Iskolába-járás Szombaton

Aki engedelmeskedik a negyedik parancsolatnak, a Szombat parancsának, azt tapasztalja, hogy választóvonal az közte és a világ között. A Szombat próba, nem emberi követelmény - Isten próbája, amely megkülönbözteti Isten szolgáit azoktól, akik nem szolgálják Őt. E kérdésben jön majd el az igazság és tévelygés közötti küzdelem utolsó nagy, döntő harca.TGy 304.3

Népünk közül némelyek elküldték gyermekeiket iskolába Szombaton. Nem kényszerítették őket erre, azonban az iskola vezetői nem akarták felvenni gyermekeiket, ha nem járnak hat napon át az iskolába. Ezen iskolák némelyikében a tanulókat nemcsak a szokásos elméleti tárgyra tanították, hanem különböző gyakorlati munkák végzésére is, ennek ellenére némely állítólagos szombatünneplő keresztény mégis elküldte gyermekét az iskolába Szombaton is. Néhány szülő azzal igyekezett igazolni eljárását, hogy idézte Jézus következő szavait: “Szabad Szombatnapon jót cselekedni”. Azonban ez az érvelés azt is bizonyítaná, hogy minden ember dolgozhat Szombaton, mert kenyeret kell keresniük gyermekeiknek, és nincs határvonal, amely megmutatná, hogy mit szabad és mit nem szabad tenni.TGy 304.4

Testvéreink nem nyerhetik el az Úr tetszését, amikor gyermekeiket oly helyzetbe hozzák, amelyben lehetetlen megtartani a negyedik parancsolatot, a Szombatot. Igyekezniük kell kivívni az iskola vezetőségénél, hogy gyermekeiket mentsék fel a szombati iskolábajárás alól. Ha ez nem sikerül, akkor kötelességük világos: engedelmeskedjenek Isten követelményeinek, bármibe kerül.TGy 305.1

Néhányan azt hangoztatják, hogy az Úr nem veszi olyan komolyan követelményeinek teljesítését, ezért nem kell megtartani a Szombatot oly nagy veszteség árán, és nem kell ütközésbe kerülni az ország törvényeivel. Azonban éppen itt mutatjuk meg, hogy kiálljuk-e a próbát, hogy az emberek rendeleteinél jobban tiszteljük Isten törvényét. Ez különbözteti meg Isten tisztelőit az Ő gyalázóitól. Itt bizonyíthatjuk be hűségünket. Isten bánásmódjának története népével mindig azt mutatja, hogy Ő teljes engedelmességet követel.TGy 305.2

Ha a szülők megengedik gyermekeiknek, hogy világi nevelést kapjanak, és a Szombatot közönséges nappá tegyék, akkor Isten nem helyezheti reájuk pecsétjét. Elpusztulnak a világgal, de vérükért szüleik felelősek. Ha azonban gyermekeinket hűségesen megtanítjuk Isten parancsolataira és alárendeljük őket szülői tekintélyünknek, valamint hit és ima által rábízzuk őket Istenre, akkor Ő is együttmunkálkodik velünk, amint megígérte. Midőn büntetőítéletek sújtják majd a földet, gyermekeink is elrejtőzhetnek velünk “az Úr házának rejtekében” (2TT 180-184).TGy 305.3