Ne bízzatok a növekvő gazdagságban!

A tized különleges rendszere oly maradandó elven alapszik, mint Isten törvénye. A tizedrendszer áldás volt a zsidó nép számára, mert különben Isten nem adta volna nekik; Így áldás lesz azok számára is, akik megvalósítják életükben egészen a vég idejéig.TGy 317.2

Azok a gyülekezetek, amelyek a legrendszeresebben és legbőkezűbben járulnak hozzá Isten ügyének támogatásához, a legeredményesebbek lelkileg. Krisztus követői igazi bőkezűségükben azonosítják magukat a Mester érdekeivel. Ha azok, akiknek javaik vannak, felismernék, hogy felelősek Istennek minden kiadott pénzösszegért, akkor vélt szükségletük kevesebb lenne. Ha lelkiismeretük élne, akkor bizonyságot tenne étvágyuk szükségtelen kielégítése, büszkeségük, hiábavalóságuk és szórakozás-szeretetük ellen és ellenezné az Úr pénzének elpazarlását, amelyet az Ő ügyére kellene szentelniük. Azok, akik elpazarolják az Úr javait, nemsokára számot adnak Mesterüknek eljárásukról.TGy 317.3

Ha hitvalló keresztények kevesebbet használnának pénzükből testük szépítésére, házuk ékesítésére, és kevesebbet költenének különleges, egészségromboló ételekre, akkor sokkal nagyobb összeget tehetnének be az Úr pénztárába. Ily módon követhetnék Megváltójuk példáját, aki elhagyta a mennyet, annak gazdagságát, dicsőségét és miérettünk szegénnyé lett, hogy elnyerhessük az örökkévaló gazdagságokat.TGy 317.4

Sokan, amikor földi gazdagságot kezdenek gyűjteni, számítgatják magukban, hogy mennyi időbe telik egy bizonyos összeg összegyűjtése. Abban a vágyakozásukban, hogy gazdagságot halmozzanak fel maguk számára, elfelejtik, hogy gazdagok legyenek Istenben. Jótékonyságuk nem tart lépést anyagi javaik felhalmozásával. Midőn a gazdagság utáni sóvárgásuk növekszik, szívük vagyonukhoz nő. Vagyonuk növekedésével erősödik mohó vágyuk, hogy még többet szerezzenek, míg végül némelyek úgy gondolják, hogy az Úr számára való tizedadás: egy súlyos, igazságtalan adó.TGy 317.5

Az ihletett Ige így szól: “A vagyonban, ha nő, ne bizakodjatok” (Zsolt 62:11). Sokan mondták már: “Ha én gazdag lennék, mint ez az ember, akkor sokkal többet adnék az Úr pénztára számára. Vagyonomat az Úr ügyének előmenetelére használnám fel!” Isten kipróbált közülük némelyeket azáltal, hogy gazdagságot adott nekik, azonban a vagyonnal együtt jött az erősebb kísértés, mint amilyen szegénységük idején volt. Szívüket és lelküket birtokába vette a nagyobb gazdagság utáni sóvárgó vágy és bálványimádásba süllyedtek, vagyonuk bálványának imádságába.TGy 318.1