszor könyörültél rajtuk?MT 116.2
“És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint, de bizonnyal élek én és betölti az Úr dicsősége az egész földet, hogy mindazok az emberek, akik látták az én dicsőségemet és csodáimat, amelyeket cselekedtem Egyiptomban és a pusztában és megkísértettek engemet immár tízszer és nem engedtek az én szómnak, nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem atyáiknak. Senki sem látja meg azt azok közül, akik gyaláztak engem. De az én szolgámat Kálebet, mivelhogy más lélek volt vele, tökéletességgel követett engem, beviszem arra a földre, amelyre bement és örökségül bírja azt az ő magva.” IV. Mózes 14, 20-24.MT 116.3