A késedelem veszélye

Éjszakai látomásokban egy nagyon megkapó jelenet vonult el előttem. Láttam, hogy hatalmas tűzgolyó esett némely szép hajlékra és azonnali pusztulásukat okozta. Hallottam, amint valaki ezt mondta: “Mi tudtuk, hogy Isten büntetőítéletei fogják sújtani a földet!” Mások aggódva mondták:“Ha ti tudtátok, akkor miért nem mondtátok meg nekünk? Mi nem tudtuk!” Mindenütt hasonló szemrehányó szavakat hallottam.TGy 75.1

Nagy gyötrelemben ébredtem fel. Majd újra elaludtam és álmomban egy nagy összejövetelen voltam. Egy tekintélyes egyén szólt a csoporthoz, s egy világtérképet terített szét előttük. Azt mondta, hogy a térkép Isten szőlőjét ábrázolja, amelyet gondoznunk kell. Midőn a mennyből fény áradt valakire, másokra is rá kellett árasztania a kapott világosságot. Világosságot kellett gyújtani sok helyen és ezekkel a világosságokkal ismét új világosságokat kellett meggyújtani.TGy 75.2

Ezeket a szavakat ismételték: “Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt 5:13-16).TGy 75.3

Minden elmúló nap közelebb visz bennünket a véghez. Vajon közelebb visz bennünket Istenhez is? Vigyázunk-e imában mindazokkal, akikkel kapcsolatba kerülünk, akiknek szükségük van segítségünkre és vezetésünkre? Olyan lelkiállapotban lehetnek, hogy egy Szentlélektől ihletett, idejében mondott szó olyan lesz számukra, mint egy alkalmas és biztos helyre vert szeg. Némelyek közülük olyan helyre kerülhetnek, ahol már többé nem érhetjük el őket sohasem. Milyen befolyást gyakorolunk zarándoktársainkra? Milyen erőfeszítést teszünk, hogy megnyerjük őket Krisztusnak? (9T 27-28)TGy 75.4

Amíg az angyalok visszatartják a négy szelet, képességeink szerint munkálkodnunk kell. Késedelem nélkül közölnünk kell üzenetünket. Bizonyítsuk be a mennyei világegyetemnek és ezen elfajult kor emberiségének, hogy vallásunk hit és erő, amelynek szerzője: Krisztus és az Ő Igéje: isteni kinyilatkoztatás. Emberek sorsa van mérlegen, akik vagy Isten országának alattvalói lesznek, vagy Sátán önkényuralmának rabszolgái. Mindenkinek bírnia kell azzal a kiváltsággal, hogy magáévá tegye az evangéliumban eléje tárt reménységet, azonban “mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?” (Róm 10:14). Az emberi családnak megújulásra, jellemének átalakulására van szüksége, hogy megállhasson Isten jelenlétében. A lelkek elveszendő állapotban vannak az uralkodó elméleti tévedések miatt, amelyek gátolják az evangélium üzenetét. Kik akarják teljesen odaszentelni magukat most, hogy Isten munkatársai legyenek? (6T 21)TGy 75.5

Gyülekezeteink tagjai ma nagyrészben holtak törvényszegéseikben és bűneikben. Úgy jönnek-mennek, mint ajtó a sarkában. Éveken át elégedetten hallgatták a legünnepélyesebb, lélekemelő igazságokat, de nem valósították meg azokat gyakorlati életükben, ezért egyre jobban elvesztik fogékonyságukat az igazság iránt. A dorgálás és figyelmeztetés buzdító bizonyságtételei nem indítják őket bűnbánatra. A legdrágább üzenetek, amelyeket Isten édes zeneként küld hozzájuk emberi ajkakon keresztül a hit általi megigazulás és Krisztus igazsága -, nem ébreszti fel bennük a szeretet és hála érzetét. Habár a mennyei Kereskedő kitárja előttük a hit és szeretet legdrágább ékszereit és felszólítja őket, hogy vegyenek Tőle “tűzben megpróbált aranyat és fehér ruhákat”, hogy öltözetük legyen és “szemgyógyító írt”, hogy lássanak (Jel 3:18), megkeményítik szívüket Vele szemben és langymeleg közönyösségüket nem cserélik fel Iránta való forró szeretetre és buzgóságra. Hitvallomásuk ellenére megtagadják a kegyesség erejét. Ha tovább is megmaradnak ebben az állapotban, Isten elveti őket, mert alkalmatlanokká teszik magukat arra, hogy az Ő mennyei családjának tagjai legyenek (6T 426-427).TGy 76.1

A gyülekezet tagjai gondoljanak arra, hogy az a tény, hogy nevüket beírták a gyülekezet könyvébe, még nem menti meg őket. El kell nyerniük Isten tetszését, mint oly munkások, akik nem vallanak szégyent. Jellemük épületét napról napra Krisztus utasítása szerint kell felépíteniük. Őbenne kell maradniuk és állandóan gyakorolniuk kell hitüket Őbenne, így felnövekednek a teljes érettkorúságra a Krisztusban és egészséges, vidám, hálás keresztényekké válnak, akik Isten vezetése mellett mindig tisztább világosságot nyernek. Ha nem szerzik meg ezt a tapasztalatot, akkor egykor keserűen panaszkodnak majd társaikkal együtt: “Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg” (Jer 8:20). “Miért nem menekültem az erősségbe menedékül? Miért játszottam üdvösségemmel és miért cselekedtem a kegyelem Lelke ellen?” (9T 48) Kedves testvéreim és testvérnőim, akik régóta azt állítjátok, hogy hisztek az igazságban! Eljárásotok összhangban van-e a mennyből nyert világossággal, kiváltságokkal és alkalmakkal? Komoly kérdés ez. Az Igazság Napja feltámadt a gyülekezetre, ezért a gyülekezet kötelessége, hogy világítson. Kötelessége mindenkinek, hogy előrehaladást tegyen életében. Akik kapcsolatban állnak Krisztussal, növekednek a kegyelemben, s Isten Fiának megismerésében, egészen a teljes férfi és női kor mértékéig. Ha mindazok, akik azt állítják, hogy hiszik az igazságot, a legjobb képességeik szerint használták volna ki alkalmaikat a cselekvésre, akkor erősek lennének Krisztusban. Bármi a foglalkozásuk - földművesek, iparosok, tanítók, vagy lelkészek -, ha teljesen odaszentelték volna magukat Istennek, akkor a mennyei Mester eredményes munkásai lehettek volna (6T 423).TGy 76.2