Fejezet 29 — Üdülés

A keresztényeknek a boldogság sok forrása áll rendelkezésére, és tévedhetetlenül megmondhatják, hogy milyen élvezetek törvényesek és helyesek. Oly szórakozásoknak örvendhetnek, amelyek nem terelik el és nem alacsonyítják le gondolataikat, amelyek nem okoznak csalódást, nem hagynak vissza szomorú utóhatást, nem semmisítik meg önbecsülésüket és nem zárják el használhatóságuk útját. Ha Jézust magukkal vihetik szórakozóhelyükre és megőrizhetik az imádkozás lelkületét, akkor biztonságban vannak.TGy 180.1

Nem veszedelmesek számodra azok a szórakozások, amelyekre hitben kérheted Isten áldását, ezért részt vehetsz bennük. Azonban minden olyan szórakozás, amely képtelenné tesz a titkos imára, az ima oltárán való odaszentelődésre, vagy az imaórákon való megjelenésre, az nem biztonságos, hanem veszedelmes.TGy 180.2

Mi azok közé tartozunk, akik kiváltságunknak tartjuk, hogy életünknek minden napján dicsőítsük Istent e földön. Hisszük, hogy nemcsak saját szórakozásunkért élünk e földön, hogy csupán a magunk tetszését keressük. Mi azért vagyunk itt a földön, hogy az emberiségnek és a társadalomnak áldására szolgáljunk. Ha azonban megengedjük, hogy gondolataink alacsony színvonalra süllyedjenek, amit sokan megengednek, akik csak a hiábavalóságot és a balgaságot keresik, akkor hogyan lehetünk az emberiség áldására? Hogyan szolgálhatunk a társadalom áldására? Nem hódolhatunk bűntelenül oly szórakozásnak, amely alkalmatlanná tesz bennünket mindennapi kötelességeink hűséges teljesítésére. Sok olyan dolog van, amelyek önmagukban helyesek, amelyeket azonban Sátán megrontott, azért a vigyázatlanok számára tőrnek bizonyulnak.TGy 180.3

Nagy szükség van a szórakozásban a mértékletességre is, mint minden más eljárásunkban. A szórakozás természetét alaposan és gondosan meg kell vizsgálnunk. Minden ifjú kérdezze meg önmagától: “Milyen befolyást gyakorolnak ezek a szórakozások testi, szellemi és erkölcsi egészségemre? Annyira megzavarják-e lelkemet, hogy megfeledkezem Istenről és többé nem tartom szem előtt az ő dicsőségét?” (AH 512-514).TGy 180.4

A keresztények kiváltsága és kötelessége, hogy igyekezzenek felüdíteni lelküket és megerősíteni testüket ártatlan szórakozás, üdülés által abból a célból, hogy testi és szellemi erejüket Isten dicsőségére használják fel. Szórakozásaik ne legyenek az értelmetlen vigadozás jelenetei, amelyek közel állnak az esztelenséghez! Oly módon irányíthatjuk azokat, hogy felemeljék és áldására szolgáljanak azoknak, akikkel érintkezünk. Jobban képesítenek bennünket és őket is arra, hogy mint keresztények sikeresebben teljesítsük elvégzendő kötelességeinket (AH 493).TGy 181.1

A fizikai munkában eltöltött idő nem veszett el. Testünk minden szervének megfelelő mozgása nagyon fontos az egésznek a legjobb munkája érdekében. Ha agyunkat állandóan erőltetjük, miközben élő gépezetünk más szerveit tétlenségre ítéljük, akkor elveszítjük fizikai erőnket és értelmi képességeinket is. Szervezetünket megfosztjuk egészséges tónusától, működési képességétől, aminek eredménye beteges ingerlékenység. Gondot kell fordítanunk a munka és alvás óráinak szabályozására. Időt kell szánnunk a pihenésre, üdülésre, szórakozásra és az elmélkedésre. A mértékletesség elvei szélesebb körre terjednek ki, mint sokan gondolják.TGy 181.2

A tanulmányozást folytató egyéneknek szükségük van üdülésre, kikapcsolódásra. Elménket ne korlátozzuk állandóan szűkkörű gondolatora, mert érzékeny gépezete elfárad. Testünknek és elménknek egyaránt gyakorlásra van szüksége (AH 494-495).TGy 181.3